Szjg: Cortez Lánya 1. || ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

November 2. hétfő

A telefonom pittyegésére keltem.
- Ajj, mi van? - emeltem fel a fejem. A facebook üzent. Ma van Roxána Haraszti születésnapja. Üzenj te is valami kedveset neki! Basszuskulcs! Elfelejtettem. Megnéztem az időt. 05:42. Egyébként haragudnék hogy ilyen korán felkeltettek, de így még van időm ajándékot venni. Gyorsan magamra kaptam valamit, ami végül egy kék, kötött felső és egy fehér nadrág volt. Kis sminkelés után, felvettem a halvány rózsaszín dzsekimet, és egy színes sálat, a fejemre pedig egy ugyanolyan sapkát húztam. Fogtam egy kólát, és a táskámat a vállamra vettem:

Az volt a szerencsém, hogy hétfőn hatkor nyílik a pláza, így volt másfél órám keresgetni a tökéletes ajándékot. Fél hétkor már a mozgólépcsön álltam, hogy felérjek Roxi kedvenc boltjába. Fél órát töltöttem az üzletbe, és már meg is találtam a tökéletes ajándékot. Mivel még maradt egy csomó időm, így vettem reggelit a mekibe. A kajával a kezembe gyalogoltam a suli felé, ahol a balhés négyes állt.
- Hali! - köszöntem és bekaptam egy bacon darabot.
- Te mekibe voltál? - csorgatta a nyálát Dani.
- Aha. Deeeee! - emeltem fel az ujjam, hogy még nem végeztem - hoztam nektek iiis! - vigyorogtam, és kihúztam a táskámból egy zacskót. A fiúk rögtön utána kaptak, így együtt reggeliztünk a lépcső előtt. Együtt mentünk be az épületbe.
- Mit csinál a 9/b balhés csapata? Regina? - vont kérdőre minket Máday.
- Reggelizünk. - felelte helyettem Dani.
- Nos akkor! Pósa! Elteszi a fülhallgatót, vagy én teszem el, Felmayer, a füledből szedd ki az a valamit, ez nem egy ügynöki bázis, Okitsugu, ez rád is vonatkozik! Nagy, te sem eszel! Antai-Kelemen! Reggel háromnegyed nyolckor nem iszunk kólát, mert túlpörögsz! - tett helyre minket.
- Az a célom! Délután kétórás edzésem van. - feleltem. A fiúk döbbenten néztek rám, én pedig egy szép szaltóval, a lépcső ötödik fokán landoltam. A körülöttünk állók mind megtapsoltak és füttyögtek, én pedig felszaladtam a lépcsőn.
- Roxi! - szólítottam meg. A lány mosolyogva fordult felém. - Boldog 15. Szülinapot!
Az ajándékát meglátva felsikított:

-Úristen, de jó! Köszi köszi,köszi! - ugrott a nyakamba. Azonnal fel is húzta a kezére mindkettőt, és vidáman töltötte el a napot.

- Sziasztok! - sétáltam be a torász SE öltözőjébe. Három órakor bejött, égy középkorú nő, és belefújt a sípjába. A többi lány kiment, én pedig követtem őket.
- Remélem mindenki gyakorolt a szünet alatt, úgyhogy most meg is nézném mindegyikőtök előadását! Talajgyakorlat,szőnyeg! - vezényelt, mi pedig libasorba állva egymás után csináltuk az alakzatokat. Olyat játszottunk, hogy valaki csinál egy mozdulatot, aztán a következő megcsinálja azt, és hozzátesz még egy alakzatot. Én álltam leghátul, ezért elég nehéz dolgom volt. Mikor én következtem, mindenki dermedten bámult. Megcsináltam az összes mozdulatot, és a végére raktam mégegyet. Az összes lány leesett állal, a fiúk pedig áhitattal néztek.
- Hogy hívnak? - kiáltott rám.
- Antai-Kelemen Regina. - feleltem halkan.
- Nos, Regina, novemberben remélem jössz versenyezni. - bólintott. Nagyon jó volt az edzés, csak a hazaút volt bajos. Felszálltam a villamosra, ami átvitt a hídon, csak aztán át kellett szállnom. Lementem a metróhoz, és fellszálltam rá. Ahogy megállt, rögtön felpattantam, hogy vacsora előtt hazaérjek. A mozgólépcsőn felérve körbenéztem.
- Ez mi? Elnézést, megtudná mondani hol vagyok? - állítottam meg egy járókelőt.
- A VII. Kerületben. - mosolygott a nő, majd továbbment.
- Miiii? Hogy kerülök Pestre? - forgattam a fejem. Bakker. Na jó, nem esek kétségbe. Visszamentem lejáróba, és a másik metróra szálltam fel. Az első megállónál kellett volna leszállnom, de ehelyett a negyediknél szálltam le. Mostmár teljes kétségbeesésemben elővettem a telefonom. A szememet szúró könnyektől minden elmosódott, ezért nem is tudtam kit hívok.
- Haló? - szóltam bele.
- Pósa Áron, igen? - szólt bele. A hangja hallatán azonnal megremegett a gyomrom, és erően kellett koncentrálnom, nehogy elbőgjem magam.
- Regi vagyok, bocs hogy zavarlak, véletlen téged hívtalak. Eltévedte-hem. - sírtam bele a mondat végébe.
- És hol vagy? - kérdezte, miközben a háttérben egy fiúhang kérdezgetni kezdte.
- Valami Nádor utca talán. - néztem fel egy házra.
- Várj ott, és ne mozdulj. - tette le. Ott álltam a járdán, már kezdett sötétedni de senki sehol. Egyszer csak motorzaj csapta meg a fülem. A hang irányába fordultam. És akkor ő állt meg előttem. Áron lepattant a motorról, és átölelt.
- Minden oké? - suttogta.
- Nem. - feleltem. Remegett a térdem az érintésétől, és hirtelen nagyon melegem lett.
- Hazaviszlek jó? - adott a kezembe egy virágos(?) bukósisakot. Kérdőn felhúztam a szemöldököm. - csak Grétié volt meg.
Jó. - bólintottam. A derekát átfonva szálguldoztunk az utakon, aztán megállt a házunk előtt.
- Holnap találkozunk. - köszönt el majd elhajtott. Még egy ideig néztem utána, aztán besétáltam. A szobámba felérve azonnal üzentem Gértinek és Roxinak, és másfél óráig beszéltük ki a fiúkat. Márk aztán bejött a szobámba, hogy néztünk meg egy filmet. Kilenckor elmentem fürdeni, és egy óráig ültem a kádban. Jó éjt!