Amazing |Taekook| ✓

36 rész [18+]

Taehyung szemszögéből:

-Na picik sietünk haza, fogadjatok szót és egy rossz szót se halljak rólatok – puszilom meg mindkét gyerek arcát akik ezek után Jungkook felé rohannak, hogy őt is egy hatalmas ölelésbe részesítsék. Így tökéletes az egész kép, mindig ilyen családot akartam.
-Apu rendbe teszi azt a csúnya nénit – dobbant egyet a lábával Yuna és nevetve néz Jungkookra, miközben rám mutat kicsi ujjával.
-Apu rendbe teszi bizony – húzom gonosz vigyora az arcom, ugyanis az a kis ribanc olyat fog látni amit ő maga akart elérni, csak hát szegény rossz fába vágta a fejszéjét. Többet nem engedek senkinek semmit, ami az enyém, az bizony az enyém marad.
Miután elköszöntünk az egész kocsi utat csendbe töltöttük, és most eldöntöttem, hogy most az egyszer nem leszek zavarba, sőt érzem azt a tüzet az egész testemben ami adja folyamatosan a lökéseket, mint egy vadállat aki védi a területét.
-Csak nem a kiscsaj előtt fogunk szexelni? – kérdezi meg Jungkook miután az iroda parkolójába megálltunk. Hm az se lenne rossz ötlet, de persze, hogy nem!
-Azt hiszed engedni fogom, hogy lássa? – simítok férfiasságára mire csukott szemmel nyel egy nagyot. – Csak azt mutatom meg neki, amit ő akart elérni, de sajna nem sikerült neki – görbítem le játékból ajkaimat és még a nem létező könnycseppjeimet is letörlőm.
Mikor Jennie észre vesz minket és kapok egy kérdő pillantást, de én se szó se beszéd, kacsintok rá és nem is kell több; tudja, hogy ma kikészítem a csajt.
-Nem lesz belőle balhé ugye? – kérdezi Jungkook idegesen, de én csak semmi szó nélkül lökőm a székébe, amit hirtelen nem ért de utána kuncogva nyalja meg ajkait és húz az ölébe – Lehet, hogy nem fogom a kis játékodat kibírni, ismerlek és látom a tekintettedben, hogy valami olyan lesz – add egy hosszú csókot ajkaimra amit igazából nem akartam viszonozni, de egyszerűen tökéletes nyelv játéka van, így nem tudva ellenállva neki mélyítem el ennél is jobban.
Én időben kapcsolok mikor egy kopogást hallok meg, mert egyből kiugrok Jungkook öléből és a háta mögé állok.
-Jó reggelt...Mr. Jeon – lép be egy hatalmas mosollyal a kis cafka, de ahogy engem is észre vesz úgy konyul lefelé a szája. Ajánlom neki ha még meg akarja tartani azt a borzalmas szőke haját, vagy esetleg az egy méteres körmeit – Mr. Kim – néz rám mérgesen és hátra dobja a haját. Na most kezdődik a játék babám!
-Jaj hát ön biztos Wendy igaz? – kérdezem mint aki csak most hall róla először, Jungkook csak néz és szerintem várja, hogy mit fogok csinálni. Hát el is kezdem. Vállára simítok közbe végig a csaj reakcióját figyelem; majd megeszi a méreg pont ahogy én azt elterveztem – Baj van? – nézek rá ártatlanul miközben Jungkook nyakát kezdem el simogatni aki látványosan nyel egyet. Megyek egyre lejjebb és mellkasát simogatom végig, Jungkook pedig teljesen eggyé válik a székkel – Te akarnád ugye? – kérdezem Wendy-t a simogatást meg eszem ágában sincs abbahagyni – Te simogatnád végig az összes porcikáját igaz? – érek le a férfiasságához, amire egy határozott mozdulattal fogok rá és Jungkook is kiadja végre a hangját – Te szeretnéd ugye, hogy általad adná ki ezt a hangot!? Hogy neked álljon fel így igaz? Hogy utána egy szenvedélyes szeretkezésbe legyen részed! – látom ahogy a csaj nyel egyet és eltudom képzelni, hogy most épp az a látvány lebeg a szemei előtt – Jaj... csak hát van egy apró bökkenő – ülök Jungkook ölébe és hatalmas keze egyből megtalálja a derekamat. Csípöjét pedig automatikusan fellöki, amire én is most már nyögők egy kicsit. Legszívesebben a csaj előtt ülnék Jungkook farkára, de ezt az örömet már nem adom meg ennek a ribancnak. Úgy csak is én láthatom! – Szerinted most kire állt fel? – tekerem meg csípőmet, a párom meg már egyre nehezebben veszi a levegőt, de most a csaj arca viszi a prímet. Az a féltékenység, szinte megöl a pillantásával. – Mert nem rád, hanem rám! – mutatok magamra és tovább mozgok Jungkook ölébe. Attól félek, hogy a végén még bele élvez a saját nadrágjába. – Nem tőled van gyereke, hanem tőlem, ahogy hallod kettő, még a szerelmünk is olyan erős, hogy két gyönyörű gyermekkel áldott meg minket a sors, s ez a két gyerek a szerelmünket bizonyítja. Én csak egyet mondok neked Wendy... – kellek fel, hogy végre lezárjam ezt az egészet, de előtte adok neki valamit búcsúból.
-Jungkook tényleg őt szereted? Ezt férfit, én többet tudok adni, mint ez! – mutat rám gúnyosan, de én már csak nevetni tudok ezeken a szánalmas embereken. Hát akkor az utolsó dolog. Megmutatom a gyűrűt ami ott csillog az ujjamon erre ő csak ijedten kezd el rám nézni. Jungkook mögém áll és a derekamnál fogva ölel magához.
-Jennie megtalálta a gyűrűt, nem tudsz többet sakkban tartani, ennek meglett az eredménye remélem tudod, hogy micsoda – mondja Jungkook, de a csaj az csak néz és szerintem nem nagyon kapizsgál, hogy miről van szó – Kivagy rúgva, soha többé ne lássalak, a családom közelébe se akarlak meglátni vagy különben nem fog érdekelni, hogy nő vagy.
Hát erre legszívesebben felnevetnék, hah még hogy ez nő?
-Undorítóak vagytok, nem fog sokáig tartani ez a kapcsolat, valamelyik úgyis elhagyja a másikat és akkor... – kezd el visítani, de olyan szinten, hogy csoda az üveg ablak nem tört össze. Én ezt nem bírom tovább hallgatni így a hajába kapok és úgy kezdem el az ajtó felé rángatni – Engedj el!!! – kapálózik össze-vissza de én akkor se engedem el addig ameddig ki nem hajítom ebből a szobából. De mielőtt a biztonsági emberek elvinnék, lekeverek neki egy hatalmas pofont, amit egy két ezen az emeleten elhaladó dolgozó is látott de csak kuncogva álltak odébb, miközben egymás közt megbeszélték, hogy tudták mi lesz a vége, ha egyszer én ide bejövök.
Kissé idegesen megyek vissza, de Jungkook csapzott állapota egyből vissza hozz az életbe. Vigyorogva megyek vissza a székébe ülőhöz és térdelek le elé.
-Hah... Taeh – sóhajt fel pedig még nem is csináltam semmi olyat. Kikapcsolom nadrágját és egészen a térdéig húzom le az alsóval együtt. – Nyúlj hozzáh...
-Meglesz ne aggódj – kacsintok rá majd végig nyalok rajta, ami enyhe remegést vált ki belőle. Nem húzom tovább az időt egyből bekapom az egészet, mire hátra vetett fejel nyög fel. Mindent beleadok, hogy kárpótoljam az én kis előadásom után, ugyanis nem kicsit szenvedett a játék miatt, de ez volt a leghatásosabb, meg nem merem bevallani, de még tetszett is egy kicsit.
-Taeh... ahh...mindjárthh... – figyelmeztet de én csak jobban felgyorsítok a nyelvemmel, Jungkook pedig ebbe pillanatba engedi forró élvezetét a számba. Artikulátlanul nyög és nyögi a nevemet olyan hangosan, hogy szerintem aki ezen az emeleten dolgozik az biztos hallotta a főnökének az élvezkedését.
Arra eszmélek fel, hogy a fejemet simogatja amit megmosolyogtam és ismét az ölébe találom magam, ahogy vadul szinte már tépve csókol.
-Szeretlek Taehyung, nem is...imádlak, olyan boldogságot hoztál az életembe, mint még soha senki! – simogatja meg a hátamat
-Én is szeretlek Jungkook, amikor anya elhagyott és olyanokat vágott a fejemhez úgy voltam vele, hogy én nekem nem szabad szerelmesnek lennem, mert nem érdemlem meg. De mikor veled találkoztam és kialakult a kapcsolatunk nagyon féltem. Féltem, hogy esetleg beléd szeretek... – nevetek fel ahogy vissza emlékszem – De most már ez a félelem mássá alakult, a szívem állandóan rád gondol és nem akartalak elveszteni soha, de mintha a sors is azt akarta, hogy ezek a dolgok megtörténjenek.
-Ezzel csak erősödött a szerelmünk – add csókot az ajkaimra ismét és ezt a boldog pillanatot a kopogás zavarja meg. – Majd otthon akarod folytatni? – kacsint rám
-A fürdőbe – nézek rá perverz vigyorommal majd kiszállok az öléből és kifelé veszem az irányt, hogy nyugodtan tudjon tovább dolgozni.