Amazing |Taekook| ✓

32 rész

Taehyung szemszögéből:

-Egészséges, életerős babák, gratulálok Taehyung és Jungkook– vizsgálja meg a piciket Dr. Park én pedig idegesen nézek az orvosra és arra ahogy Minhot forgatja a kezébe, hogy alaposan megvizsgálja. Amióta megszületek eltelt két hét és egyáltalán nincs velük semmi gond. Át aluszák az egész éjszakát, és elég szépen is esznek. Ahogy mondta Dr. Park, tényleg erős babák, nincs velük semmi baj. Csak amikor a szülésnél valami komplikáció lépett fel, akkor még életembe nem voltam úgy megijedve mint akkor. Az orvosok ruhája az összesnek véres volt, én meg rosszul lettem a vértől így elájultam. Akkor tértem magamhoz mikor a picit a mellkasomra tették és hallottam azt az apró hangját.
-Jaj de nagy hangja van ennek a pici fiúnak – beszél Minhonak, aki hol az apját, hol pedig engem néz azokkal a gyönyörű barna szemeivel. Jungkook oda megy mellé és megsimogatja a kis hajas fejét, Minho meg Jungkook kezére hajtja a pici fejét. Jungkook egy tökéletes apa és pár is. Volt, hogy olyan fáradt voltam, hogy nem bírtam felkelni, ezért ő egyből vissza fektetett, és ment a picikhez, hogy mindent megcsináljon. Mindennap reggelit hozz az ágyba addig pedig Yoongiék vigyáznak rájuk, akkor van egy kis időnk is egymásra. Gyerek mellet nem könnyű magánéletet kialakítani, főként, hogy még  hétig minimum nem csinálhatok semmi megterhelőt, mert felszakadhat a sebem.
-Vissza is adlak, mehet Minho is öltözni – adja át a picit aki szinte azonnal keresni kezdi a menedéket, én pedig apró puszikat adok mindenhova a testén.
-Itt vagyok kicsim, ne félj – suttogom neki, Minho ettől szinte egyből megnyugszik és már nem görbülnek lefelé az ajkai. Kis kezét a vállamra teszi, fejét pedig mellé helyezi és úgy kezdi el lassabban venni a levegőt, míg nem él is alszik. – Jaj életem ne haragudj, de most még muszáj ébren lenni egy kicsit. – teszem le a pelenkázóra, de mint akit fejbe vertek úgy alszik továbbra is. Eddig mindig felkelt és csinálta a hisztit, akárhányszor öltözés jött szóba nála.
-Na hát ilyet se láttam még – lép mellém Jungkook és egy puszit add a nyakamra miközben Yuna-t teszi bele a hordozójába, aki öccsével ellentétbe kíváncsian néz körbe és minden dolgot megnéz ami érdekesnek tűnik.
-Mit? - fordulok felé, közben gombolom tovább a kis rugdalódzót apró testén.
-Hát, hogy így hagyja magát, múltkor mekkora hisztit csapott, mert öltözni kellett– kuncog fel az emlékre Jungkook és egy apró puszit add a pici orrára, aki kicsit össze rezzen, de alszik tovább. Már tud különbséget tenni ha én, vagy Kook adunk puszit neki. Ha Yoongi add, akkor arra mindig felkel és hiszti lesz a vége, viszont Yuna imádja Yoongit, neki nevetett először hangosan, még mi is meglepődtünk, hogy ki adja ki ezeket a hangokat.
-Lehet, hogy most sokkal fáradtabb – adom meg a magyarázatot és Minhot is berakom a hordozójába, majd elköszönve Dr. Parktól indulunk meg haza felé. A kicsiket hátra rakva, biztonságba helyezve indulunk el, én pedig a két hordozó közé ülök és hol Minho alvós arcát, hol pedig Yuna kíváncsi arcát nézem. Olyan tündéri mindkét baba, úgy örülök, hogy akkor megtartottam őket, rossz belegondolni mi lett volna ha...
-Mire gondolsz édesem? – kérdezi Jungkook aki a hosszú piros miatt hátra tekint, hogy végig nézze a családja összes tagját. A szülés után félő volt, hogy szülés utáni depresszióba esek, mivel annyira megijedtem mikor az orvos elmondta, hogy mi is történt szülés közbe. Ha talán akkor, nem titkolom el, hogy fájásaim vannak akkor nem történik meg ez, de nagyon megvoltam ijedve és az egyik ápoló, aki új volt, az mondta a többinek, hogy milyen felelőtlen vagyok, hiszen majdnem miattam halt meg a baba. Erre vissza gondolva elkezdenek könnyesedni a szemeim és ezt Kook is azonnal kiszúrja, ahogy a visszapillantó tükörből néz rám.
-Még mindig az a baj életem? Mondtam, ne foglalkozz azzal az ápolóval, beképzelt kis csitri aki nem is abba a szakmába való, nem láttad, hogy milyen agyon maszkírozott volt? Undorító, ha ezt így folytatja, nem is lesz gyereke, mert egy férfi se fog hozzá nyúlni, mert csak a festék fog a kezén maradni mikor hozzá ér. – erre a kijelentésre muszáj, hogy felkuncogjak ugyanis Jungkook mindig tudja, hogy mivel vidítson fel. Úgy szeretem, ő az én másik felem, ő és a babák adják a legfőbb boldogságot az életemben.
-Köszönöm Jungkook, Szeretlek! – teszem vállára a kezem ő pedig az enyémre az övét.
-Inkább én köszönöm Taehyung, Szeretlek!