Amazing |Taekook| ✓

24 rész [18+]

Taehyung szemszögéből:

A vásárlás után, elindultunk haza, azaz Jungkookhoz. Mondtam neki, hogy aranyos, hogy megvette a dolgokat, mert igen megvette. A kiságyakat, ruhákat, csörgőket, pelenkázót és pelenkát is. Sőt vett, egy egyforma szülös ruhát is, amit majd együtt fogunk hordani ha meglesznek a picik és megyünk majd, ilyen család fotózásra. Aranyos, hogy így eltervezte, de ki mondta neki, hogy itt maradok? Vagy egyáltalán honnan veszi?
-Jungkook... figyelj muszáj, hogy beszéljünk – kezdem el komolyan a mondatot de persze már megint félbe szakít, kezd felmenni emiatt a vérnyomásom.
-Nem kell izgulnod semmiért, mindenük meglesz a babáknak és neked is – szorítja meg biztatóan a kezem, de én csak kirántom, ő pedig kérdőn néz rám, és itt az idő, hogy megmondjam neki.
-Jungkook, én nem fogok itt maradni.
Azt hiszem megleptem ezzel, mivel össze szorította a száját és enyhén könnyes szemekkel figyeli tovább az utat, rám nem is néz. Azt hitte, hogy visszajövök és minden oké? Basszus menyasszonya van, hogy fogja közölni vele amúgy, hogy van egy férfi, aki pár hónap múlva add a gyerekeinek életet? És hát persze meg is csókolta. Azt inkább meg se említse.
-Nem akarom, hogy elmenj. Miért kell külön válnunk?
-Azért, mert ez a helyes. Van otthon egy lány, aki a párod, nemsokára a feleséged lesz. Ideje lenne vele őszintén elbeszélned.
-Na igen... a párom – válaszol úgy hogy a tömény gúnyt jól kitudom szűrni belőle és nem értem ezt a hangnemet – Nem érdekel ez engem Taehyung! – csap idegesen a kormányra.
-Viszont engem igen, nem leszek olyan, aki egy családot szakít szét, sose voltam ilyen, és nem is most fogom elkezdeni! – csak elhallgat és megint nem szól egy szót sem, de nem is kell, mert érzem a feszültséget a levegőbe. – Megbeszéljük mikor jössz látogatni a kicsiket és ennyi, nem lehet több köztünk, értsd meg – könyörgők neki de úgy látszik nem hallja meg, még csak válaszolni se válaszol. Lehajt az autóval, és mire tudnék bármit is szólni vagy kérdezni, hogy mégis mi a fenét csinál, addigra ő már az ajkaimra tapad és hevesen kezdi el falni őket. Mivel bennem meg túl nagy a hormon túltengés, ezért nem törődve semmivel, ülök bele az ölébe és tagjainkat egymásnak érintem.
-Hah Jungkook, mégish mit csinálunk? – kérdezem enyhén remegve, de nem a félelemtől, hanem a bennem dúló izgalom miatt, hogy végre nem csak egy emlék, se egy álom lesz ez, hanem a színtiszta valóság.
-Szeretjük egymást Taehyung, ez nem bűn – csókolja végig az egész nyakamat, de úgy, hogy még véletlenül se hagyjon ki egyetlen helyet se. Nem is akarom, jelölje végig az egész testemet, hadd emlékezek erre többször vissza, mikor meglátom ezeket a nyomokat a testem minden szegletén.
-De nekünk nem lenne szabad! – állok ellent még mindig, de érzem, hogy nem sokáig fogom bírni. Érzem, ahogy Jungkook a csapdájába csalt és most felfogja falni az egész testem.
-Főként nekünk szabad, mond ki Taehyungh – szólal meg ő is nehézkesen. Pontosan tudom mit akar, hogy kimondjak. De szabad nekem egyáltalán ilyet még a gondolataim közé is ívelni? – Mert én kimondom... szeretlek Taehyung – suttogja ajkaimra.
-Szeretlek Jungkook – mondom ki én is és itt már nem tart vissza minket semmi, nem érdekel Nayun, nem érdekel az se, hogy mit gondolnak az ember. Csak az számít ami most történik és én Jungkookal akarok együtt lenni. Elszakadok egy pillanatra tőle és míg gombolom az ingét, addig puszikat add az arcom két partjára. Körbe csókolja az egész arcomat, egyedül az ajkaimat hagyja ki, ami nagyon bosszant. Pajzán mosollyal az arcán, teszi is ezt szóvá:
-Huh de kis mérges valaki, csak nem azért, mert kihagytam azokat a gyönyörű, csókolni való ajkakat? – kérdezi mélyen a szemembe nézve, én pedig pirulva lépek a tettek mezejére. Hevesen tapadok az ajkaira miközben elkezdek az ölébe mozogni, előre-hátra, hadd egye a fene a szűk nadrágja miatt.
De mivel én sem bírom sokáig, ezért elkezdem kigombolni a nadrágját és az anyagon keresztül kezdem el simogatni. Erre kiereszti azokat a gyönyörű hangokat, amiket folyamatosan hallani szeretnék. Érzem ahogy nő a dudor a fenekem alatt és még az is rá tesz egy lapáttal, hogy mozgok az ölén. Remegő kezekkel kap a derekamba és mikor gyorsabban mozgatom a kezem, akkor ujjaival durvábban szorítja a derekam, ami nemhogy megijeszt vagy valami, hanem jobban növeli a bennem az így is növekvő tüzet. Keze az én nadrágomba is bemászik és egy határozott mozdulattal kezdi el mozgatni kézfejét tagomon. Mivel útba van a nadrág, gyorsan kibújtat belőle, és így alulról teljesen meztelen leszek.
-Hah Jungkookh – nyögők direkt a fülébe, hogy még jobban elveszítse a fejét. Ha lehet ennél jobban.
-Na, mégis élvezi a kismama? Csak nem dolgoznak a hormonok? – kérdezi meg pimasz hangon, én pedig csak elkerekedet szemekkel nézek rá.
-Na jól van ám, hagyj békén, ahh – kapok a jobb karjára, miután megérzem az egyik ujját magamba. Nem akarok hangosan nyögni, ezért ajkaira hajolok, hogy vissza nyeljem az egyre magasabb hangokat, amik belőlem törnek fel. Jungkookot nem zavarja a csók, mivel behunyt szemekkel adja át magát a szám játékának.
-Jungkookh, kérlek... a másodikat – nyúlok kezéhez, kuncogva félre löki az enyémet, én viszont mérgesen tekintek rá.
-Nyugi baba, mindent szép sorjában – ad puszit az orromra, majd végre megérzem második ujját is, ahogy egyre mélyebbre hatol bennem.
-Ahh úristen
-Szólíts nyugodtan Jungkooknak – pimaszkodik, miközben elkezdi gyorsabban mozgatni ujjait. Még ő a szemtelen?
Érzem ahogy elcsöppenek és abba reménykedem, hogy végre kielégülhettek, mert már nagyon remeg az alhasam. És végre, áldás hangja szólal meg, mikor Jungkook elkezd babrálni a nadrágjával én pedig még segítek is. Hát nem szégyellem magam?
-A kis segítőkész – kuncog majd harmadik ujjával is elkezd tágítani. Egyre jobban remegek attól, hogy végre elmehessek. – Csak nem akarod már? – nyal végig a nyakamtól egészen a fülcimpámig. Nyakába karolva emelkedek meg, hogy végre belém tudjon hatolni, de persze miért is Jungkook lenne olyan kedves, hogy rögtön igaz?
-Jungkook könyörgömh – nedvesedik be a szemem. Képes lennék elsírni magam annyira felvagyok izgulva.
-Megteszem baba, én is akarlak már – mosolyog rám én pedig felsóhajtok mikor megérzem, ahogy lassan kezdi el magát belém engedni. Egy pici fájdalmas sóhaj szakad fel belőlem, de Jungkook ajkai elterelik a figyelmemet a fájdalomról.
-Szeretlek – engedi el ajkaimat és lassan elkezd mozogni bennem, nehogy fájdalmat okozzon.
-Ahh, Szeretlek – karolom át a nyakát, segítve a mozgást, azzal, hogy ellenkező irányba mozgatom csípőmet. Erősen tart és mikor rá szorítok akkor körmeivel szép nyomokat hagy bőrömön.
Eggyé olvad testünk, nem is érzékeljük mennyi ideje, csak azaz egy van mindkettőnkbe, hogy együtt vagyunk és szeretjük egymást.
-Ahh Jungkookh – nyögők fel mikor érinti a prosztatámat, és az egész testemen végig halad az orgazmus elő hulláma, ami szinte áramütésként hat a testemre.
Egyre többször érinti gyengepontom én pedig bosszúból állandóan rá szorítok, hogy neki se legyen ám olyan egyszerű.
-Ahh Taehyung, ne legyél gonosz – néz rám ártatlan fejjel én pedig nem bírom ki, hogy ne vegyem újra birtokba ajkait. Nyelvünk, szinte rögtön egymásra találnak és szenvedélyes táncot járnak, miközben Kook végig simít a fenekemen.
-Perverz – sziszegek morcosan, de nem tagadhatom, mennyire beindít ahogy a seggemre csap.
-A te perverzed – kuncog fel és szám sarkától kezdve halad beljebb, hogy ismét birtokba vegye ajkaimat.
-Hah, csak az enyém – hunyom be a szemem miközben érzem ahogy az orgazmus ki akar törni belőlem – Jungkookh én mindjárthh...
-Gyerünkh – hunyja le ő is szemét és egyszerre ér el minket az orgazmus. Nyakába kapaszkodva élvezem, ahogy az utolsó lökéseket végzi ezzel még ingerelve egy kicsit.
Miután lenyugodtunk mindketten, egymás szemébe nézünk én pedig szám elé kapom a kezem, ahogy elsírom magamat. Jungkook óvatosan nyúl felém, fél szerintem, hogy ellökőm magamtól.
-Shh ne sírj, nem történt tragédia – simogatja meg az arcom, ami már tiszta nedves sós könnyeimtől.
-De Jungkook... menyasszonyod van, ez nem lett volna szabad, hiába...– szakít félbe, de most nem szóval, hanem tettel. Ajkaival hallgattat el, képtelen vagyok ellenálli neki, ezért karomat nyaka köré fonom, és úgy faljuk egymást ismét. Képes egyetlen egy csókkal is megnyugtatni.
-Haza megyünk, együtt mindenkivel leülünk, és elmondok mindent neked – ígéri meg miközben arcomat törölgeti.
Nem szólok semmit hanem, a sírásomat vissza nyelve bólogatok, Jungkook meg kuncogva hajol újból ajkaimra.