You And Me [Yoongi Ff] | ✔️

9.

Reggel álmos voltam, mivel Yoongi távozása után még vagy egy órát ébren voltam. Semmi érdekfeszítőt nem csináltam, csupán bámultam a plafont, ölelgettem a jeges macit és össze vissza forogtam az ágyban. Próbáltam rendbe rakni a gondolataimat, amikből rengeteg volt. Természetesen nem sikerült, csak még nagyobb katyvaszt varázsoltam a fejemben.

Egy zöld szaggatott farmer és egy fekete kapucnis pulcsi volt az, amit magamra rángattam. A hajamat kifésültem és egy laza lófarokba kötöttem. Felhúztam a cipőmet, majd a pipám társaságában el hagytam a szobámat. Már a liftnél voltam, amikor valaki hirtelen megfogta a vállamat. Azonnal megfordultam és rémült tekintettel néztem az illetőre, ám mikor megláttam Yoongi arcát magam előtt, megnyugodtam.

-Meg ijesztettél-tettem a szívemre a kezem, miközben egy lépést hátrébb léptem.

-Bocs, nem akartam.

-Nem baj-legyintettem, majd beszálltam a liftbe, aminek az ajtaja kinyílt, a fiú pedig besétált utánam.

-Álmos vagy?-kérdezte.

-Ühüm-bólintottam-te?

-Én is-jelent meg egy halvány mosoly az arcán.

-Legközelebb feküdj le hamarabb-hülyéskedtem.

-Meglesz-bólintott-te pedig ne vadássz gyilkosokra a fürdőszobádban-vágott vissza, mire elnevettem magam. Szóra nyitottam a számát, de a lift megállt és lám ki jelent meg? Hát persze, hogy Dong Yi.

Miután leesett neki, hogy kik állnak előtte, egy elégedett mosoly kíséretében lépett be. Arrébb álltam, úgy, ahogy Yoongi is és éreztem, hogy folyamatosan engem néz, ezzel jelezve, maradjak veszteg, ne csináljak semmit és ne is szólaljak meg. Nem terveztem egyiket se, de a csaj nem bírja be fogni a pofáját, muszáj volt kinyitnia a száját.

-Mi a helyzet ribikém?-pillantott rám a másik oldalról. Lassan felé fordítottam a fejemet és unott arccal fel vontam fél szemöldökömet.

-Te nem bírsz csendben maradni? Fáj a fejem a hangodtól-forgattam szemeimet.

-Nekem a jelenlétedtől-vágta rá.

A kezem remegett, így a hátsó farmer zsebembe dugtam. Elfelejtettem bevenni a bogyómat felkelés után. Éreztem, hogy ebből nagy roham lesz, így miután megérkeztünk a földszintre, megvártam amíg Yi kimegy, majd Yoongi-ra néztem.

-Menj-biccentettem a fejemmel az ajtó felé.

-Te?-lepődött meg.

-Nem vettem be a gyógyszerem. Vissza megyek-támaszkodtam meg a térdeimen, mert olyan érzésem volt, mintha lefutottam volna a maratont. Suga megnyomta a négyes gombot, miközben aggódba figyelt.

-Lekésed a reggelit-lihegtem.

-Nem érdekel-vont vállat, én pedig láttam rajta, hogy egy kicsit megijedt.

Nincs is jobb annál, amikor már olyannyira nem kapsz levegőt, hogy úgy érzed víz alatt vagy.
Köhögtem, fuldokoltam, kapálóztam, borzalmasan nézhettem ki. Kinyílt a lift, én pedig szinte ki estem rajta. Útközben elővettem a kulcsot, és amikor a szobámhoz értem, megpróbálkoztam kinyitni, de ez a remegő kezem miatt nem ment. Yoongi elvette tőlem, a zárba helyezte, elfordította, lenyomta a kilincset és maga előtt betolt a helyiségbe.

A gyógyszer az asztalomon volt. Kinyomtam egy szemet, bár ez is nehézséget okozott, majd víz után kutattam. Suga oda adta az ágyam mellett álló flakont, de nem tudtam bevenni. Köhögtem, akárhányszor a számhoz emeltem. A pipa sem segített, ugyanolyan volt a helyzet a használata után is.