Taehyung szemszögéből:
– Terhes vagyok – ejtem ki a számon ezt a két szót és úgy érzem, ezzel minden lehetőséget elvágtam, hogy esetleg engem válasszon a munkára. De valahogy éreztem, hogy ha nem mondom el és ez később derül ki, akkor még nagyobb bajba fogok kerülni.
– T-terhes? Ezt jól hallottam? – Kérdezi meg Jungkook, akinek igazából most, hogy többször hallom a nevét, valahogy olyan ismerős. Én csak lehajtott fejjel bólintok egy halványat, nem merek megszólalni.
– Az apa nem tud támogatni? Már, elnézést a kérdésért.
Na, elértük a kényes részt a történetben. Mégis, hogy mondjam azt, nem tudom ki a gyerek apja, mert annyira részeg voltam, hogy nem emlékszem rá?!
– Hát tudja... ez egy kicsit kényes dolog – vakarom meg zavaromba a tarkómat és úgy nézek Jungkook szemébe, de nem látok megvetést, vagy esetleg undort. Inkább kíváncsiság, és mintha egy picit aggódna is. De aranyos, mintha az övé lenne a gyerek.
– Esetleg... megerőszakoltak?
– Mi!? Jajj, nem, dehogy, inkább... volt egy buli... és ott...
Jungkook nem szól semmit hanem csak némán bólogat és közben látom, hogy szólna valamit, de ahogy nyitja a száját, már csukja is vissza. Na igen ilyenkor mit mondjon az ember a másiknak?
– És nagyon szeretnéd ezt a munkát, igaz Taehyung? – kérdezi vigyorogva, miközben feláll és elém lép, picit sétál előttem, majd az asztala szélére ül és úgy kémlel engem, várva a válaszomat.
– Igen, nagyon – mondom kicsit bátortalanul, olyan furán tette fel a kérdést, azt hittem akar valamit, valami olyat.
– Akkor fel vagy véve – mondja ki végül, én pedig hirtelen kapom rá a tekintetemet, és ahogy látom nem szórakozik.
– Mi?? Úristen ez komoly? – ugrok a nyakába és szorosan ölelem magamhoz. Kicsit meglepődik, de kuncogva viszonozza az ölelésemet.
– Vigyázz a babára, te – suttogja a fülembe, elengedem és meg is simogatom a még lapos hasamat mivel lehet, hogy ezzel az öleléssel egy kicsit megütöttem. Jézusom, remélem nem lesz semmi baja.
– Úristen, kicsim, ne haragudj – beszélek a hasamnak és mikor eljut a tudatomig, hogy mégis mit csináltam a főnököm előtt, hát nem kicsit pirulok el – Mármint…
– Semmi baj Taehyung, nagyon aranyos voltál – kócolja össze a hajamat, és valahogy egyáltalán nem tud zavarni, sőt olyan jól esne ha még tovább csinálná. Te jó ég, remélem ez a hormon ingadozás nem fog sokáig tartani, mert akkor nem most először égek be a főnököm előtt, aki egy kibaszott jó pasi. Na jó, Taehyung elég legyen!
– Akkor köszöntelek a Jeon cégnél, Taehyung – nyújtja felém a kezét, én pedig mosolyogva rázok vele kezet.
– Nagyon köszönöm Jungkook, nagyon hálás vagyok.
És még ekkor nem is sejtettem, hogy nem csak a munka miatt lehetek neki hálás.
![](https://img.wattpad.com/cover/158937864-288-k735566.jpg)
YOU ARE READING
Amazing |Taekook| ✓
Fanfiction❝Szülés után az ember rájön, hogy lényének jelentős része függetlenedett tőle, kívülre került, s most már ki van téve mindenféle veszélynek - egyebek mellett annak, hogy bármely pillanatban eltűnhet a szemünk elől.❞ Kim Taehyung egy érettségi után l...