Amazing |Taekook| ✓

3 rész

Jungkook szemszögéből:

– Ki van rúgva, fogja a holmiját és ne lássam többet itt – kiabálok a volt asszisztensemmel, aki csak sírva bólint egyet, majd elhagyja az irodámat. Hahh, istenem, miért vagyok ilyenekkel körbevéve? Amióta újra munkába álltam, azóta csak a baj jön, pedig istenem milyen jót is buliztam a szülinapomon a srácokkal, de sajnos ennek vége, és újra csak munka és munka van.

– Uram, az apja óhajt önnel beszélni – lép be Jennie, apám asszisztense, én pedig csak legyintek egyet, hogy jöjjön, bár most még nincs arra is idegem, hogy azt hallgassam, anya már megint milyen hisztit csapott ki otthon.

– Fiam – jön be apa, majd miután kezet fogtunk leül a velem szemben lévő székbe, és komoly tekintettel kezd el fürkészni. – Remélem tudod miről akarok veled beszélni.

– Ha megint anyáról van szó, akkor igen, én mondtam, hogy menjen kórházba, de nem akar rám hallgatni, most pedig nem vagyok olyan idegállapotban, hogy ezzel foglalkozzak.

– Miért mi történt?

– Kell egy új asszisztens, az előzőt most rúgtam ki – mondom lazán és hátradőlve nézem apám fejét, akinek csak az lebeg a szeme előtt, hogy mégis mit tett az előző kisasszony, amiért sajnos erre a sorsra jutott. A kérdést megelőzve folytatom a mondandómat. – Nem elég, hogy kiderült, egyáltalán nem tud gépelni, de még rá is mászott egy másik alkalmazotamra, ráadásul nem először, én pedig ezt nem engedhetem meg, ezért útjára engedtem. Ha ennyire pasizni akar akkor menjen a sarokra, fog ott bőven találni embert.

– Fiam, tisztelettel – szid meg apa, de úgyis tudja, hogy igazam van, csak nem szereti, ha így beszélek a női alkalmazottakról. Hát, de basszus, Jennien kívül az összes egy beképzelt picsa, akik csak mutogatni tudják magukat, de viszont a munka büdös nekik. Most kétszer meg fogom gondolni, kit veszek fel magam mellé, az biztos.

– Úgyhogy, most hirdetni fogom az üres állást és most jól át fogom gondolni, hogy kit is veszek fel magam mellé.

– Rendben fiam, de ne csak a két szép szeméért vegyél fel embert, mint legutóbb.

– Megtanultam a leckét egy életre, nem lesz több felelőtlen Jungkook, ezt garantálom.

Apa csak bólint egyet és még mielőtt kimegy szól Jennienek, hogy segítsen megírni a jelentkezést.

Egy olyan fél óra múlva készen is vagyunk. Megköszönöm a segítséget, majd feltöltöm az oldalra és az álláshirdetésre. Na, akkor kezdődjön.

Taehyung szemszögéből:

Miután hazajöttem és elmondtam az örömhírt Yoonginak, szinte egy órát a babáról beszéltünk, hogy kislányt vagy kisfiút szeretnék, esetleg milyen nevet adok neki. Nekem amúgy teljesen mindegy, hogy kislány vagy kisfiú, a lényeg, hogy egészséges legyen, nekem csak ez számít. A neveken pedig még ráérek gondolkodni, inkább azon töröm a fejem, hogy hova menjek addig dolgozni, ameddig lehet a terhesség alatt.

– Mondjuk egy asszisztensi feladat? – kérdezi Yoongi miközben csinálja az ebédet, én pedig a nappaliba ülök a laptop előtt és nézegetem az álláshirdetéseket.

– Az mondjuk nem is rossz – gondolkodom el rajta és keresni is kezdem, de valahogy mintha ez a munka megszűnt volna, mivel egyet se találok – Hát ezt nem hiszem el, hogy egy sincsen – esek kétségbe, de hirtelen kapok egy jelzést, hogy új hirdetést töltöttek fel. – Bingó – kapok rögtön az alkalmon és már lesem is. – A Jeon cég egyik igazgatója keres magának egy új asszisztenst.

– Na az jó, az amúgy is egy híres cég, biztos jól megfizetik őket – paskolja meg a vállamat Yoongi én pedig bólintok egyet. Akkor helló Jeon cég, Kim Taehyung holnap repül hozzátok.