Szjg: Cortez Lánya 1. || ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Szeptember 8. hétfő (2.rész)

Ki az?
Hátőő....Máté - bökte ki, nekem pedig a a hajamig kúszott a szemöldököm.
...

- Hogy miii? - kérdeztük egyszerre Grétivel.
- Máté olyan helyes - álmodozott. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán fura zajt hallottam lentről, és ijedten néztem a kamerába.
- Mi van Regi? - kérdezte Roxi.
- Hallottam valamit lentről - mondtam, és hirtelen nagy csörömpölésre lettem figyelmes, ezt viszont már a lányok is hallották és összenéztünk.
- Úristen, én félek - néztem rájuk.
- Nyugi Regi, viszont mennem kell, szijjasztok! - köszönt el Gréti. Roxi is elköszönt. Na szép, egyedül hagytak. Csendben, egy magassarkú cipővel a kezembe-védekezés képp, ha betörő van itt-leosontam a lépcsőn és a mozgolódás a konyhából jött. Gyorsan a konyhaajtó mellé ugrottam és bekukucskáltam. Egy férfi alakot láttam, akin egy fekete bődzseki volt, és háttal állt. Mögé settenkedtem, és rákiáltottam.
- Meg ne mozdulj, vagy hívom a rendőrséget! - ordítottam. Megfordult, én meg védekezőn magam elé raktam a cipőt. Felkapcsoltam a villanyt, hogy lássam ki az. A bődzsekis férfi szerencsére csak Márk volt.
- Jézusom, te normális vagy?! Tudod hogy megijedtem?! - tettem a szívemre a kezem.
- Jól van, mi bajod? Csak hazajöttem, mert a haverokkal voltam, és véletlen felborítottam egy poharat. Na csá! - ment a szobájába. Még sokkolódva, de visszamentem a szobámba, és lekapcsoltam a villanyt. Nagy nehezen elaludtam.