Szjg: Cortez Lánya 1. || ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Január 8. péntek

A tanárokat nem nagyon érdekelte, hogy telt a szünetünk, rögtön belevágtak az anyagba, egész héten csak írtam, tanultam, feleltem, súgtam, tanultam, torna edzésre jártam, és még tanultam is. Egyszerűen semmire nem volt időm, ráadásul mostanában eléggé elhanyagoltam a francia barátnőmet, Jacquelin-t.
A ma reggelem kissé húzósan indult, ugyanis Márk úgy döntött, miért ne mehetnénk együtt suliba? Ezért negyed hétkor már az ágyamon ugrált.
- Regi! Ébresztőőő! - kiáltott rám.
- Hagyjál! - vágtam hozzá egy párnát.
- Lassan mehetünk a suliba! Hamarabb megyünk, mert a haverok várnak. Hétkor el kell indulnunk! - lelkesedett.
- Hah, franc fog elindulni hétkor! - horkantottam fel. - Ha velem akarsz suliba menni, negyed nyolvkor indulunk. - ültem fel - Na takarodj kifelé, felöltözök.
Gyorsan magamra kaptam egy fehér hosszú ujjú, testhez simuló felsőt, aminek az ujja végén a beautiful felirat volt körbe hímezve, és a mellkasomnál pirossal még az is hogy The Beauty of Summer, mintha rúzzsal írták volna, mivel a "summer" szó végén ott volt a rúzs. Hát nem tudom ebből mennyit értettetek. Hozzá még egy piros bőrnacit húztam, és egy fekete bakancsot. A hajamat felcopfoztam, majd kiléptem a hideg, havas időbe. A bátyám a kezembe nyomott egy fél literes kólát, és elindultunk. A suli elé érve beálltam az osztálytársaim közé, Márk pedig átölelte Orsit, és mosolyogva bementek. Remélem egyszer engem is fog ennyire szeretni valaki, mint ahogy a bátyám szereti ezt a kedves lányt. Miközben ábrándoztam, a kólámba ittam. Volna. De ahogy a számhoz emeltem, az üvegből csak jégdarabok estek a számba. Gyorsan visszaköptem(nem túl guszutusos, de le nem nyeltem volna), és a többiek felé fordultam.
- Ööö...szerintem menjünk be, megfagyott a kólám. - lötyögtettem (létezik ilyen szó? [XD] - írói szerk.) Meg a jéggé fagyott italom. Egyöntetűen bólintottak, így bementünk.
- Csókolom Máday néni! Nem válaszolt az üzeneteimre! - méltatlankodott Dani az ig. helyettesnek, mi pedig szakadtunk a röhögéstől.
- Nagy Dániel! Szeretném ha apáddal békén hagynátok! Nem vicces hajnalban üzeneteket küldözgetni! - kiáltott rá, amitől csak még jobban nevettünk. A teremben Kristóf és Zsombi egy Black Sabbath számot üvöltettek a tévén, Roxi magolt valamit (mármint tanult, nem cseresznyére vagy ilyesmire gondolok), ahogy Bogi is, Étienne pedig rejtvényt fejtett.

Egész negyedik óráig viselkedtünk. De komolyan. Viszont mikor Barka feleltetett már nem nagyon bírtunk jó gyerekek módjára viselkedni. A tanárnő épp diktált(micsoda meglepetés!), amikor észrevette hogy Ákos elég feltűnően mobilozik.
- Felmayer, mikor halt meg Hunyadi János? - kérdezte. Mondjuk pont nem róla tanulunk, de ez mellékes.
- Fogalmam sincs, de nem üzentek róla! - ráncolta a homlokát dühösen. Mi ekkor már visszafojtott nevetéssel néztük.
- Hogy mondod? - szaladt fel a tanárnő szemöldöke.
- Foggalmam sincs hogy mikor halt meg, de ha megtudom hogy ez a tag direkt nem hívott meg a temetésre, akkor nem tudom mit csinálok! - nyomkodta idegesen a képernyőt.
- Kifelé! - üvöltött rá Barka.
- Tessék? - lepődött meg Ákos.
- Azzonal menj ki az órámról! Ilyen szemtelenséget, megáll az eszem! - ámult a tanárnő, és becsapta szegény fiú után az ajtót. Ekkor elkezdett pittyegni az egyik telefon.
- Ákos kérdi, hogy mit hozzon a büféből. - nézett fel a telefonjából Máté. Hát, végül is mivel nem adtak neki utasítást, hogy hova menjen, a büfét választotta.
- Úúú, én kakaóscsigát! - felelte Gréti.
- Kóla - tettem fel én is a kezem. Miután mindenki leadta a rendelését, visszafordultunka tanárnőhöz. Aki akkor már nem volt ott.
- Hova lett Barka? - nüzett körbe értetlenül Dani.
- Sírva kiment, mikor reggelit rendeltetek magatoknak. - válaszolta Bogi.
- Ó. Lyukas óra! - kiáltotta Áron.
- Igeeen! - ált fel a helyén Dani, és idióta táncot lejtett. Röhögve figyeltük, mikor Roxi felordított.
- Felejtsétek el! Azonnal szólok Mádaynak! - rontott ki a teremből, de azonnal vissza is jött. - Már itt van. - pattant a helyére. Mindannyian egy perc alatt csendben elhelyezkedtünk, és ártatlanul vártuk az ig. Helyettest.
- Mélyen tisztelt 9/b! - jött be kiabálva.
- Hogy tetszik lenni? - kérdezte Dani mosolyogva.
- Elegem van belőletek! Mindenki fog egy lapot és felírja rá hogy: Az órákon csendben, tisztelettudóan viselkedek, és figyelek a tanárra. - vigyorgott.
- Kész! - lengette meg a lapját Roxi.
- Akkor még egyszer. Akinek jövő hét péntekig nem telik be egy teljes füzet, osztályfőnöki figyelmeztetésben részesül. - magyarázta. Döbbenten írtunk tovább, aztán nap végére Áron És Gréti úgy döntöttek nyomtatnak, Dani fénymásol, Ákos az apja titkárjával írat(?) és a Mátéét is megíratják vele. Hát ilyen egy igazi kamasz nem?☺