Szjg: Cortez Lánya 1. || ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Április 29. péntek

Ma jön az új osztálytársunk! Reggel sikerült késve felkelnem, ezért hét(!!!) perc alatt készültem el, és indultam suliba. Már tíz perce becsöngettek, csak én lépkedtem egyedül a folyosókon. A cipőm monoton kopogása mellett meghallottam egy hangot.
- Hümm..khm...öhmm. - hallottam a krákogást. Felnéztem a hang irányába. A lépcsőn állt. Szőke, iszonyúan göndör haj, amit egy vérvörös kendővel kötött hátra, világos barna szem, enyhe sárga beütéssel. Halvány, zavart mosoly. Aranyos, kissé szeplős arc.
- Ööö...szia - köszönt zavartan.
- Szia - mosolyogtam rá vissza, ugyanolyan zavartan. - Mit keresel?
- Igazából én most jöttem ide. - vakarta meg a tarkóját.
- Akkor mázlid van - vigyorogtam.
- Igen??
- Igen. Gyere. - intettem, és a termünkhöz vezettem, majd beléptem.
- Elnézést a késésért - siettem a helyemre. Kardos bólintott egyet(engem bír), miközben Haller is a teremben várt, gyanítom az új diákra. Amikor meglátta az enyhén zavart, szőke, magas fiút, intett neki, hogy jöjjön közelebb.
- Gyerekek, bemutatom nektek Olivért! - kiáltotta az ofő, de nem nagyon maradtunk csendben, ezért inkább kiment.
- Csend legyen! - vágta a tanári asztalra a naplót Kardos. Mi már megszoktuk, ezért szemrebbenés nélkül mindenki befogta a száját, Olivér pedig, annyira ledöbbent, hogy kővé dermedt. Igen, a mi osztályunkba általában ez a reakció, amikor új ember találkozik a minket igazán szerető tanárokkal(ez természetesen irónia volt). - Szóval, Olivér. Mondanál pár szót magadról?
- vonta fel a szemöldökét Kardos, ami a "na, erre mit felelsz?" nézése volt.
- Nos...khm..persze.. - tért magához Olivér, és beletúrt göndör fürtjeibe. - Barkocs Olivér vagyok, Győrből jöttem, kézilabdázom, apám antropológus, anyám pedig szociológus. Egyébként igen, ezek létező szakmák. - fejezte be.
- Ez igazán érdekes. Tudsz valamit a szüleid szakmájáról részletesebben? - kérdezte végül Kardos. Itt kezdődött egy huszonhárom perces monológ, amikoris átváltott a szociológiára. Iszonyúan okos srác.
- Rendben. Kezdésnek kapsz egy ötöst, ülj le. Akkor most mindenki kinyitja a szöveggyűjteményt - tértünk volna rá a témára, de ekkor ránk csöngettek. Mindenki kirontott a teremből. Csak a rockerek, Bogi, én és Olivér maradtunk a teremben. Már én is készültem lemenni az udvarra, amikor feltűnt hogy Olivér nem tud mit kezdeni magával.
- Nem akarsz lejönni az udvarra? - mosolyogtam fel rá.
- De, persze. - mosolygott vissza. Amíg leértünk az udvarra mindenféléről magyaráztam neki, mutogattam hogy mi micsoda, és közben hatalmasakat nevettünk. Főleg rajtam. Egyébként senki nem lepődött meg a szőke idegenen, mivel a Szent Johanna elég kicsi iskola, a hírek hamar végigsöpörnek, ezért kettő perc alatt meg lehet tudni, ha a Juli kutyájának a bolhája vett egy nyakkendőt a szomszéd unokájának :)))
Ahogy leértünk az udvarra megcéloztam a padunkat, de az árkádok alatt álló Brigiék magukhoz hívtak.
- Regina! - kiáltotta Gitta.
Sóhajtva odasétáltunk a lányokhoz, akik megint úgy néztek ki, mintha egy tini magazinból léptek volna ki.
- Igen Gitta? - erőltettem magamra egy álmosolyt.
- Jól gondold meg, mert egyetlen egyszer fogom megkérdezni. Eljössz velünk moziba? - kérdezte.
- Mi? - értetlenkedtem. A suli legmenőbb csajai hívnak engem moziba?
- Na? Mondj már valamit! - sürgetett unott arccal Dóra, az egyik a-s lány.
- Szívesen mennék, de sajnos ma edzésem van. - feleltem végül. - Esetleg máskor....?
- Regina, mit gondolsz te magadról? Hogy majd itt miattad átrakjuk a mozit? Csak arra kellesz hogy Márk ne dobjon. Mit gondoltál? - mondta lenézően, majd amikor meglátta a bátyámat, azonnal stílust váltott.
- Sziasztok - nyomott Gitta arcára egy puszit a bátyám. - Mi újság?
- Próbálok kedves lenni Reginával de annyira bunkó! - fakadt ki látványosan Gitta. Ledöbbenten álltam az "álompár" előtt, majd dühösen néztem a lányra.
- Ezt te sem gondolod komolyan - röhögtem fel dühösen, és talán kissé hangosan is, ugyanis a baráti társaságom, és a többi diák is egyre sűrűbben pillantott felénk, balhét érezve.
- Regina miért csinálod ezt mindig?! Szállj már le a magánéletemről! Gitta csak jóban akar lenni veled, te meg megint mindent tönkreteszel! - kiáltott rám Márk.
- Igen, Regina, én csak azt szeretném ha összebarátkoznánk - pislogott ártatlanul Gitta.
- Igen? És az előbb, amikor "véletlenül" a zsebemben benyomódott a hangfelvevő, és felvettem amit mondtál akkor nem hiszem hogy így fogalmaztál - vigyorodtam el magabiztosan, felmutatva a mobilomon folyamatosan pörgő hangfelvevő számlapját. Gitta dühösen meredt rám, és itt szerintem már a környezetünkben mindenki érezte hogy balhé lesz.
- Regsz, nem jössz? - kiáltotta a padról, folyamatosan minket bámuló Dani. Válaszolni már nem tudtam, mert Gitta nekemjött.
- Te rohadt kis.....(cenzúra) - hajolt felém és konkrétan elkezdte tépni a hajam. - Add ide a telefont!
Nem vagyok büszke magamra, de főleg apa természetét örököltem ígyhát.......ja. Hátra löktem Brigit, aki megtántorodott és ha a barátnői, Móni és Dóra nem kapják el, elesik.
- Ezt úgy megbánod! - rontott volna rám megint, én már készen álltam arra, hogy megvédjem magam, amikor Márk lefogta Gittát, hozzám pedig Olivér lépett, aki addig lesokkolva nézte az eseményeket. Mindketten próbáltuk kirángatni magunkat az erős szorításból, de egyik fiú sem engedett.
- Lenyugodtál? - hajolt hozzám Olivér. A közelsége kissé zavarba hozott, de ezt az érzést elnyomta a mélységes harag.
- Igen - bólintottam, hangosan kifújva a levegőt.
- Antai-Kelemen Regina, és Kovács Brigitta azonnal az irodámba!! - üvöltötte Máday az udvarra vezető ajtóból. Mindketten elindultunk az ig.helyettes után, de mivel fennállt a veszély, hogy megint balhézunk, Olivér kettőnk között sétálva kisért minket, aztán az iroda ajtaja előtt magunkra hagyott minket. Félve nyitottam ki az ajtót, ahol Máday már az asztal előtt ülve várt minket.
- Mi volt ez?! - kérdezte a körülményekhez képest nyugodtan.
Mindketten egyszerre kezdtünk hadarni, a saját verziónkat hangoztatva.
Fél órával később, kettő osztályfőnöki figyelmeztetéssel, és egy órai igazolással távoztunk.