You And Me [Yoongi Ff] | ✔️

38.

- Gyerekek, Yoongi írt nekem egy dalt - mentem be boldogan ugrándozva a nappaliba, majd lehuppantam Kook mellé, aki a playstation-ön játszott. Hirtelen mindenki rám emelte tekintetét és döbbent fejet vágva néztek - Mi van? - ijedtem meg.

- Azta - bökte ki Namjoon.

- Ja - helyeselt Jimin is.

- Most mi van? - fordultam körbe értetlenül.

- Durva - gondolkodott el Jin is. 

- Na jó, most már áruljátok el.

- Yoongi hyung írt neked egy dalt, ami azt jelenti, hogy kurvára beléd van esve - közölte velem Taehyung.

- Fiatalember! - szólt rá Jin a káromkodás miatt.

- Bocsánat - forgatta szemeit.

- Sőt, igazából valószínűleg a kutyájánál is jobban szeret, ami ritka, mivel... - folytatta Hoseok.

- Van kutyája? - ráncoltam szemöldököm.

- A szüleinél - legyintett Kook.

- Lényeg a lényeg - sóhajtott Jimin - Imád téged - tárta szét a karját afféle "ez van, fogadd el" stílusban.

Nagyokat pislogva kapkodtam fejemet közöttük, amikor is Cukorka csattogott be papucsában még mindig a kakaót szürcsölve.

- Mi van te szívtipró? - vigyorodott el Namjoon.

- Mi lenne? - vonta fel szemöldökét.

- Nem is mondtad h már megmutattad neki - biccentett felém Jin.

- Megmutattam neki - biccentett.

- Kösz - dünnyögte a legidősebb.

- Gyere, menjünk - ment ki a nappaliból Yoongi.

- Én is mehetek? - örült meg Tae.

- Nem - szólt vissza a konyhából.

- Jöhetnél, de valami meglepetésről beszél - vontam vállat, mire mindannyian eleresztettek egy hosszú "oooh"-zást.

- Minden világos - bólintott Hobi.

- Mint a nap - mutatta fel hüvelyk ujját Jin.

- De fasza, hogy csak én nem tudom - álltam fel.

- A meglepetés azért meglepetés, mert nem tudsz róla semmit - magyarázta meg Jungkook.

- Ch - dobtam hátra sértődötten a hajamat, majd ott hagyva a fiúkat a barátom után indultam.

- Kész vagy? - kérdezte, amikor pont össze futottunk a fordulóban.

- Aham - biccentettem.

- Akkor pillanat - indult vissza szobájába.

Én addig elköszöntem a fiúktól és felhúztam a cipőmet az előszobában.

Yoongi is megérkezett és útnak indultunk. Kicsit izgultam, nem tudtam hova megyünk és ötletem sem volt. Kocsival mentünk, de egy idő után furcsává váltak a dolgok, mivel túlzottan is ismerős volt a környék.

- Miért megyünk a házamhoz? - ráncoltam a szemöldököm.

- Majd meglátod - mosolyodott el egy kicsit.

A kuckóm előtt leállította a motort, felhúzta a maszkját és a sapkáját, feltette napszemüvegét és kiszállt. Nem tudtam mit tenni, így én is kiszálltam.

- Innen gyalog megyünk - kulcsolta rá ujjait az enyémeimre.
Elindultunk az egyik irányba és még mindig nem bírtam felfogni, hogy miért nem autóval megyünk?