Amazing |Taekook| ✓

9 rész

Taehyung szemszögéből:

Ég, konkrétan most fog leégni az összes bőr a képemről. Hogy lehetek ennyire idióta?

– M-mi? – kérdezi Jungkook vigyorogva, miközben azért ő is vörösödik.

– S-semmi – indulnék el a másik irányba, de Kook falnak lök és két kezét a falra teszi, ezzel engem teljesen csapdába ejtve. Hát ez ragyogó.

– Kook légyszíves engedj el, ez valami rohadt kellemetlen.

– Miért? Hiszen mindketten férfiak vagyunk. Természetes dolog, ha valami olyanra gondoltál, ami ennyire hamar izgalomba hozott – simít végig rajtam, így muszáj, hogy karjába kapaszkodjak, ha nem akarok találkozni a padlóval.

De ha tudnád, hogy mire gondoltam, nem hinném, hogy ilyen nyugodtan tudnál most velem kommunikálni.

– Jesszusom, már úgy bánom, hogy ezt így kimondtam – tolnám el magamtól, de csak egyre közelebb jön, nem fogom sokáig bírni.

– Miért remegsz Tae? Nem bántalak – hajol rá a nyakamra, majd egy apró puszit hagyva rajta húzódik el tőlem. – Ne haragudj Taehyung, ezt nem kellett volna, én nem is értem miért tettem ezt... Hiszen nem érdekelnek a férfiak – mondja ki nyíltan a szemembe, én pedig érzem, ahogy a szívem apró darabokra törik.

Én csak nézek rá remegő ajkakkal és legszívesebben egy akkora pofont adnék neki, hogy egy hétig egy irányba menne. Miért jó érzés a heteró pasiknak az, ha velünk melegekkel játszhatnak?

– Tae mi a baj? Valami rosszat mondtam? – kérdez rá óvatosan, mert szerintem ő is érzi, hogy nem sok kell ahhoz, hogy most ismét elsírjam magam.

– Semmit – rázom meg a fejem, majd elindulok kifelé.

– Taehyung, ne rohanj már – fut utánam Jungkook, de én csak felgyorsítom lépteimet. Nem kell nekem a szánalom, a sajnálat, holott nem is gondolja komolyan.

Mikor már végre messze vagyok Jungkooktól, kiadom magamból, ami már ott a kórházban össze gyűlt bennem. Nem is értem magam, hiszen ott volt az a csaj, aki ékes bizonyítéka annak, hogy Jungkook hetero. Ez kellett neked Taehyung, hogy így a szemedbe mondják, hogy "nem érdeklődöm férfiak iránt"? Már megint szúr egy kicsit a hasam, hát ez remek. Jöhet még valami?

– Taehyung állj meg – áll meg mellettem egy autó, de nem is kell, hogy ránézzek pontosan tudom, hogy ki ül benne és ki szól hozzám. Mégis mit akarsz még Jungkook? – Figyelj nem akartam ezt így a fejedhez vágni, de még én sem vagyok tisztában az érzéseimmel, amik most kavarognak bennem, mióta megláttalak. Higyj nekem, nem hazudok.

Ekkor megállok és úgy nézek rá könnyáztatta arccal, mire észre sem veszem mikor, de már mellettem is terem, szorosan magához ölel, miközben a hajamba ad egy-két puszit, hogy egy kicsit lenyugodjak. A közelsége, az ami meg tud nyugtatni, ahogy magához ölelve suttog lágy szavakat a fülembe. Mintha csak egy pár lennénk, aki össze kaptak és most az egyik akarja engesztelni a másikat.

– Gyere haza viszlek – törli meg az arcomat, én pedig egy halvány mosoly kíséretében bólintok egy aprót, majd beszállok mellé az autóba.

Egész úton nem szól egyikünk se semmit, de most az a kellemes csend van, amit egyikünk se szakítana meg semmi pénzért. Mikor a ház elé érünk, felkisér és miután átöltöztem befektet az ágyba, mellém ülve kezdi el simogatni a fejem.

– Jobban vagy? – kérdezi, én pedig csak bólintok, mert nem jön ki egy hang sem a számon. – Akkor én megyek, ha jobban érzed magad, akkor gyere csak holnap.

Miután még megbeszéltünk pár dolgot, felkelt, majd ment volna ki, de én a kezére fogva rántom le magam mellé az ágyba.

– Taehyung?!

– Kook, sajnálom – mondom suttogva, majd nem törődve semmivel, ráhajolok ajkaira.