You And Me [Yoongi Ff] | ✔️

1.

Németország szép hely, mindenkinek muszáj elmenni oda egyszer, azonban a nyelvet annyira nem kedvelem. Kicsit bonyolultnak találom, és nekem sosem sikerült megtanulnom, pedig szerettem volna.

A repülőgépen egy kényelmes ülésén elhelyezkedve a fejemet az ablak felé fordítottam, hogy úgy pásztázzam a földet, és az ide-oda rohangáló embereket. Még nem szálltunk fel, pedig ahogy elnéztem már mindenki fent volt. A menedzsereim, a sminkesek, a fodrászok, az asszisztensek, egyéb fontos emberek, és én is.
Magán géppel utazni sem mindig arany élet. Néha egyedül érzem magam, annak ellenére is, hogy sok ember vesz körül. Nem hallom a tipikus zajokat, az emberek sutyorgását, vagy éppen hangos beszélgetéseit, amiket akkor hallok, ha fapadossal utazom. Lehet másnak minden vágya a magángép, hogy végre nyugta lehessen, nekem azonban néha jól esne egy kis nyüzsgés.

Hátra döntöttem az ülésemet és nagyot sóhajtva lehunytam szemeimet, ahogy a fejtámlára helyeztem a buksimat.

-Fáradt vagy?-szólított meg hirtelen Kwang, az egyik menedzserem.

-Egy kicsit-vontam vállat mosolyogva.

-Jók lettek a képeid. Egy párat már megkaptunk-babrálta telefonját.

-Mikorra lesznek kész?

-Pár nap. Minnél hamarabb publikálni akarják őket.

-Sokat kell retusálni?

-Nem hiszem-csóválta fejét-a természetességről vagy híres, nem az agyon javított fényképekről.

-Azért mindegyik képen van mit csiszolni-legyintettem.

-Ne szerénykedj-lökte meg finoman a vállam.

-Nem hiába akar mindenki a kegyeidbe férkőzni. Koreai származás, természetesen vörös haj és felemás színű szemek-sorolta fel adottságaimat Sang, a másik menedzserem, aki időközben csatlakozott hozzánk és leült velem szemben.

-Nem szeretem a szememet-vontam vállat.

-Nos, ezzel egyedül vagy-mosolygott Kwang.

-Nincs is benne semmi szép-tártam szét karjaimat.

-Még is ezért olvadozik a világ-csóválta fejét Sang.

-Elfelejtettem mondani-jutott hirtelen Kwang eszébe-megvan a következő meló.

-Ki vele-biccentettem egyet.

-Maradunk Szöulban, és a Pumával fogunk dolgozni...

-Nem úgy volt, hogy Németország után jön Japán?-ráncoltam a szemöldököm, félbe szakítva a férfit.

-De, úgy volt-bólintott Sang.

-De ez a felkérés egy visszautasíthatatlan ajánlat, ami neked is jól fog jönni.

-Már korábban is dolgoztam a Pumával-értetlenkedtem.

-Ha hagynád, hogy végig mondjam-sóhajtott Kwang.

-Bocsi-nevettem el magam-mondd.

-Egy bandával fogsz fotózkodni-fejezte be.

-Mi van?-ráztam meg a fejemet.

-A cégük jó kapcsolatot ápol velünk, de még nem volt közös munkánk. Most adódott egy lehetőség, amit ki is használunk. Te reklámozod őket, ők reklámoznak téged, közös erővel pedig reklámozzátok a Pumát-magyarázta meg röviden a helyzetet.

-Értem-bólintottam.

-Szerintem jól elleszel velük. Korodbeliek.

-Hányan vannak?-kérdeztem, miközben bele kortyoltam a vizembe.