You And Me [Yoongi Ff] | ✔️

30. (16+)

A következő rész, elszórtan 16+-os párbeszédjeleneteket tartalmazhat. Mindenki csak saját felelősségre! <3

Húha, hát elég sok dolog történt az elmúlt egy hétben, amiket így hirtelen nem is tudok hova tenni. Kezdve azzal, hogy Dong Yi visszatért Párizsból és most a drágalátos unokatesójával együtt uralják az egész ügynökséget. Chin a markukból eszik, mivel mostmár több pénzhez juthat. Majdnem az egész család benne van a business-ben és többet fizetnek. A férfi még csak csúnyán nézni sem mer rájuk. Hiába rúgná ki őket, annyi pénzük van, hogy simán vissza fizetik mind a két boszorkányt, akár kétszer is.

Épp indulás előtt voltunk, már kifelé indultunk az épületből, amikor Dong Yi csak úgy szimplán nekem rontott. Kicsit erősen elhasaltam a földön és be vertem mondjuk úgy mindenem. Egyfolytában azt hajtogatta, hogy nekem miért kell mindenhol ott lennem. Tudtam, hogy meg van őrülve, de most ezt a kirohanását nem értettem. Amikor a menedzserei sikeresen le cibálták rólam, Kwang elmagyarázta, hogy azért pipa rám, mert Párizsban a kifutón nem rá, hanem rám vártak. Először csak szimplán furcsán néztem és még mindig össze voltam zavarodva, de nem sokkal később le esett, hogy lehet, hogy az apja intézte el, hogy helyettem ő menjen el. Kicsit dühös lettem és legszívesebben vissza mentem volna, hogy szépen móresre tanítsam, de annyiban hagytam és folytattam utam. Úgy voltam vele, hogy ezzel majd foglalkozom akkor, ha haza jöttem.

A repülőn volt egy szép rohamom, amit végül sikerült csillapítani, de a hosszú út csak rontott a helyzeten és mire végre landoltunk, úgy éreztem magam, mint a mosott szar.

A hotelban csak két órára tudtam lehunyi a szemeimet, az idő eltolódás valahogy most fejen vágott, ráadásul az esés miatt is sajgott mindenem.

A február 14-ét viszont már tűkön ülve vártam. Kíváncsi voltam, hogy Yoongi mit szól a képekhez és nagyon reméltem, hogy a fiúk még csak véletlenül sem néztek bele. Ha meg igen, el töröm a karjukat.

Lassan ugyan, de eljött a pillanat, amikor a hős lovagom rám írt. "Amint csak tudsz, hívj fel". Csak ennyi állt az üzenetben, de pontosan tudtam , hogy miért írta. Más esetben már meg ijedtem volna, de most tudtam miért volt kiakadva.

Egy magabiztos mosollyal a fejemen tárcsáztam a számát az egyik szabad pillanatomban, amikor nem a sminkemet csinálták a lányok.

- Mik ezek? - vette fel majdnem azonnal és szólt bele enyhén dühös hanggal.

- Micsodák? - tettettem a tudatlant.

- Tudom, hogy tudod hogy miről beszélek, baba - hangjából ítélve már legalább kétszer magához nyúlt. Ideges és feszült volt, amiből arra következtettem, hogy bejött neki a kis ajándék.

- Tetszenek? - haraptam be a számat szórakozottan.

- Hogy tetszenek e? - emelte fel egy pillanatra a hangját. Már nagyon nem bírt magával, de nem voltam a közelbe, ezért ki kellett bírnia.

- Ezt egy igennek veszem - bólintottam elégedetten.

- Egyáltalán mikor volt erre időd?

- Már hetekkel ezelőtt meg csináltuk a képeket. És ne aggódj, egy lány fotózott - előztem meg aggodalmát, melyszerint esetleg Sung lőtte a képeket. Természetesen még csak meg sem fordult a fejemben, hogy őt kérem meg.

- Azta... - sóhajott egyet feszülten - Már kétszer vettem hideg zuhanyt, de semmi nem segít. Még jó, hogy mára már mindennel végeztünk, különben álló farokkal rohangálhatnék - hadarta el egy szuszra.

- Szeretem, amikor így pörög a nyelved - mosolyodtam el, direkt kétértelműen megfogalmazva a mondatot.

- MinJi - morogta.