You And Me [Yoongi Ff] | ✔️

20.

A randi óta eltelt két hét, és mind össze háromszor találkoztunk, ami miatt a mondhatni magam alatt voltam és semmihez sem volt kedvem, csak feküdni otthon a tévé előtt, Mackót simogatva. Apával nagyjából két naponta veszekedtem, és mindig az lett a vége, hogy faképnél hagytuk a másikat, mert sosem tudtunk megegyezni, és ez csak még jobban rá tette a bélyeget a napjaimra. Kwang és Sang először egyáltalán nem örültek annak, hogy össze jöttem Yoongi-val, mert szerintük nem fogjuk tudni titokban tartani, ha pedig kiderül biztos, hogy nagy botrány lesz belőle. Velük is volt vitám bőven, de végül elfogadták, nem szóltak semmit a későbbiekben, csak annyit mondtak, hogy legyünk óvatosak.

Elkészültek a valentín-napi képek, és hogy őszinte legyek, ilyen erotikusan még talán soha nem viselkedtem, mint akkor, amikor a képek készültek. A fotósom azt mondta, hogy ha fiú lenne tuti beinulna a fotók láttán. Ezen jót nevettem és megköszöntem a fotózást. Lehet, hogy Yoongi-nak oda adom majd őket, úgy is szeretem húzni az agyát.

Ma azonban teljesen ki akadtam, na de volt is miért.

Háromra hivatalos voltam a fiúkhoz, ugyan is a nagy hajtás után most volt egy kis szabad idejük és át hívtak filmezni, amit természetesen elfogadtam. Így legalább Suga-val is tudunk egy kis időt együtt tölteni. Minden nap beszéltünk, jobban mondva próbáltunk. Én reggel és délelőtt voltam elfoglalt, külön felé papírokkal, megbeszélésekkel és a fotózással, pont amikor neki lett volna ideje egy öt perces telefon beszélgetésre, ő pedig délután nem ért rá, pont, amikor én voltam szabad, mint a madár. Így nagy részt üzenetben beszélgettünk, de amikor ő írt, akkor én nem voltam fent, amikor pedig én írtam, akkor ő nem volt elérhető.

Délben a konyha pultnál eszegettem, amikor meg csörrent a telefonom. Ekkor kezdődött minden.

Ismeretlen szám volt, de ezúttal nem nyomtam ki, hanem felvettem.

-Igen?-szóltam bele, miután lenyeltem az utolsó falatot is, ami a számban volt. Eleinte senki nem szólt bele, ezért azt hittem, hogy csak szórakoznak, megszakadt a vonal, vagy letette az illető. De nem...

-MinJi-szólított nevemen egy ismerős női hang. Erőtlen volt és remegett a sírástól. Hirtelen nem tudtam le reagálna a helyzetet. Csak ültem és próbáltam rá venni magam, hogy azonnal nyomjam ki, de nem ment. Nem tudtam megmozdulni-Én vagyok az-halkult el. Szemeimbe könnyek gyűltek és lehajtottam a fejemet.

-Tudom mit gondolsz-folytatta-Hogy annyi idő után miért kereslek? Hogy számítasz e még nekem? Hogy honnan szereztem meg a számodat? Túl sok kérdés-szipogott egyet-Szeretnék veled beszélgetni.

-Anya-csóváltam a fejemet, miközben éreztem, hogy a sós folyadék végig folyik az arcomon, az államon, majd lecsöppen a pultra-Nem-ennyit tudtam kinyögni, ugyanis alig tudtam beszélni.

-Kérlek. Adj egy utolsó esélyt nekem. Bebizonyítom, hogy tudok jó lenni.

-Éveken keresztül még csak fel sem hívtál, nem mintha előtte érdekelt volna, hogy hogy vagyok. Soha nem mutattad jelét a szeretetnek, nem viselkedtél úgy, mint a szülőm. Tudom, hogy nem tervezett gyerek voltam, de attól még foglalkozhattál volna velem-törölgettem  a szememet-nem akarlak többet látni-csóváltam a fejemet.

-Könyörgöm-kezdett el ismét remegni a hangja.

-Nem-mást is akartam még mondani, de nem jött ki semmi több a torkomon.

-Ha számítok még, akkor holnap legyél ott a cégeddel szemben lévő kávézóban délután kettőkor-halkult el teljesen, majd kinyomta, de nem is baj, mert én még mindig nem tudtam mozdulni. Csak álltam a pultnál és bámultam magam elé, miközben potyogtak a könnyeim.