Amazing |Taekook| ✓

37 rész

~2 hét múlva~

Taehyung szemszögéből:

-De apu... Yeontan nem engedi, hogy nyakkendőt tegyek a nyakába – jön utánam Yuna miközben kezébe tartja a kutyát, aki legszívesebben már szökne is ahogy látom.
-Kicsim ő egy kutya és fiú, nem szereti ha csinosítják – veszem ki Yeontan-t, aki hálásan néz rám, majd fut mintha valaki kergetné – Te viszont nagyon csinos vagy – nézek végig a kislányon, akinek rövid haja két copfiba van fogva és természetesen rózsaszín hercegnő ruhát visel, fehér balerina cipővel – Hol van Minho? – nézek körbe, de a kis csokornyakkendős kisfiút sehol se látom.
Yuna csak megrántja a vállát én pedig felmegyek a szobájukba hátha ott találom. Meg is találom és annyira belevan merülve abba amit csinál, hogy észre sem veszi mikor a szobába lépek.
-Szia kicsim – ülök le mellé, Minho pedig azonnal eldugja a kis rajzot amivel eddig foglalkozott. – Mit rejtegetsz? – kérdezem nevetve de ő csak szégyenlősen hajtja le a fejét és bújik hozzám.
-Ez még titok – suttogja miközben pici ujját a szája elé teszi. Jaj hát megzabálom. – De remélem tetszeni fog akiknek adom.
-Biztos vagyok benne, na de gyere lassan indulunk – fogom meg pici kezét és nevetve jön le velem a lépcsőn. A nappaliba ott van Lisa, Nayun, Jungkook anyukája és Jimin, aki az én Yuna hercegnőm kezét fogja.
-Készen állsz? – áll mellém Lisa, Nayun kezét fogva – Olyan gyönyörű a helyszín, voltam ott! – húzza ki magát büszkén, én pedig csak nevetve fogom meg a gyerekek kezét és ülök be velük az egyik autóba.
Tegnap előtt érkeztünk Thaiföldre ahol érvényes a meleg házasság, utána meg Franciaországba megyünk a nászútra. A gyerekek addig itt maradnak a többiekkel. Tegnap nem kicsit lepődtem meg mikor Yuna oda jött hozzám és azt mondta, hogy örülne egy kis tesónak és reméli míg távol vagyunk, össze fog jönni. Hát néztem és csak tátogtam, de utána persze egyből rájöttem, hogy kivel beszélt ilyeneket.
-Yuna azt mondta, hogy lesz kistestvérünk, igaz apu? – kérdezi meg jobb oldalamon ülő Minho és Yuna is csak kiskutya szemekkel néz rám. Hát én megölőm Yoongit.
-Ez nem ilyen egyszerű gyerekek – próbálom kimenteni magam hátha, de mindkét gyerek csak egyfolytában azt hajtogatja, hogy nekik kell egy kistestvér.
-De ugye nem fáj, mikor apa beléd helyezi a babát? – kérdezi ijedten Yuna.
Yoongi... én az esküvő után kinyírlak!

~~~~~~

-Na itt is vagyunk – áll meg Nayun az autóval. Körbe tekintek és a szám szó szerint tátva marad. Gyönyörű az egész hely, ahogy egyenletesen elvannak osztva a színek és nem csak fehér hanem néhol egy kis rózsaszínt is meglátok a díszekbe. Halvány rózsaszín hosszú szőnyeg a bejárat előtt amiken apró, szinte alig látható kis virágok hevernek végig. Az egész teljesen elvarázsolt.
-Gyertek gyerekek – nyújtja kezét Nayun a kicsik pedig egy utolsó puszi után elmennek.
-A fiam nem csak a kinézete miatt olyan, mint egy nyúl – lép elém Jungkook apukája és a megszólaláson muszáj, hogy nevessek. Akkor nem csak nekem remeg mindenem – De biztosan akarja ezt én pedig nyugodt szívvel vezetlek elé – nyújt felém egy csokor rózsát és hát persze vöröset ami a szerelmet jellemezi. Az, hogy Jungkook édesapja ezt felajánlotta, ez nagyon megmelengeti a szívemet, mert elvesztettem kicsinek a családomat, de felnőtt koromra kaptam egy újat. És őket már nem fogom elveszteni.

~~~~~~~

-És fogadod házastársadnak? – kérdezi meg a pap Jungkookot, aki gondolkodás nélkül vágja rá, hogy:
-Igen, ezerszer is igen – megsem várja míg a pap befejezi a beszédet, már meg is csókol. De ebbe az egy rövid csókba benne van minden amit érez és ez az érzés őrült dübörgésre készteti a szívemet.
-Apu, apa – ugrik a nyakamba Yuna, Minho-val együtt, csak ő Jungkook nyakába véti magát– Akkor most már lehet kistesó? – kérdezi Yuna az apját, aki csak kérdőn tekint rám.
-Majd később elmagyarázom – suttogom oda neki ugyanis a vendég sereg épp most jön oda hozzánk gratulálni, a gyerekek addig Yeontan-t kezdik el kergetik, aki már most nem tudja, hogy hova fusson a két gyerek elől.
Vacsora közbe elkezdünk beszélgetni és velünk ültek a gyerekek is, akik csak kíváncsi szemekkel néztek, főként mikor szóba jöttek ők és azaz időszak mikor még a hasamba voltak.
-Apa, apu – jön oda hozzánk kicsit később Minho és valamit nagyon rejteget a háta mögött – Ezt nektek csináltam – adja nekem a kis rajzot, és mindketten csodálkozva figyeljük, hogy ez nem egy egyszerű rajz. Olyan, mintha nem is egy két éves rajzolta volna.
-Életem ez gyönyörű – ülteti Kook az ölébe és egy hatalmas puszit ad az arca egyik oldalára míg én a másikra.
-Ott van a kistesó is – mutat rá a képen mire én a nevetgélő Yoongi felé fordulok.
-Amúgy Yoongi köszönjük, nem is tudtam, hogy babahozó gólyának álltál be – könyöklők rá az asztalra. Persze ő olyan fejet vág, mint aki hirtelen azt se tudja miről is van szó.
-Yuna megmondtam, hogy ez csak köztünk marad! – néz mérgesen a hangosan kuncogó kislányra.
-Amúgy miért is ne? Egy kishugi vagy egy kisöcsi – suttogja a fülembe Jungkook, s még a nyakamra is csókol. Előre látom, hogy jól el leszek intézve a nászéjszakán.