Szjg: Cortez Lánya 1. || ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Április 24. vasárnap

Huhúúú!!! Ma délelőtt jönnek Emily-ék!!!! Tegnap este indultak el, és 10:37-re ér be a repülő. Reggel(fél tízkor) izgatottan keltem, majd gyorsan felöltöztem. Felhúztam egy farmer sortot, és egy bő, színes felsőt, majd a converse-em is. Megfésülködtem, és a reggelimmel a kezemben elindultunk a reptérre. Sikerült rávennem az egész osztályt, és a francia barátaimat is, hogy jöjjenek el, ezért hatalmasat röhögtem, amikor megláttam Dani kezében egy lapot. Az volt ráírva hogy "Regsz amerikai barátait várjuk".
- Sziasztok! -köszöntöttem távolról a barátaimat. A legtöbb ember a társaságunkat figyelte. Hát igen, tizenöt tini, akik az amerikából érkező barátaikat várják, ráadásul két olyan fiúval mint Áron és Dani.
- Helló - nyávogta vékony, kényes hangon egy csaj, Áron mellett.
- Mit akarsz? - lépett elé Petra.
- Megmondanád merre kell menni a kijárathoz? - próbálkozott tovább, nem figyelve az egyre idegesebb lányra.
- Persze. Petra szívesen megmutatja - vigyorgott Áron.
- Honnan akarsz kimenni? - kérdezte Petra, látszólag kedvesen.
- Hát a reptérről, honnan? - kérdezett vissza a lány.
- Kár. Mert ebből az áldott életből szivesen kivezetnélek. - vágta rá undokul. A lány tátott szájjal nézte, aztán dühösen elviharzott.
- Úristen! Emily írt! Most kezdik a leszállást - ujjongtam. Gréti előszedte a telefonját, mert fel akart venni minket videóra, én pedig remegő kézzel elindultam az ellenőrző kapuk irányába. Ahogy meglátott Emily, eldobta a bőröndjét, és a táskáját, majd rohanni kezdett. Én sem tettem másképp, elindultam futva felé. Túl nagy lendülettel találkoztunk, ezért eldőltünk, de továbbra is egymást öleltük. Shawn, Nate és Nora odajöttek hozzánk, ahogy a barátaim is mellettünk huhogtak. Mindketten felkeltünk a földről, majd kezdődhetett a bemutatás.
- Szóval, ők itt az osztályom. - mondtam, természetesen angolul, és végigmutattam barátaimon, majd a nevüket is elmondtam. - Srácok, - folytattam magyarul - ők pedig itt Shawn, Emily, Nora, és Nate.
A bővült társaságunk elindult a kijárat felé, Dani és Áron átvették a két lány cuccait, és hozták a taxiig.
- Jó napot. Jöhetünk? - hajoltam be az első taxi ajtaján.
- Persze. - bólintott a sofőr.
Szóltam az "ámerikai" barátaimnak, akik beszálltak az autóba, és angolul kezdtek beszélni a sofőrnek.
- Ööö.....I don't speak English. - mobdta ki az egyetlen mondatot a férfi, mire Noráék lemondóan hátradőltek. Bediktáltam a címet, aztán hagytam elmenni az autót. Én Grétivel, Jacquelin-nal és Xavierrel utaztam, mögöttünk pedig még kettő járművet elfoglalt a társaságunk. Azt beszéltük, hogy én és a csajok (plusz Xavier) elmegyünk hozzám, és kipakolunk Emily-ékkel, utána Daniékhoz megyünk át. Otthon gyorsan kipakoltunk, aztán már rohantunk is át. A garázsban mindenki a szokásos dolgait csinálta, mint mindig. Ákos Mátéval az íróasztalnál ült, és valamit csináltak a gépen, Dani és Áron Petra és az addigra megérkező Gréti ellen  csocsózott, Étienne Bogival beszélgetett, ahová csatlakozott Xavier is. A rockerek, vagyis Zsombi és Kristóf pedig bekapcsolták az ősrégi tévét, és valami rock csatornának a zenéjére kezdtek ugrálni. Roxi mostanában suliba, és sehová máshova se jár, nem tudunk vele beszélni telefonon se, semmilyen internetes oldalon nincs fent, ezért nyilvánvalóan ide sem jött. A másik ember, aki nem volt itt, az Viki. Ő sose jár soha sehova a könyvtáron, vagy könyvesboltokon kívül, még sehol nem találkoztam vele, városon belül. Mondjuk városon kívül se. Mindegy. Amerikai barátaim lazán kezelték a helyzetet, Emily és Nora leült a kanapéra, majd beszélgetni kezdtek egy tál chips társaságában, Nate és Shawn pedig leváltották a lányokat a csocsónál. Pár perccel később Norával X-Box-ozni kezdtünk, Gréti pedig a google fordító segítségével beszélgetett egyszerre a francia, utána  az angol barátnőmmel. Igen, elkezdett bővülni nálunk a nemzetiségek listája.
Fél öt körül kezdtünk megéhezni, ezért kitaláltuk, hogy rendeljünk kaját. Mondjuk ez érthető, mivel nem ebédeltünk.
- Oké, de mit? - kérdezte Shawn, amikor megértette hogy miről van sző. Még szerencse, hogy az osztály nagyrésze jó angolból, ezért minimálisan tudnak beszélni Nate-ékkel.
- Pizza! - nyöszörögte Gréti.
- Hamburger! - vágták rá a fiúk.
- Mindkettő - vágtuk rá Petrával egyszerre. Összenéztünk, aztán szintén egyszerre elnevettük magunkat. Elég fura volt, hogy mindent egyszerre csinálunk.
- Jó, akkor mindkettő - egyeztünk üeg végül, aztán Dani felém tartotta a telefont - bármilyen nyelv, amit beszélsz, és tudsz rendelni pizzát vele.
- Oké. - bólintottam, majd mikor felvették, beleszóltam. Spanyolul. - Buen dia! (Jó napot!)
A többiek szakadtak a röhögéstől, a diszpécsert, szegényt pedig rendesen megizzasztottam. Félig angolul, félig magyarul próbálkozott, végül sikerült megértenie. Negyed óra múlva már minden kaja megérkezett, mi pedig a padlón egy kört alkotva, átnyúlva egymáshoz, evés közbe hatalmasakat röhögtünk. Álítólag van egy olyan Urban Legend(városi legenda) hogy a mai tizenévesek hétvégén buliznak, plázáznak, egyesek, vagyis az "éjjeli lepkék" pedig pasiznak. Hát, mi még mindig úgy gondoljuk, hogy egy tizennégy éves diáknak az a normális ha pizsama-partit szervez, a barátainál tölti a hétvégét, filmet néz, és nem a legmenőbb bulizóhely előtt fotózkodik. Számomra az nagyon idegen, ha valaki azt hiszi, hogy már nagykorú, és minden hétvégén bulizni jár (khm.....Brigi....khm.).