szeptember 21. vasárnap

3.6K 106 7
                                    

Ma indultunk haza a kirándulásból. Délelőtt szomorúan pakoltunk be, és elmentem elköszönni Jacquelin-tól. Délután háromkor értünk haza, ahol a reptéren apu várt rám.
- Szia Regi! Már nagyon vártunk. Gyorsan induljunk haza, mert még sok dolgom van, majd otthon mindent elmesélsz oké? Sziasztok skacok! - köszönt. Bepattantam a kocsiba, és elindultunk haza. Anyu jól megölelt, és miután mindent elmeséltem nekik, felmentem Márkhoz.
- Szia, elmondtad már anyáéknak? - utaltam a babára. Nemet intett a fejével, és megpaskolta maga mellett az ágyat, én pedig az ágy helyett az ölébe ültem, mint amikor még kicsik voltunk.
- Ma vacsoránál szeretném elmondani nekik. Orsi nem szeretné megtartani. Elhatározta hogy ő is ma mondja meg a szüleinek. Segíteni fogsz! - magyarázott halkan.

. . .

- Anya, apa! Ne-nekem el kell m-mondanom valamit. - dadogta lehajtott fejjel Márk, miközben abba hagyta az evést.
- Mi történt? - tért a lényegre apa.
- Hát...nos..izé. Én... - némult el a bátyám, én pedig gyorsan kiböktem:
- Orsi terhes!
- Mi?! - kiáltott fel anyu. Nem szokott kiabálni, de ha igen, akkor nagyon ideges.
- Gyerekek, ez nem volt jó poén! - sápadt le apu. Márk mégjobban lehajtotta a fejét, ezzel jelezve, hogy igazat mondtam.
- Mi a jó istenért csináltátok ezt?! - ordította apu.
- Mi..mi nem..vagyis. Szóval nem gondoltuk hogy ez lesz - suttogta Márk.
- Engem ez rohadtul nem ÉRDEKEL!! Nem ilyennek neveltünk, nem is értem hogy gondoltátok! Ilyen fiatalon nem lehet gyereketek! - hüledezett tovább. Anyu csitítóan megfogta a vállát.
- Nyilván nem így akarták. Orsival mi van? - kérdezte halkan.
- El szeretné vetetni. De még nem mondta el a szüleinek - szégyenkezett a bátyám.
- Jó, akkor hívd fel most, és hangosísd ki - parancsolt rá Apa. Márk gyorsan lehozta a szobájából a telefonját, és hívta is.
- Szia, Márk, gáz van - köszönt a lány.
- Mi baj? - szólt a tesóm gyengéden.
- Apu rendesen felképelt, és azt kiáltozták folyamatosan, hogy haza ne merjem tolni a képem, amíg el nem vetetjük a kicsit - sírt. Aggodalmasan néztünk össze, végül anya elvette a telefont, és a füléhez emelte.
- Gyere nyugodtan hozzánk, mindjárt küldöm Cortezt, és nálunk maradhatsz.
- ....
- Igazán nincs mit sajnálni rajta, megtörtént, már nem lehet visszafordítani.
- .....
- Rendben, szia Orsi - rakta le. Tíz perccel később Márk barátnője a vendégszoba küszöbén állva hálálkodott. Két hét múlva megy megint az orvosához, aki megmondja mikor műtik. Én is kipakoltam, és egy óráig áztattam magam a kádban. Felvettem a pizsamám, és bedőltem az ágyba. Jól kezdődik ez az év is.

Szjg: Cortez Lánya 1. || ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ