Amazing |Taekook| ✓

1 rész

Taehyung szemszögéből:

Soha nem voltam ennyire megijedve, mint most. Egy terhességi tesztet tartok a kezemben, a szememből pedig folyamatosan folynak a könnyeim, remegve ülök a fürdőszoba hideg padlóján és a telefont magam mellé teszem. A félelem, mint valami áramütés úgy siklik végig az egész testemen, csak előre tudok nézni a semmibe és az összes hang ami a fülemet éri, azt figyelmen kívül hagyom. Egy élet növekszik bennem, méghozzá egy olyan embertől akit nem is ismerek, csak ott találkoztunk és beszéltünk egymással először. Hirtelen egy hangos csapódás és a bátyám alakja tűnik fel a fürdő padló részén, térdelve és lihegve mint aki most futotta le a maratont.

– Taehyung, az istenért – ül le velem szembe Yoongi, közbe hangosan zihál és próbálja rendezni a levegőjét. Talán futott, miután kinyomtam a telefont? Akkor most jön a történet legrosszabb része. A lebaszás.

– Yoongi én... – kezdeném el megmagyarázni a dolgokat, de idegesen leint, hogy inkább most maradjak csendben.

– Mégis, hogy gondoltad ezt Taehyung? Tudod te, hogy mennyire megijedtem, amikor csak úgy letetted a telefont és csak azt az átkozott pittyegést hallottam? Azt hittem, hogy elájultál! Vagy bármi más! Néha igazán gondolkodhatnál öcsi, ez nem játék – dorgál meg szigorúan, és tudom, hogy igaza van, de hormonok miatt hirtelen újra elkap a sírás. Hangosan bőgve mint egy kisgyerek, húzom fel a térdeimet és azokba temetem el az arcomat , hogy ne lássam Yoongi ideges fejét.

– Istenem Taehyung, úgy sajnálom, nem lett volna szabad kiabálnom veled, neked most pont nem erre van szükséged – ölel szorosan magához és figyel, hogy még véletlenül se érjen a hasamhoz.

– N-nem is haragszol? – kérdezem halkan, szinte már suttogva.

– Azt azért nem mondom, mert hazudnék. Irtó mérges vagyok rád, azért mert ilyen felelőtlen voltál, holott tudod, hogy termékeny vagy – simít bele szőke tincseimbe én pedig közelebb bújok hozzá, hogy tovább cirógasson. – De nem fog változni semmi, ha üvöltök és csapkodok, nem igaz?

Én csak bólintok egyet, a bátyám pedig nyújtja a kezét, hogy keljek fel, ne üljek itt a hideg kövön.  

– Irány a konyha – indul meg kifelé én pedig csak csendben követem, miközben próbál vidítani, de nem nagyon akar összejönni neki. Talán most elvicceli az egészet, de tudom nagyon jól, hogy ez most pont nem egy olyan helyzet és azt is, hogy ő csak javítani szeretné a hangulatot. De nem, addig nem lesz jobb hangulat míg ez az izé bennem van. Mérhetetlen nagy düh keletkezik bennem pillanatok alatt és azon gondolkodom, hogy hogyan is szabaduljak meg ettől.

– Mi bajod Taehyung? – néz rám Yoongi mikor látja a mérget végig rohanni az arcomon. Rá nem haragszom, inkább a kialakult helyzete, amit csak egyféle módon tudok megoldani.

– Yoongi, én eldöntöttem valamit – ülök le a székre míg a bátyám tölt két pohárba vizet. – Elvetetem a babát.

Miután ezt kimondtam fura érzés tör rám, mintha valami átkot mondtam volna. De nem érdekel, elnyomom magamban ezeket a hülye érzéseket.

– Ezt nem teheted Tae, hiszen a gyereked – esik rögtön kétségbe és leül velem szembe.

– Ahogy mondod, az én gyerekem – emelem ki direkt azt a kis szót majd folytatom. – Tehát én  döntöm el, hogy mit teszek vele. Nekem pedig nincs szükségem rá, most pont nincs – utalok arra, hogy még csak nemrég fejeztem be az iskolát, és szeretném elkezdeni építeni a jövőmet, csak hát egy gyerek mellett nehéz. Meg komolyan, ki alkalmazna egy terhes embert, mikor annyi fiatal van, akinek még eszébe se jut a gyerek téma?

– Ezt komolyan gondolod?

– A legkomolyabban, holnap fel is hívom Dr. Parkot, hogy adjon időpontot az abortuszra. – ezzel itt befejezettnek tekintem a dolgot. De miért fáj mégis a szívem?