You And Me [Yoongi Ff] | ✔️

Epilógus

Minden visszatért az eredeti kerékvágásba. Én időközben haza jöttem, és gőzerővel gyakorlok és készülök a kifutóra, ami a nyáron lesz esedékes. Az asztmám kitűnően van, szinte már nem is veszem észre. Az új gyógyszer, és a lelki világom rendben léte megerősített, így újra el tudtam kezdeni edzeni. Na nem őrült formában, és nem is sokat, csak épp annyit, amennyi az egészségem fenn tartásához szükséges. 
Chin büszke volt rám, és ki is tetetett egy hatalmas posztert rólam a főbejárattal szemben, aminek szerintem semmi értelme nem volt, de neki rettentően tetszett. A menedzsereim szerint beverte a fejét, amikor elment sielni a családjával múlt hónapban, de szerintem csak önmaga.

A szüleimmel is sikerült egy kis extra időt együtt töltenünk, ami mind a hármunknak jól jött. Elemntünk egy négy napos wellnes hétvégére, ahol lehetőségem volt ténylegesen lazítani az újabb hajtás előtt. Mind a ketten élvezték, aminek nagyon örültem, mivel rájuk is rájuk fért. Anya végleg apához költözött, ugyanis ismét együtt vannak. Nekem ez mindennél többet jelentett és iszonyatosan büszke voltam mind a kettőjükre, amiért felnőttek módjára meg tudták beszélni és oldani a nézeteltéréseiket. Apával visszatértek a mozizós napjaink, amikor a kanapén ülve kifikázzuk az éppen adásban lévő műsorokat, és filmeket. Mindig is imádtam, amikor ezeket a tevékenyésegeket vittük véghez együtt, így ha van időm, szívesen megyek át hozzájuk. Anyu megtalálta az új szenvedélyét, ami teljesen leköti, apu legnagyobb örömére; a sütést és a főzést. Miután hazaér munkából ideje nagy részét a konyhában tölti, új recepteket kipróbálva, aminek következtében mindig tele van a hűtő. Sokszor passzoltak már le nekem kajákat és édességeket, mert nekik már nem fért sehova. Ennek én is örültem, így legalább nekem nem kellett a főzéssel vacakolnom. De olyan is előfordult már, hogy a menedzsereim kapták meg a plusz ételeket, mert már nekem sem kellett.

Dong Yi-vel a kezdetektől fogva nyílvánvaló volt, hogy soha nem leszünk puszi pajtások, de ennek ellenére is sikerült megtűrnünk egymást. Nem marakodunk, nem nézünk úgy a másikra, mintha ki akarnánk kaparni egymás szemét. Néha köszönünk, ha kell, akkor beszélünk, de ennyi. A lány hamarosan befejezi pályafutását, személyes okok miatt itt hagyja a modellkedést, és bele kezd valami újba. Nem mindenkinek fekszik ez, és nem is mindenki fogja megtalálni benne a szenvedélyét. Van, akinek tovább kell lépnie és új dolgokat elkezdeni, Dong Yi pedig egy közülük. Kívánok neki sok jót az életében és azt, hogy megtalálja azt a dolgot, amiért érdemes küzdenie. 

Yoongi még javában túrnézott, de sikerült legyőznünk a félelmünket; melyszerint nem lesz időnk eleget beszélni. Szerencsére közös megegyezés alapján hetente kétszer kommunikálunk hívásban, vagy videóhívásban, a hét többi napján pedig ha időnk engedte, akkor üzenetben ellenőriztük le, hogy minden rendben van e a másikkal. Jól bevállt ez a módszer, és hálistennek' annyi dolga volt neki is és nekem is, hogy nem nagyon volt időnk azon elmélkednünk, hogy mennyire hiányzott a másik. Mert ugyan majd' megvesztem Yoongi-ért és azért, hogy mellettem lehessen, hogy megnyugtasson, hogy megcsókoljon, nem nagyon volt időm ezekbe a gondolatokba jobban belefolyni, így nem is fájt annyira. 

A mai napon szabad voltam, így ezt teljesen ki is használtam arra, hogy azt csináljam, ami nekem jól esik. Elmentem kávézni, ahol találkoztam néhány lánnyal, akik rettentő cukik voltak, kértek képet és aláírást is, és elmondásuk szerint nagy rajongóim. Megmelengedték a szívemet, mindig örülök annak, amikor valakinek mosolyt csalhatok az arcára. 
Ezután elmentem a fodrászhoz, ahol vágattam egy minimálisat a hajamból, mert már igazán rá fért a csinosítás. Körmösnél és kozmetikusnál is jártam, mivel úgy voltam vele, ha már "én időt" tartok, akkor csinálam jól. Vásárolni is voltam, ahol tulajdonképpen sok felesleges cuccot vettem, de őszintén jól esett csak úgy szórni a pénzt, hisz szinte mindig spórolok, így ezt az egy alkalamt most megengedtem magamnak. 

Ezt követően betértem egy virág üzletbe, ahol vettem egy csokor gyönyörű virágot. Ellátogattam a nagyapám sírjához, mivel már régen nem jártam nála, és kezdett hiányozni. 

Mosolyogva lépkedtem közelebb a sírjához, ahogy figyeltem, nehogy elessek. Lepakoltam a táskámat, és a virágokat, majd pedig végig simítottam a márványon, és leültem a tetejére. 

- Szia, nagyapa - mosolyodtam el. A friss szellő bele kapott a hajamba, így kénytelen voltam bele túrni - Sok minden történt mióta legutóbb itt voltam - sóhajtottam egyet - Anya visszajött, de végül minden jól alakult, és újra egy család vagyunk - nyeltem egyet - A cégnél is minden oké, Dong Yi elmegy, aminek mondjuk már ideje volt, de azért hiányozni fognak az állandó civakodásaink - biggyesztettem le alsó ajkamat, majd halkan elnevettem magam a saját mondatomra - Yoongi-val volt egy kisebb szünetem, de vele is rendeződtek a dolgok és erősebb a kapcsolatunk, mint valaha - vigyordtam el - És képzeld - csillantak fel szemeiem - Megyek Párizsba, nagyapa! A kifutóra! - tapsoltam egyet halkan. 

Tulajdonképpen ő volt az oka mindennek. Ő volt az, aki elindított az utamon, aki támogatott, aki bíztatott. Nélküle nem lennék modell, nem lennék az, aki ma vagyok. Már rég feladtam volna minden álmomat, és az életem is unalmas lenne.
Soha nem volt egy rossz szava sem hozzám, és soha nem bántott. Mindig melelttem állt, amíg a halál el nem választott minket egymástól. Tudom, hogy most is követi a lépéseimet fentről, és hogy küldi az energiát. 

Nagyapát láttam Yoongiban is. Ezért is szerettem annyira. Tudom furcsa, de valamilyen szinten rá emlékeztetett. Az, hogy az én kis cicám is mindig mellettem van, és hogy soha nem hagy cserben, hogy mindig meghallgat, hogy bíztat, hogy szeret, véd, óv. Különleges helyet foglal el a szívemben, és biztos vagyok benne, hogy nagyapával jönne ki a legjobban a családból. Remélem, hogy büszke vagy rám, papi. Megtaláltam életem szerelmét, aki mindennél jobban szeret. Nem adtam fel a legnagyobb álmomat, és most végre sikerül véghez vinnem. Köszönöm, hogy nem hagytad, hogy feladjam, és köszönöm, hogy tanulhattam tőled. 

Úgy érzem, hogy egy új fejezet nyílik meg az életemben, amibe teljesen boldogan kezdhetek bele, a legfontosabb személlyel az életemben; Yoongi-val.

,,Az élet egy utazás. Rajtunk múlik, hogy miképp haladunk: csak áramlunk az árral, vagy követjük saját álmainkat." --
Paulo Coelho

______________

Hi everyone! ^^ hát nem is tudom, hogy mit mondjak... Elsírtam magam az utolsó mondat leírásakor. Rengeteg érzelem kavarog bennem és lehet, hogy sokan nem értik, hogy ebben mi a "nagy dolog", de aki írt már könyvet, történetet, az tudja, hogy milyen érzés, amikor egy vagy két év után befejezi. Boldog vagyok, amiért ennyien olvastátok, szerettétek és végig támogattatok. De egyben szomorú is, amiért vége van.

Na de szokták mondani, hogy amikor egy ajtó bezáródik, akkor kinyílik egy másik. Ezt én úgy fogom fel ebben az esetben, hogy lehet, hogy ennek a könyvnek a végére értünk, de hamarosan érkezem újabb alkotásokkal, ugyanis jelenleg nagyjából 5-6 történeten dolgozom, és nagyjából 10 van meg fejben. Szeretem előre megírni a könyvek nagy részét, hogy ne legyen annyira kesze-kusza, és, hogy össze szedettebb legyen a cselekmény szál, sok részlettel.

Rettentő hálás vagyok Nektek, amiért olvastátok, szerettétek, kommenteltetek, és szavaztatok. Rengeteget jelent nekem.
Remélem, hogy a továbbiakban is velem maradtok és ránéztek az egyéb alkotásaimra is.
Szeretlek titeket és köszönök mindent. 🥺

(Egyébként talán egy hete találtam rá egy számra, amiről eddig nem is hallottam, pedig tökéletesen leírja a könyvet. Cím: James TW - You & Me. Még a cím is stimmel. Hallgassátok meg ^^)

Legyen rózsásan szép napotok és vigyázzatok magatokra. Hamarosan tallkozunk! 🌹💜

~Zsuni~