You And Me [Yoongi Ff] | ✔️

2.

Fél hétkor magától kipattant a szemem, pedig tudtam volna még bőven aludni, főleg, hogy tegnap negyed tizenegy környékén tértem nyugovóra.
Felültem az ágyban, török ülésbe húztam a lábaimat és megdörzsöltem az arcom. Mackó felugrott mellém és lefeküdt az ölembe. Ezzel csak annyi baj volt, hogy súlyos kutya, így rövid idő után elzsibbadtak a lábaim. Arrébb lökdöstem, bele bújtam a mamuszomba és a konyhába csoszogtam. Tettem tápot a tálkájába én pedig helyet foglaltam a konyhapultnál és megittam egy pohár vizet.

Nyolcig még bőven volt időm, így nem siettem. Arcot és fogat mostam, loboncomat pedig kifésültem. Örök rejtély marad, hogy mégis kitől örököltem ezt a kombinációt. Enyhén szeplős vagyok, a hajam természetes vörös színben pompázik. A bal szemem félig kék, félig pedig zöld, a jobb íriszem pedig teljesen kék színű. Mind ezekhez pedig tegyük hozzá, hogy koreai vagyok. Furcsa, mi? Kisebb koromban is mindig rémülten néztek rám az emberek. Nem tudták miféle lény vagyok, amit meg is értek. Sosem tartottam magam különlegesnek, vagy szépnek. Próbálkoztam a színes kontaktlencsével, de érzékeny a szemem, így nem tudtam hordani. Apa, a barátnőm és a menedzsereim sosem értették, hogy miért nem vagyok megelégedve magammal, hisz sok mindenki akar kinézni úgy, mint én. Nos, jöhetnek a jelentkezők, én ugyanis nagyon szívesen cserélnék.

Egy fekete farmer, egy fehér kapucnis pulcsi, a dzsekim és egy fekete magas szárú Converse. Lehet, hogy sokan gondolják úgy, hogy túlzásba viszem, én minden esetre biztosra megyek és jól felöltözök. Nem kockáztatok meg még egy megfázást.

-Ki mész, Nagyfiú?-biccentettem félre a fejem, ahogy a kutyámra néztem.
Választ azt ugyan nem kaptam, de nem is vártam. Kinyitottam az ajtót, de ugyanúgy ült a fenekén. Ebből azt szűrtem le, hogy maradni szeretne.
Jó döntés, elvégre nekem nincs sok kedvem november kellős közepén kint lábatlankodni.

Bezártam az ajtót és a kaput is, majd a kulcs csomót a táskám aljára süllyesztettem. A járdán ácsorogtam és vártam a fuvart, ami perceken belül meg is érkezett. Oda lépkedtem a kis buszhoz, illedelmesen köszöntem mindenkinek és még meg is hajoltam, majd végre beültem.

-Álmosnak tűnsz-nézett rám szórakozottan Kwang, mire felé fordítottam a fejemet és egy gyilkos pillantással ajándékoztam meg.

-Aludtál egyáltalán?

-Igen-biccentettem, majd lehunyva szemeimet hátra döntöttem a fejemet-a banda is ott lesz?-kérdeztem terelve a témát.

-Legjobb tudomásom szerint ott-bólintott Sang.

-Remélem nagy termet foglaltatok le.

-A legnagyobbat-biccentett Kwang.

-És el fogunk férni?

-El.

-Akkor jó-vontam vállat.

Kíváncsi vagyok már rájuk élőben is. Sokat hallottam már a Bangtan fiúkról és érdekel, hogy hogy viselkednek kamerák nélkül. Vajon jól ki jövök majd velük az alatt az idő alatt, amíg dolgozunk? Lesznek nézeteltéréseink, vagy minden gördülékenyen fog menni? Az összes taggal sikerül együtt működni?

Nagyot sóhajtottam, majd Kwang-ra vezettem a tekintetemet, aki finoman meglökte a vállam.

-Csinálj egy képet, írj felé valami szépet és nyomd fel az oldalaidra-mosolygott.

-Jó-vettem elő a telefonomat. Az Iphone-nal vagyok leszerződve, így mindig a legújabb telefonjukat kapom meg használatra.
Kicsit meg igazítottam a hajamat, lehunytam a jobb szememet, a ballal pedig a kamerába néztem. Szabad kezemmel megtámasztottam a fejemet, kihúztam magam és egy halvány mosolyt varázsoltam az arcomra. Lőttem pár képet, és amelyik a elnyerte a tetszésemet, feltöltöttem a Facebook-ra, Twitter-re és Instagram-ra is.  Csak ennyit írtam a kép felé: "Úton a céghez. Találjátok ki, hogy kivel fogok együtt dolgozni a jövőben".