Szjg: Cortez Lánya 1. || ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Február 12. péntek

A hetem tétlenül telt, a torna nélkül nem tudtam mit kezdeni magammal, de ez ma megoldódott! De kezdjük az elejéről. Reggel napsütésre keltem, felöltöztem, aztán már indultam is.
A suli előtt a megszokott társaság röhögött, kiegészülve Petrával. Vörös színbe végződő tincsei szálegyenesen keretezték az arcát, frufruja már a szemébe lógott. Rohadt jól nézett ki. Én meg a térdig érő, bő fazonú, bordó, kötött ruhámban, fekete leggingsben és fehér bakancsomban, nyakamban a színes sálammal.........hát elég nagy volt a különbség. Elmentem még a büfébe, aztán egy rántotthúsos szendviccsel, és egy fél literes kólával mentem fel a termünkbe. A rockerek verekedtek, Roxi őket szidta, Étienne keresztrejtvényt fejtett Bogival, Gréti pedig egy magazinban töltött ki egy tesztet. Leültem a padomba, és előkotortam a könyvem, majd csengetésig olvastam. Ahogy Kardos bejött a terembe, hirtelen beállt a csend, én pedig unottan vártam hogy felszólítson.
- Antai-Kelemen a táblához, a többiek.... - hívott ki, de Máté félbeszakította.
- Csendben olvassák a szöveggyűjteményt. Tudjuk - folytatta az unalomig ismételt szöveget, mire a többiek felnevettek, aztán azonnal el is hallgattak, mert Kardos rácsapott az asztalra. Ötösre feleltem, eléggé húzva az időt, szóval kerek húsz percig álltam a táblánál. Fizikán súgtam Áronnak, dupla matekon pedig mindenkinek kis papírfecniket dobáltam, hogy legalább mindenkinek kettes legyen a témazáró. Tesin szokás szerint futottunk, csak most nem csak az iskola körül, hanem úgy három utcányira elfutottunk, és vissza, majd a másik irányba és vissza. A végére majdnem meghaltam.

Utolsó óra után kiléptem a suli kapuján ami előtt a Harley Davidson parkolt, mellette a világ legcsávosabb mosolyával Kornék várakozott.
- Szia! - sétáltam hozzá.
- Szia - köszönt vissza, majd a kezembe nyomta a bukósisakot
- Hova megyünk? - szálltam fel mögé.
- Láttam egy nagyon jó helyet, és szeretném megmutatni. - mondta, és elindultunk. Hosszan száguldoztunk a budai utcákon, aztán egy magas épület előtt leparkoltunk. Kornél ment előttem, felmentünk az emeletre, ahol egy hatalmas terem volt, a plafonról szalagok lógtak le.
- Ez mi? - lepődtem meg.
- Sziasztok! Te vagy az új lány igaz? - jött oda hozzánk mosolyogva egy fiatal lány. Olyan huszonöt körüli, magas, vékony, szőke.
- Igen - felelte helyettem Kornél.
- Megtudhatnám hogy hol vagyok, és mi ez? - értetlenkedtem.
- A barátod beiratott ide. Ez Aerial Silks. Légtánc - magyarázta.

A másfél órás edzés szuper volt, az első pillanattól, amikor a függöny szerűséghez mentem, tudtam hogy ez az én sportom. Edzés után egy telefonszámmal ellátott papír társaságában ballagtam haza, Kornélnak el kellett menni Kosárlabda edzésre(?), ezérr nem tudott hazavinni. Otthon elmeséltem anyáéknak a történteket, akik kissé megilletődve hívták rögtön az edző, Andi telefonszámát. Vacsi után felmentem a szobámba, hogy videócseteljek Grétivel, amikor apu kopogtatott, majd bejött.
- Beszéltünk az edzővel. Azt üzeni, üdv a csapatban. Hétfőn, kedden és pénteken vannak edzések - mosolygott, mire a nyakába ugrottam.
- Komolyan? - visítottam. Miután kábé ötvenszer megköszöntem, utána tényleg beszéltem Grétivel. 
És ide linkelek egy videót, hogy tudd, mi az Aerial Silks: