Egész hétvégén csak a pénteken gondolkoztam. Nagyon rossz volt magamban tartani, de féltem hogy anyuék eltiltanának a tornától, ha megtudnák hogy milyen veszélyes környéken van. Végül mégis elmondtam. Tényleg eltiltottak, de valahogy annyira nem hatott meg, mint gondoltam volna. Elfogadtam, és másnap visszavittük az egyenmelegítőt. Az edző nagyon sajnálta, hogy ott hagyom a tornát, de ami azt illeti, már nem is szerettem annyira, mert semmi értelme nem volt. Ma ilyen hangulatba indultam suliba, a bátyám mellett.
- Sziasztok! - köszöntem a többieknek, és Áron arcát fürkésztem, akit most pont annyira érdekelt hogy itt vagyok, mint a hétvége előtt. Természetesen a barátnője is megérkezett, úgyhogy után azzal volt elfoglalva. Hát akkor üdv újra sírás!
Grétivel felmentünk a termünkbe, ahol a rockerek egy Black Sabbath számra pogóztak, így gyorsan a helyemre surrantam. Elővettem a könyvem, és becsengetésig olvastam.
Ahogy hazaindultam, otthon már felkaptam a sporttáskámat, aztán rájöttem hogy nincs többet torna edzés, így megcsináltam a házimat, és tétlenül mászkáltam az emeleten. A földszinten apa magántanárként épp spanyolul hadovált az ételekről egy lánynak, így nem mehettem le.
Egész délután nem tudtam mit kezdeni magammal, még a könyvemet is kiolvastam, aztán este lementem vacsizni, most pedig Gréti vár videóchaten, így lépek.
Sziasztok! Tudom, hogy iszonyatosan rövid lett, talán ez eddig a legrövidebb rész, de van mentségem! Készül egy új könyvem, remélem olvassátok majd! És köszönöm hogy már több mint 7.80K nézettségem van, nagyon örülök, hogy ennyi embernek tetszik. És nevet változtattam, szóval új köszönés várható! Pénteken lesz a kövi rész, addig is
Csókoltatlak titeket
Tunderlany_12
ČTEŠ
Szjg: Cortez Lánya 1. || ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ
DobrodružnéAntai-Kelemen Regina, Cortez és Reni lányának szemszögéből láthatjuk egy átlagos tini gimis éveit. Minden, ami egy emberrel megtörténhet, az itt van. Legyen az sírás, nevetés, fájdalom, barátság, szerelem, balhék, viták, vagy csak egy átlagos nap. "...
