Amazing |Taekook| ✓

30 rész

~3 hónap múlva~

Taehyung szemszögéből:

-Egyre nagyobb a pocakod, istenem de édesek – simogatja Jimin a hasamat miközben Yoongi a párja fenekét simogatja nagy beleélessel. – Hagyd most már abba Yoongi! – szól bátyámra, de mint aki süket lenne csinálja ugyanúgy tovább. Én nem bírom ki és hangosan nevetek fel a Yoonmin pároson. Igen, két hete jött el hozzánk Jimin úgy, mint Yoongi párja. Nem is tudja, hogy amúgy a bátyám már rég elmondta. Elmesélték, hogy ahová Jimin jár egyetemre oda hívták Yoongit, hogy javítson meg valamit az egyik terembe. Jimin véletlenül került abba a terembe és elkezdtek beszélgetni, sok közös dolgot találtak egymásba, így elkezdtek találkozgatni, abból randi lett, aztán az első csók és utána hivatalosan is kimondták az első szeretleket.
-Örülök, hogy te is közénk tartozol Jimin – mondom ki őszintén és ő annyira meglepődik, hogy sírva borul a nyakamba.
-Azért óvatosan, a drágámnak most már csak pihennie szabad – jön be a szobába Jungkook, majd derekamat ölelve ül le mögém, úgy látszik befejezte a munkát, mert végre nem öltönyben van hanem egy egyszerű melegítőbe és fehér pólóban.
-Tényleg, lassan már egy hónap és itt lesznek végre, várjatok már? – kérdezi Yoongi miközben ölébe ülteti Jimint aki egy kicsit elpirul de azért bújik a bátyám ölébe.
-Igen, bár kicsit félek is, hogy milyen szülő leszek – piszkálom pulcsim ujját, Jungkook pedig nyugtatóan csókol egyet a nyakamba és végig simít a pocakomon, mire drágák pedig azonnal reagálnak.
-Ne félj életem, nagyon jó szülő leszel, a babák nem is kérhetnének jobbat – nyugtat meg egyből Jungkook, így egy kicsit jobban is érzem magam. Remélem igaza lesz. Az utolsó hónapokban tényleg nagyon vigyáztam, mindennap bevettem a vitaminokat, vegyesen étkeztem direkt a babák miatt és persze sokat is pihentem. Dr. Park is azt mondta, hogy nem lesz semmi baj csak egyedül azt tartja furcsának, hogy a kislány ennyire takarja a tesóját, azt mondta, hogy ilyet még nem látott, de nem tartja bajnak, így ezzel a kijelentésével meg is nyugtatott engem és Jungkookot.
-Hagyunk titeket egy kicsit, gyere baba törődj velem egy kicsit – fogja meg Jimin Yoongi kezét, aki egy perverz mosollyal az arcán már húzza is a szobája felé.
Kuncogva nézek a páros után, majd Jungkookhoz közelebb bújok aki fejét a nyakhajlatomhoz bújtatja.
-Hogy vannak Hobiék? – jut eszembe apuka akinek a kislánya nemsokára lesz két hónapos. Istenem, hogy milyen gyönyörű kislány.
-Jól vannak, Jisoo nagyon fáradt, mert Nancy sokáig van fent és mindig akkor sír fel ha a szülők pihennének – meséli nevetve Kook én pedig elképzelem ahogy Hobi fut össze vissza a lakásba, hogy a kislányának mindent oda vigyen hátha megnyugszik, aztán nem is tudja, hogy szívatja őket a kiscsaj.
-Ne nevess lehet ők is ilyenek lesznek, nem lehet biztosra tudni – lökőm meg játékosan, majd ajkaira adok egy apró csókot. Mikor én simogatok végig a hasamon akkor a picik lágy rúgásokkal jelzik, hogy ők is itt vannak ám, de ha Jungkook, na akkor mint egy kis foci csapat, pedig csak ketten vannak.
-Még mindig nem árulod el nekem a neveket? – kérdezi kiskutya szemekkel mire kap tőlem egy fej rázást és nem bírom ki, hogy ne nevessek azon a fejen amit vág közben.
-Legyen meglepetés, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fognak neked – kellek fel, de hirtelen egy erősen nyíllal a hasamba a fájdalom. – Ah basszus... – kapok a fájó ponthoz egyből, Jungkook meg már rögtön ugrik.
-Jól vagy szívem? – segít lefeküdni az ágyba, amit hálás pillantásokkal köszönök meg.
-Igen drágám, csak kicsit rosszalkodnak idebent – mutatok pocimra, mire Jungkook ad is nekik két puszit, majd befekszik mellém és magához ölel.
-A kis rosszaságok, ne ijesszetek meg ennyire – hunyja le szemeit – Annyira szeretlek titeket – suttogja még mielőtt álomba merülne.
Hasamra téve a kezem alszok én is el, pedig van egy pici fájásom, de nem foglalkozom vele, hiszen lassan itt a szülés és ez biztos csak ilyen elő fájdalom vagy mi.

Már nincs sok hátra és itt lesztek velünk.