Taehyung szemszögéből:
-Rosszul aludtál? - kérdezi meg tőlem másnap reggel Yoongi, miközben csinálja a reggelit, én viszont még mindig ugyan azt a narancslevet iszogatom.
-Hát volt egy fura álmom, utána nehezen bírtam vissza aludni – mesélem, aztán rá nézek, de bár ne tettem volna. Ugyanis, az a bizonyos perverz Yoongi mosoly terül el az arcán. - Megint mit vigyorogsz? - forgatom meg a szemem, majd az utolsó kortyot is kiiszom a poharamból, de a drága Yoongi már tölti is újra. Már akarnék neki szólni, hogy elég lesz már, de int is, hogy el ne kezdjem a szövegelést, így bele törődve kezdem el a pulcsim ujját piszkálni, miközben engedem, újra töltse a poharat.
-Hát elég élvezetes álmod lehetett - kuncog fel és leteszi elém a reggelit.
-Ezt meg honnan veszed? - kérdezek rá, hiszen nem jött be a szobámba, és nem is említettem neki semmit se az álmomról.
-A nedves alsód elég árulkodó bizonyíték - kacsint egyet, s beleharap egyet a szendvicsébe, miközben egy hatalmas bátyus féle mosollyal néz rám. Ahh bassza meg, ezt bezzeg megtalálja de mikor kérek tőle valamit akkor mindig azt mondja, hogy nem találja. Egyáltalán miért turkál a szennyeseim közt, mikor megmondtam neki, hogy az enyéimeket majd mosom én? Bár hiába, egyszerre akar anya és apa is lenni egy személyben. Amiért nagyon hálás vagyok, mivel nekem csak ő van egyedül és az anyai nagyszülők, akikkel évente egyszer találkozok. Tehát az szinte semmi.
-Ezeket mindig kiszúrod - motyogok az orrom alatt, miután befejeztem a reggelit a szobámba indulok, mivel lassan indulás a munkába. Na a munka, ami egyenlő Jungkookal is. Az álom...hiszen ő se emlékszik arra az estére, a végén még azt hiszi, hogy rá akarom magamat erőltetni, azért találok ki ilyen meséket. Na hát én lennék pont az utolsó ilyen ember a földön. De ő az ikrek apukája, akkor joga van tudnia róluk, nem igaz? Ahh... miért bonyolult minden? Húzott volna gumit az a nagy okos!
-Yoongi - megyek ki újra a konyhába, bátyám pedig csak kérdő tekintettel néz rám - Valamit el kell mondanom - vakarom meg a tarkómat és újra helyet foglalok a széken, ő meg abba hagyja a mosogatást.
-Mit csináltál?
-Nem csináltam semmit - csapok rá az asztalra mérgesen, de ő csak nevetve fogja meg a kezem amit duzzogva hagyok neki, de azért ott bujkál egy félmosoly az arcomon. - Tudom ki a gyerekek apja - mondom ki és, mintha egy kisebb teher esett volna le a vállamról. Yoongi csak néz és gondolom fejbe most azon gondolkodik, hogy mit is mondjon.
-Hogyan jöttél rá?
-Megálmodtam - nézek enyhe vörös arccal a bátyámra.
Itt nem bírja ki és hevesen, az asztalt csapkodva kezd el hangosan nevetni.
-Ez komoly Tae, vagy csak viccelsz? - kérdezi szemét törölgetve, de mikor rá jön, hogy én nem nevetek ő is felveszi a komoly arcát. - És ki az? – kérdezi most már sokkal komolyabb hangon.
-Jeon Jungkook, a főnököm
YOU ARE READING
Amazing |Taekook| ✓
Fanfiction❝Szülés után az ember rájön, hogy lényének jelentős része függetlenedett tőle, kívülre került, s most már ki van téve mindenféle veszélynek - egyebek mellett annak, hogy bármely pillanatban eltűnhet a szemünk elől.❞ Kim Taehyung egy érettségi után l...
