Amazing |Taekook| ✓

11 rész

Taehyung szemszögéből:

-Miért vagy ennyire ellenséges velem? - kérdezi nyugodtan, miközben tovább cirógatja a hátamat egészen a lapockámig.
-Én nem ellenséges vagyok Jungkook - távolodok el, ő pedig csak kérdőn tekint rám, mint aki nem érti miért mondom azt amit - Csak utálom ha szórakoznak velem, amit te, azért az utóbbi időben elég gyakran csináltál. Még te mondtad, hogy nem vonzódsz a fiúkhoz, akkor mégis miért csókoltál vissza? Miért nem löktél el magadtól? - kérdezem szipogva, ugyan is ahogy így szóvá teszem a dolgokat, olyan mintha együtt lennénk, közben pedig nem is. Olyan nyomorultul érzem magam.
Nyitja a száját de csak tátog, látszik rajta, hogy mondaná a miértet, csak nem meri. Annyiszor megkaptam már azt, hogy senki se őszinte velem, ő is szerepelni akar ezen a listán?
-Olyan furcsa érzéseket váltasz ki belőlem Taehyung, amire még sose volt példa ez előtt. Én nem akarlak becsapni se, csak kérek egy kis időt!
-Időt?
-Igen, hogy rendbe tegyem a fejembe lévő gondolatokat. Sok kötelességem van, és ezek alól nem nagyon fogok tudni kibújni... - kell fel a földről egy szomorú mosollyal majd a bejárati ajtó felé veszi az irányt.
Ezt mégis mire értette? Miért beszél rébuszokba?
-Jungkook - kiáltok ki neki, de már csak az ajtó csapódást hallom. Elment. Képes volt itt hagyni egyedül mikor tudja, hogy bármikor rosszul lehetek. Szomorúan indulok vissza a szobámba és fekszem le az ágyra. Magamhoz húzom az egyik díszpárnát és a hasamhoz teszem.
-Ahh mindenről az apád tehet - kezdek el beszélni a hasamhoz gúnyosan, de mikor eljutott a tudattomig mit is mondtam, rögtön elszégyellem magam ez miatt. – Hahh... ne haragudj kicsim, mindenről én tehetek - simítok rá - Csak Jungkook olyan könnyen beszél róla, játszik a szívemmel pedig tudja, hogy most érzelmileg nem vagyok a toppon, hiszen gondolom biztos tudja, hogy milyen egy terhes ember ezekbe az időszakokba.
Nem is figyelem mikor, de lassan csukódik le a szemem és rögtön az álom világba találom magam ahol egy elég érdekes szituációba keveredek.

Szórakozni fogok, végre meglett az érettségi úgyhogy igazán megérdemlem a pihenést. Ezekkel a gondolatokkal megyek be az egyik kedvenc szórakozóhelyemre. Nem is tűnik fel, hogy rohan az idő, már érzem, hogy nem kevés alkohol jutott a szervezettembe.
-Csak így egyedül? Magányosan? - szólal meg mellőlem egy idegen srác hangja, én pedig lassan vezetem rá a tekintetemet - Nem unalmas? - kérdez rá vigyorogva, közbe pedig alsó ajkát harapdálja. Látványosan nyelek egyet, de a sok pia nem a kis szende énemet mutatom, hanem persze, hogy a sokkal merészebb Taehyung mutatkozik be.
-Most, hogy itt vagy talán nem lesz annyira unalmas - mondom neki kuncogva majd jobb kezemet rá helyezem combjára, így nadrágon keresztül jól érezhető, milyen izmokkal rendelkezik a mellettem ülő egyén. - Segítesz abba, hogy ne unatkozzak? - túrok bele a hajamba, mire a csávó is nyel egyet, majd a karomra fogva kezd el kivonszolni a szórakozóhelyről.

Hirtelen nyílik ki a szemem és rögtön az órára pillanatok, ugyanis túlságosan csend van a házban.
-Este hat?? - törlöm meg a szemem, hátha csak rosszul láttam hirtelen - Merre van már Yoongi? - kellek ki az ágyból, és a fürdő felé veszem az irányt, hogy egy gyors zuhany után, rögtön mehessek vissza az ágyba. Míg magamra engedem a kellemes langyos vizet addig elkezdek gondolkodni az álmomon. A pasi arca még mindig nincs előttem, az még mindig tiszta homály. Pedig mennyivel könnyebb lenne ha látnám, hogy mégis kivel feküdtem le azon az éjszakán.
-Taehyung! Megjöttem - hallom meg Yoongi hangját az elő szobából, fogom magam vissza kiabálok, hogy fürdök, s már szállok is ki a jó melegből melynek eredményeként egy hangosat tüsszögők, de törölközők tovább, hogy minél hamarabb a meleg ágyba találjam magam. Olyan fáradt vagyok, hogy szerintem még képes lennék állva is elaludni. Miután készen lettem, gyorsan felvettem a pizsamámat és már bújtam is az ágyba. Ahh adná az isten, hogy tovább álmodjam azt az estét. Jó lenne tudni kinek a gyerekeit hordom a szívem alatt.