You And Me [Yoongi Ff] | ✔️

48.

A cégnél most nagy a fennforgás, új fotóst keresnek SungWon helyére, így sok olyan ember mászkál az épületben, akit még életemben nem láttam. Nagy részüknek mondjuk felcsillan a szeme, ha meglátnak a folyosón, és serényen köszönnek, valószínűleg, mivel ismernek.

Yoongi-val azóta nem beszéltem, mióta ott aludtam nála, és furcsán viselkedett. Eltelt két nap, és még mindig nem jelentkezett. Tegnap írtam neki, de nem válaszolt, amiért kezdtem egy kissé aggódni, annak ellenére is, hogy tudtam, így a turné előtt pár nappal biztos sok dolga van.

_____________

Mackót kivittem egy nagy sétára, aminek nagyon örült. Szaladt egy nagyot az egyik parkban a kis játékával a szájában, és amikor úgy gondolta, hogy elég volt, leülve előttem jelezte is ezt nekem.

Épp a puha bundáját fésültem és ápoltam már az otthonom melegében, amikor csenegettek. Felpattantam, és csak remélni mertem, hogy a barátom fog az ajtóban állni. Szerencésmre igazam is lett, ugyanis amikor kinyitottam az ajtót szembe találtam magam egy maszkos-napszemüveges-sapkás Yoongi-val. Mosolyogva beengedtem, majd amikor minden felesleges dolgot eltávolított magáról, egy szoros ölelésbe vontam, miközben beszívtam finom illatát, ami most is körbe lengte. 

- Sok a dolgotok? - kérdeztem tőle, miután mind a ketten leültünk a kanapéra. Mackó a pillecukrom ölébe hajtotta a fejét, aki simogatni kezdte.

- Ja - bólintott a férfi - Van bőven - sóhajtott egyet.

- Sajnálom - simítottam meg szomorkásan a tarkóját, majd beletúrtam buha tincsiebe. 

- Majd vége lesz, ha a turné is befejeződik - hozta fel a témát, amit hiába akartam, nem tudtunk elkerülni. Összeszorult szívvel pásztáztam arcát, ami ugyanolyan érzelmeket fejezett ki, mint pár nappal ezelőtt. Szomorú volt, és kedvtelen. Őszintén kezdtem érte aggódni, és nem értettem, hogy mitől lombozódott le ennyire.

- Yoongi mi a baj? - hagytam inkább figyelmen kívül előző mondatát. Ideges voltam, és mindenképp ki akartam belőle húzni, most már nem tudtam megállni. 

- Dong Yi-vel minden fasza? Nem marakodtok? - terelte direkt a témát, ami rohadtul felcseszett.

- Ne háríts! - szóltam rá - Mellesleg már meséltem - közöltem vele, azt, hogy már mondtam neki, hogy viszonylag el vagyunk, csak nem figyelt rám a kocsiban - Tudod, hogy bármit elmondhatsz - kulcsoltam rá kezemet a combján pihenő jobbjára.

- Tudom - bólintott folyamatosan az előtte lévő kis asztalt bámulva, csak, hogy ne kelljen a szemembe néznie. 

Hirtelen felpattant, ezzel elengedve a kezemet, és arrébb lökve Mackót is. Egy ideig fel s alá járkált, majd megállt és idegesen megdörzsölte az arcát.

- Nem tudom, hogy hogy mondjam ezt úgy, hogy ne maradjon nyoma - kezdett bele, továbbra is inkább a plafont vizsgálva tekintetével.

- Csak mondd ki - vágtam rá gondolkodás nélkül, mert ugyan nem akartam, én már akkor sejtettem, hogy miről van szó. 

- MinJi, én elmegyek - vezette fel így, miközben végre mélyen szemeimbe nézett - Több, mint öt hónapra - magyarázta tovább - Ez így nem fog működni - mutatott kettőnkre egy fokkal halkabban.

- Honnan veszed, amíg meg nem próbáljuk? - vontam fel szemöldököm kérdőn.

- Tudom, hogy nem menne - rázta meg a fejét, még mindig a tv előtt állva.

- Szerinted nem bírná ki a kapcsolatunk? - csóváltam a fejem hitetlenül.

- Nem lesz időm semmire - emelte fel a hangját egy kicsit - Néha enni alig tudunk ilyenkor, nem hogy telefonálni. Ráadásul másik kontinens, folyamatosan más országok, városok. Nem tudom ezt így csinálni - tárta szét karjait tehetetlenül.