Amazing |Taekook| ✓

15 rész

Taehyung szemszögéből:

Mi ez az elviselhetetlen zaj? Mindjárt szét megy a fejem, hagyja már abba. Egyáltalán mi történt? Ohh hát persze, Jungkook bejelentette, hogy menyasszonya lesz én pedig elájultam.
-Doktor, hogy van? - ez... Jungkook??? Mit keres itt? Még képes itt lenni?
-Hát nem hazudok magának Mr. Jeon, de Taehyung nincs valami jól. Nem azt mondom, hogy súlyos, csak ha így folytatja akkor lehet baj.
-Micsoda? – kérdezi és most először hallom hangján mennyire kétségbeesett.
-Veszélyeztetett terhes lesz ha így folytatja az idegeskedést, rosszabb esetben a babák korai szülése is bekövetkezhet aminek szerintem ön is tudja, hogy az ebbe az időbe mit jelentene.
Micsoda...? Akár el is vetélhetek, ha tovább folytatom az idegeskedést, ne én nem akarom ezt.
-Én megteszek mindent, hogy jól legyen - ígéri meg az orvosnak Kook, utána pedig csak annyit hallok, hogy valaki kimegy, és a másik pedig a hajamat simogatva kezd el sírni. Nyilván ez Jungkook, nem hinném, hogy Dr. Park nekiállt volna a hajamat simogatni.
-Úgy sajnálom Taehyung - sír Jungkook, közbe szorosan szorítja a kezem gondolom, hogy érezzem itt van velem és nem hagy egyedül. - Csak azért, hogy másnak jó legyen, én tönkre teszem az életed is. Egy szörnyű ember vagyok. - Csak egyet kérek tőled Taehyung... ne haragudj rám - ad egy csókot az ajkaimra majd felkel és megint csukódik az ajtó. Megpróbálom kinyitni a szemem, ami valahogy csodák csodájára sikerül elsőre is. Körbe tekintve veszem észre, hogy egy vizsgáló szerű szobába vagyok. De ez nem az a hely ahol az orvos mindig megvizsgált, hogy lássa minden rendbe van a picikkel. A picik, én vagyok a világon a legrosszabb apa, képes vagyok ilyen veszélybe sodorni őket, csak azért, mert az apjuk egy másik személyt vesz el és nem engem. Mi ez ha nem szülői hanyagság?!
-Taehyung jól van? - szól hozzám az orvos miután újra bejött és leült mellém, én csak egy aprót bólintok, ugyan is képtelen vagyok megszólalni ezek után. Biztos ő is azt gondolja, hogy egy kegyetlen szülő leszek aki meg se érdemli, hogy lehessen gyereke. A sírás kerülget jelen pillanatban. - Ne érezze rosszul magát, Mr. Jeon elmondott mindent, úgyhogy ne emésze magát, elmondtam, hogy mit kell most már csinálni, ha nem akarjuk, hogy nagyobb baj legyen...
Ne, nem akarom, hogy újra kimondja!
-...mert ha így folytatja, akkor fennáll az a veszély, hogy vetélés lesz, vagy rosszabb esetben megszületnek, de akkor sem maradnának életbe, mivel még annyira kicsik és fejletlenek.
Bele gondolva, hogy nem lennének elfog egy szörnyű érzés, miatt a könnyeim automatikusan kezdenek végig folyni az arcomon, testemet pedig durván a vizsgáló asztalnak dobom. Hamár az apjuk nem lesz velem, legalább könyörgöm őket ne veszítsem el.
-Kérem nyugodjon meg, mert ezzel is árt nekik. Több vitamint írok fel, így vissza tér az egyensúly és nem kell aggódni. De ahhoz az kell, hogy maga se idegeskedjen, segítse a munkámat. – fogja meg a kezemet és ültet fel.
-Köszönöm doktor, azon leszek! – szipogok, és pont abba a pillanatban jön be a szobába a bátyám, s ahogy látja, hogy sírok már fut is hozzám, ölel és próbál nyugtatni.
-Nyugodj meg kérlek Taehyung, öcsi ha sírsz csak rosszabb lesz. – suttogja, s hál istennek kezdek nyugodni. Elég volt egy kedves és meleg ölelés. - Beszéltem Jungkookal... - emeli fel a fejem, hogy rá nézek - Hozzá fogsz költözni, egészen a szülésig!