Amazing |Taekook| ✓

25 rész

Taehyung szemszögéből:

Miután rendbe szedtük magunkat, tényleg elindultunk haza, mert kezdtem már egy kicsit éhes is lenni. Meg szeretnék Yoongival beszélni, hiszen olyan régen láttam már és van sok mesélni valóm neki. Az autósat inkább kihagyom a mesélésből.
-Jungkook először szeretnék a bátyámmal beszélni – említem meg a mellettem ülőnek is, aki csak egy aprót bólint. Olyan furcsa, ennyire gondolkodik azon hogyan mondja el nekem, hogy akkor végülis, mi van közte és Nayun közt? Hát őszintén megmondom engem is igazán érdekelne már.
Mikor végre megérkezünk akkor egy nagyot nyújtózok a kiszállás előtt, ugyanis nem kicsit álltak be az izmaim ennyi üléstől.
-Csak nem elfáradtál? – kérdezi Jungkook fülembe suttogva, miközben keze megindul a fenekem felé.
-Haha nagyon vicces – indulok meg befelé miután kiszálltam az autóból, Jungkook pedig nevetve követ. Megkérdeztem merre van Yoongi szobája, mire eligazított és így ő és én is mentünk a dolgunkra.
-Yoongi? – kopogok be azon az ajtón amit Jungkook mondott nekem, és nagyon reménykedem benne, hogy tényleg-e mögött az ajtó mögött található a bátyám. De hál istennek meghallom a morgást, hogy már megint valaki felébresztette. Vigyorogva lépek hátra két lépést, mikor pedig kinyitja az ajtót nem is engedem szóhoz jutni rögtön magamhoz ölelem a testvéremet.
-Taehyung!? Hát tényleg itt vagy? – remeg a keze míg a hajamat simogatja és érzem ahogy sós könnycseppjei össze kenik a felsőmet ezzel sötétebb árnyalatot adva az anyagnak.
-Igen, itt vagyok – motyogom, közben még mindig ölelem. Olyan jó újra látni a morcos, de mindig gondoskodó Yoongit.
-Gyere be, mesélj – invitál be a szobájába, ami hát...kész kupleráj – Nézd el nekem ezt a rendetlenséget – teszi arrébb az egyik alsóját és megpaskolja maga mellet a helyet. Leülök mellé, s ő egyből kiszúrja a már nagyobb pocakomat – Jaj de megnőttek – simogatja meg és még puszit is kapnak – Végül kiderült? – utal a nemükre, én pedig mosolyogva újságolom el neki, hogy lesz egy unokahúga és egy unokaöccse. A hír hallatán madarat lehetne fogatni örömében. De aztán kitértünk egy másik témához, ami nem épp a legjobbak közé tartozik.
-A mamáék, hogy vannak? – hiányzik Yoonginak is a mamáék, és egy kicsit bánja, hogy nem jött velem. De tudta, hogy egyedül szeretnék lenni és egy kicsit rendbe tenni magamba a dolgokat, amik hát eléggé összekuszálódtak.
-Jól, szegény papa az indulásom előtt eleset és eltörte a lábát, de az orvos szerint ne aggódjunk mivel bármilyen idős is az öreg, elég erős a szervezete. Mamával rengeteget beszéltünk, volt, hogy kitértünk régebbi dolgokra, de inkább Jungkook iránt érdeklődőt. Egyből látta rajtam, hogy mennyire oda vagyok a gyerekek apjáért pedig akkor még nem is mondtam semmit.
-Hol van amúgy Jungkook!? Mert öcsi elfelejtettél írni – borzolja össze a hajam nevetve.
-Ott volt mikor oda értem...
-Ne, ne mond, hogy ott volt már... – Nem is fejezi be, mert azonnal bólogatni kezdek – Tényleg nagyon szeret téged öcsi!
-Hát azt megmutatta – utalok a kocsis akciónkra, de Yoongi csak értetlenül néz rám. – Nem fontos – legyintek nevetve, ugyanis a magánéletem ezt a részét sose osztottuk meg egymással, mint más testvérek esetleg.
-Na menjünk, én is kezdek éhes lenni és gondolom te is ennél már valamit – paskolja meg a térdem én pedig bólogatva felkelek és elkezdem követni a konyha felé.
-Nem szólunk Jungkooknak? – kérdezem meg ugyanis elég sokáig elvan már.
-Szólsz neki? Itt van a szobája kettő ajtóval jobbra – mutat arra az említett irányba, így elindulok arra, de mielőtt még kopognék egy furcsa hangot hallok meg a túl oldalról. Ez egy... nyögés??
Nem foglalkozva az etikettel rontok be a szobába, mint egy féltékeny lány aki most fogja a pasiját rajta kapni. De amit ott láttok az minden képzeletemet felül múlja.