Amazing |Taekook| ✓

21 rész

Jungkook szemszögéből:

Hogy velem mi történt négy hónapon keresztül? Hát csak rossz dolgok. Lelkileg teljesen összetörtem, pedig tudtam nagyon jól, hogy visszafog jönni, de nem bírom már a hiányát. Amíg itt volt addig mellette tudtam lenni és segíteni is ha arról van szó, de most meg? Semmi, talán arra várhatok, hogy esetleg a napokban jön vissza mivel most lesz valamikor vizsgálata ahol megmondják a babák nemét. Ah a babák, az én gyerekeim, akik belőlem is vannak. Mikor elolvastam a levelet akkor egy világ dőlt össze bennem és nem is mertem senki szemébe nézni azokba a napokba, főként nem Yoongiéba. Őt sajnáltam a legjobban ő pedig engem. Cuki nem? Neki elment a testvére, nekem pedig a "szerelmem" akinek igazából el sem tudtam mondani az igazságot, hogy mi miért történt és fog történi. De nem érdekel, ahogy visszajön elmondom neki, hogy szeretem és nem akarok többet nélküle élni. Elmondom az igazságot és most az egyszer magammal foglalkozok egy kicsit.
-Jungkook gyere, kész a reggeli - lép be halkan Yoongi a szobámba és leül az ágyam szélére, de én csak megrázom a fejem, ezzel jelezve, hogy nem vagyok éhes - Oh velem nem fogod többet ezt eljátszani, akkor neked is bátyád leszek - kell ki magából és csak akkor vagyok képes felfogni mi is történik, mikor karon ragad és elkezd a konyha felé ráncigálni, mint egy rongyot. Bár annak is érzem magamat.
-De Yoongi - kezdem el a szokásos nyavalygást ő pedig csak a szemét forgatva teszi le elém a reggelit. De én megmakacsolva magam tolom hátrébb de azt hiszem most telt be Yoonginál az a bizonyos pohár
-Na most volt elég - csap az asztalra és megfogva a szendvicset teszi a szám elé, de én csak erőszakosan zárom össze, hogy még véletlenül se tudja a számba tenni a kaját. - Oh elfelejted, hogy van egy öcsém - mosolyog el gonoszul és lefogva a kezemet, nyitja ki a saját kezével a számat és egy kis darabot helyez a számba, majd elkezd rágó mozdulatokat csináltatni velem, nekem meg muszáj, hogy nyeljek vagy különben itt fulladok meg. - Ha nem akarod a többit is így, akkor szépen csendbe jó kisfiú módjára neki állsz reggelizni. - mondta mérgesen
Mivel nem akarok megfulladni ezért, elkezdek magamtól enni, Yoongi pedig győzelemittas mosollyal önt nekem egy pohár narancslét. Jól le is fogytam ebbe a négy hónapba, rám se fog ismerni Taehyung ha találkozunk, ha egyáltalán találkozni fogunk valaha.
-Beszéltem tegnap Taehyunggal - kezdi el a beszélgetést Yoongi mivel látja rajtam, hogy csak Taehyung körül járnak a gondolataim. - Fog írni ma még, hogy hányra kell oda menned és akkor együtt elmehettek az ultrahang vizsgálatra. Aztán találj ki valami programot, ő se volt jól az elmúlt hónapokban, csak a babák miatt tartotta magát.
Olyan nagy öröm söpör végig az egész testemen, hogy vigyorogva fejezem be a reggelit és mint valami kis tini szinte repkedve megyek vissza a szobámba, hogy valami normális embert faragjak magamból mielőtt találkozok Taehyunggal. Ah végre szerelmem, újra látlak téged és a kicsikéket is.