Taehyung szemszögéből:-...És végül felébredtem - fejezem be halkan a mesélést Yoonginak, aki egyetlen egy szót se szólt közbe, hanem figyelmesen hallgatott. - Lehet, hogy hülyeség? - kérdezem félve, mivel elég valószínűtlen, hogy valaki így megálmodja az éjszakáját. Bár én Kim Taehyung mindenre képes vagyok.
-Amúgy nem hülyeség ez öcsi. Ugye azt mondtad, hogy úgy bevoltál rúgva, hogy nem emlékszel rá igaz? - én csak bólintok, majd folytatja - Csak annyi történt, hogy mivel találkoztál vele, ezért az agyad felismerte, így könnyebben tudott az emléked is vissza térni, tehát nem vagy bolond és semmi ilyen úgyhogy megnyugodhatsz.
Huh akkor nincs baj, már azt hittem, hogy ilyen megbolondult ember leszek, akinek a tudatalatti személye próbál ilyet kreálni, hogy azt a személyt megkaparintsa.
-Akkor elmondod neki?
-Mégis mit? - nézek rá kérdőn
-Hát, hogy apa lesz...
Most mégis mi legyen? Ő nem fog hinni nekem, azt fogja gondolni, hogy ezt csak kitaláltam, csak azért, hogy együtt legyen velem. Úgy, hogy közbe amúgy hetero és az az éjszaka neki csak egy nagy hiba volt. Gondolom.
-Nem mondom el – suttogok, de úgy, hogy még én is alig hallom a saját hangomat.
-Tessék??
-Azt mondtam, hogy nem mondom el neki - emelem fel egy kicsit jobban a hangomat, hogy végre értse.
-Ezt nem mondod komolyan Taehyung – na, megint jön a prédikátor - Joga van hozzá, hogy tudja lesz egy gyereke! Sőt kettő.
-Yoongi, nem állíthatok csak úgy oda, ez nem egy film. Azt hinné, hogy ezt azért mondom, mert magamhoz akarom láncolni, csak mert tetszik nekem.
-Neked tetszik? - nevet fel, viszont ez most pont nem a legalkalmasabb időpont arra, hogy kibeszéljük ki tetszik nekem és ki nem.
-Az most nem számít, a lényeg, hogy nem tudhatja meg, jobb lesz ez így.
-Ki szerint Tae?
-Szerintem - érzem ahogy a gombóc kezd nőni a torkomban, így fogom magam és felmegyek a szobámba, hogy elkészüljek, s végre indulhassak dolgozni.~~~~~
Kedvesen köszönök mindenkinek, és hál istennek, mindenki ugyanolyan kedvesen köszön vissza úgyhogy megnyugodtam egy kicsit. A másik görcs okozóm az pedig a Jungkookal való találkozás lesz majd. Nyugi Taehyung, lazán és közvetlenül. Ő a főnököd, akinek igazából a gyerekeit hordod a szíved alatt és majd hónapokkal később, már a karjaidba tarthatod őket, de nem baj, akkor is a főnököd, akivel előző nap csókolóztál. Na igen, a gondok sorozata. Kész dráma az életem.
Nem is tűnik fel, hogy jön valaki szembe velem, annyira a gondolataim mély zugában vagyok jelen pillanatban.
-Taehyung?! - ezt a hangot onnan is felismerném, hogy ne néznék rá. Még a nyögéseihez is volt szerencsém.
-Jó napot Mr. Jeon - hajolok meg előtte illedelmesen, de ő mintha szomorú lenne - Valami baj van?
-Baj az mindig van, csak nem tudom megoldani.
-Tudok segíteni? - magázom még mindig, ugyan is elég magas rangú emberek rohangálnak itt össze-vissza, nem nézne ki valami jól, ha én, mint egy kis alkalmazott tegezem a felettem lévőt. De szerintem Jungkook, ezt máshogy értelmezi.
-Ebbe sajnos nem, állj be kérlek a sorba ahol a többiek állnak... fontos dolgot kell mondanom - csuklik el egy pillanatra a hangja, de ez nem tartott sokáig, ugyanis egy aprót köhintve, újra vissza tér az a tekintélyt parancsoló Jungkook. - Utána pedig gyere az irodámba - mosolyog rám halványan, majd egy kis színpadra hasonló emelvény előtt áll meg. Ott áll még mellette egy házaspár és két fiatal lány is. Lehet, hogy ők a családja? Bár a házaspár biztosan Jungkook szülei, de a két lány vajon ki lehet neki?
-Figyelem, örülök, hogy a Jeon vállalat összes embere megjelent, mivel a fiam egy fontos dolgot szeretne önökkel közölni! - miután Jungkook apja befejezte a mondatát a fiára mosolyog, majd átadja neki a helyet.
-Én is megszeretném köszöni, hogy megjelentek. Nem akarom sokáig húzni a dolgokat, csak egy hölgyet szeretnék bemutatni, aki mostantól fontos része lesz az életemnek és a cégnek is - fordítja a fejét az egyik lány felé. - Szeretném bemutatni, Kim Nayunt, a menyasszonyomat.
Ahogy kimondta, hogy ki ez a lány, akinek fogja a kezét, én abba a pillanatban estem össze és csak annyit hallottam, hogy Jungkook a nevemen szólít. Válaszolni viszont képtelen lettem volna.
ESTÁS LEYENDO
Amazing |Taekook| ✓
Fanfic❝Szülés után az ember rájön, hogy lényének jelentős része függetlenedett tőle, kívülre került, s most már ki van téve mindenféle veszélynek - egyebek mellett annak, hogy bármely pillanatban eltűnhet a szemünk elől.❞ Kim Taehyung egy érettségi után l...