Amazing |Taekook| ✓

16 rész

Taehyung szemszögéből:

-Tessék? - kérdezek rá hátha csak rosszul hallottam az előbb, amit a bátyám mondott. - Én biztos nem fogok oda költözni, nem elég, hogy látnom kell azt az embert a munkahelyemen?
-Érts meg Taehyung, valamiért a babák reagálnak Jungkook érintésére - mondja Yoongi úgy direkt, hogy még véletlenül se bukjunk le, amúgy persze, hogy reagálnak rá, hiszen az apjuk. De ezt majd később beszélem meg az orvossal, ha már csak négyszemközt vagyunk. - És, hogy a babáknak jobb legyen, ezért Jungkook ezt felajánlotta, amolyan baráti gesztus.
Fogja már mindenki az ő pártját, de komolyan! Engem ki ért meg?
-Elintézek egy két papírt, addig itt lesz veled Jungkook - paskolja meg a fejem tetejét Yoongi, majd meg se várva válaszomat, megy ki az orvossal együt, őket pedig felváltja az előbb említett.
-Szia Taehyung - köszön halkan és a mellettem lévő székre ül le.
-Hello - vettek oda egy köszönés félét, nehogy azt higgye, hogy puszi pajtások leszünk. De mégis ahogy rá nézek, elkap egy olyan rossz érzés. Nem tudja, hogy gyereke lesz, sőt gyerekei. És most se mosolyog, nemrég még itt sírt nekem, hogy ő mennyire sajnálja ezt az egész helyzetet.
-A testvéred ahogy elintézi a papírokat akkor indulunk is, akartál menni valahova? - kérdezi egy erőltetett mosoly kíséretében, így mégjobban összefacsarja a szívemet ezzel az elesett kisfiú tekintettel és viselkedéssel.
-Szerettem volna benézni egy bababoltba, de ha sietni kell akkor nem fontos. Amúgy is ott a menyasszonyod, őt kísérd ide-oda - hiába bánt engem is, féltékeny vagyok. De végre egy kis mosolyt tudtam csalni az arcára, csak tudnám, hogy hogyan.
-Ne legyél féltékeny, tiéd a szívem, úgyhogy oda megyünk ahová te akarod - ad egy puszit a homlokomra és egy kacsintás után ő is egyedül hagy, így ismét egyedül maradok a vizsgálóba. Ez mégis mi volt Jeon Jungkook???

~~~~

-Hát itt lennénk - parkol le a hatalmas birtok kapuja előtt, én pedig csak tátott szájjal figyelem az egész helyet. Ez valami gyönyörű!
-Hányan laktok itt? - kérdezem miközben kiszállok és várom, hogy a cuccomat megkapva induljak be, s pihenjek egy kicsit.
-A húgom, Nayun és én - ahogy kiejti a lány nevét egyszere kap el a szomorúság és a düh érzése is.
-Van húgod? - terelem el inkább a beszélgetést a menyasszonyáról, nincs kedvem arról a lányról beszélni, sőt valahogy megpróbálom nagy ívben elkerülni, már ha ez egyáltalán lehetséges. Szerencse, hogy óriási a ház.
-Igen a neve Lisa, nagyon kedves lány úgyhogy szerintem jól kifogtok jönni egymással, bár alig van itthon.
-Hogy, hogy?
-Elmegy mindig a barátnőjéhez - zárja le a témát, majd az ajtót kinyitja, így az egész ház belülről tárul elém. Hát azt nem lehet elhinni, hogy csak hárman laknak itt. Egy hadseregnek is sok lenne.
-Gyere, a cuccaidat felviszik a szobádba, addig körbe vezetlek - fogja meg a kezem, de nem csak simán, hanem ujjainkat össze kulcsolja, mintha csak egy szerelmes pár lennénk.

~~~~~

-Mennyi hely van még? - kérdezem már a fejemet fogva, Jungkook pedig csak kuncog rajtam.
-Ennyi, ez a te szobád - nyitja ki és ahogy meglátom az ágyat már futok is, hogy kényelembe helyezem magam . - Nem akarsz akkor menni?
-Délután, addig pihenek egy kicsit - mosolygok rá, amit viszonoz, betakar és egy puszit ad az arcomra. - Akkor majd délután - köszön el és végül elhagyja a szobát.
-Köszönöm Jungkook – motyogok fél álomba, kezemet pedig arra a részre teszem arcomra ahová a puszit kaptam. Egy apró mosollyal az arcomon kap el az álom.