Az édesapám és az édesanyám beszélt nekem a halandók világáról. Azt mondták, hogy tele van furcsa és izgalmas dolgokkal az a hely. Ám veszélyes is. Könyörögtek nekem, hogy ne menjek el a Pokolból, de én túl kíváncsi voltam rá. Elmentem. De nem szóltak érte. Azt mondták, hogy nekem kell tapasztalnom ahhoz, hogy megértsem. De hát egy démont milyen veszély fenyegetheti?
Csak sétálok az utcán és bámulom a helyszínt és az embereket. Egy démonnak túl unalmas a Pokol, ha egész 1700 éves koráig ott tartózkodik. Már ki akartam mozdulni. Apám szerint hátom alakom van: Állat álca, ember álca és a valódi alakom.
Én az állat alakomat használtam, de egy ember nem látott meg. Milyen világ ez? Mindenki csak a telefonját nyomkodja és ha le is néznek rám, elsétálnak mellettem. Pedig egy szép fekete macskára oda kéne figyelni.
Anya azt mondta, hogy mikor még nem vált démonná, halandóként ő is látta a szellemeket és a démonokat, de biztosan vannak olyanok még, mint amilyen ő volt.
Akik látnak minket, azoknak nincs őrzőjük. Egyszerűen azért, mert a halandók halálukig meg se láthatnák, hogy kik is őrzik őket. De miért nem? Ők is ugyan úgy lelkek, akiket védeni kell, nem?
Ardomor, vagyis édesapám, azt mondja, hogy akik látnak minket, azok a kiválasztottak.
Már a nap is lement, mikor én még mindig a hűvös utcákat jártam. Láttam valami táblát és padokat az egyik sarkon. Ott nem volt olyan sok ember, de vártak valamire. Egy fiút pillantottam meg. Haja majdnem vállig leért, szőkes-vöröses haja volt, láncok díszítették oldalát és fekete ruházata volt. A szájában volt valami fém bigyó, fején pedig egy sapka volt. Elég komoly a tekintete. Ha fekete ruházata van, nem lehet rossz ember. Odamentem hát, majd bújni kezdtem a lábához. Egyszer csak lenézett rám. Jé! Egy ember, aki felfigyelt rám.
Mosolyogni kezdett, majd ezt mondta serdülő hangján:
-Nahát! Szia, cica! Hogy kerülsz te ide?
Én csak nyávogtam, nehogy lelepleződjek azonnal. A fiú felkapott és magához bújtatott. De folyamatosan mosolygott és beszélt hozzám.
-Biztosan fázol és éhes is vagy. Egyik állat sem érdemli meg, hogy kint legyen az utcán. Szerencséd van! Én még a macskákat is szeretem.
Ekkor jött valami több keréken guruló valami. Felszálltunk rá, majd mikor leült a guruló izé hátulján, bebújtatott a kabátjába és magához ölelt. Még a hangja is kedves és be akar fogadni. Ennél jobb nem lehet ez a nap. Ugyan azt teszem, mint apa, mert kíváncsi vagyok az emberekre. Minden értelemben.
Mikor megérkeztünk, leszálltunk a keréken mozgó járműről és be is mentünk egy kapun.
Beléptünk az ember otthonába, majd egy női hangot hallottam:
-Szia, Daniel!
-Szia, anyu!-szólalt meg a halandó.
Hmmm...Daniel. Milyen különös név. De tetszik. Ezt megjegyzem. Helyesnek gondolom. Ha lánca van, akkor nagyon jó harcos lehet.
-Nézd anya! Találtam egy új állatkát. Egy macska.-mondta Daniel.
Anyja elcsodálkozva rám nézett, majd Danielre. De azért elmosolyodott és megsimogatta a fejemet.
-Nagyon aranyos.-mondta az anyja.-Hogy vagy, Daniel?
-Fáradtan...-sóhajtott a fiú, majd lerakott a padlóra.
-Azt elhiszem. A kajádat megetted?
-Persze anya! De most felmegyek.
-Rendben van, kincsem. Ígérem nem nézek be a szobádba, mint múltkor.
-Anya, azt ne is emlegesd...
Ekkor felment a lépcsőn. Igen azt tudtam, mi az. Papához is úgy kellett lemenni, de ez a lépcső fel vezetett. Feltipegtem vele a szobájába, majd láttam, hogy ledől valami kényelmesnek látszó tárgyra. Elég nagy volt. Mint valami felhő. Kinyitotta a táskáját és kivett egy zacskót. Annak tartalmát oda is adta nekem.
-Tessék, edd meg!-mondta kedvesen.
Megszaglásztam az idegen tárgyat, aminek étel illata volt. Hmm. Jól jött, már éhes voltam. Azonnal el kezdtem falni. Hogy milyen ételeket nem esznek meg a halandók. Pedig ebbe olyan finom hús volt. Még, hogy megette a kajáját...Tetszik, hogy hazudik.
Mikor az egészet megettem, felnéztem és láttam, hogy a fiú mosolyogva néz rám. Felugrottam az ölébe és elkezdtem piszkálni azt a fém valamit, ami az ajkán helyezkedett el.
-Nana...-szólt rám a fiú.-Csak ne húzd meg, mert fájni fog nekem. Látom, tetszik a piercingem.
Piercing? Nem tudom mi lehet az, de valóban tetszik az a száján. Nem tudom apa engedne e nekem is egy ilyet.
Még próbálok bírni magammal, legalább még egy napig, aztán előbújhat a kisördög.
Daniel később kiment a szobából, de nem tudom mit csinálhatott. A szag után mentem és meglepve láttam, hogy épen zuhanyzik a másik szobában. Csuromvizes haját hátra dobta, testéről folyt a víz. Hmm...Kezdődhet a mozi.
Leültem a hideg kőre, majd tovább figyeltem az anyaszült meztelen embert. Mikor megpillantott engem, egészében elpirult az arca, majd mosolyogva ezt mondta:
-Ó, te...Nem tudsz nélkülem meglenni? Menj ki egy kicsit, míg zuhanyzok. Baszki, az ajtót is résnyire nyitva hagytam véletlen...Ezért tudtál te bejönni. Na sicc ki, te kukkoló, mindjárt jövök.
Nem értettem, miért ilyen szégyenlős. Láttam már olyan micsodát, ami neki van.
De azért adtam a kis angyalt és kisétáltam az ajtón. Vissza mentem a szobába, majd kipróbáltam azt a kényelmesnek tűnő valamit, amin Daniel feküdt. Olyan puha volt és kényelmes. Mondjuk a Pokolban sosem aludtam, de ezen az izén el tudnék aludni.
Mikor Daniel vissza tért a szobába, már fel volt öltözve. Nem volt rajta sapka, se lánc. De nem tűnt valami boldognak a tekintete. Odasétált hozzám, majd letett a földre. Ez azért nem volt kedves tőle.
-Cicám, jegyezd meg: Az ágy már az én területem.
Á! Szóval ágy. Oké. De ő attól még lefeküdt a területére.
Nekem nem tetszett annyira a föld, ezért vissza másztam az ágyra. Daniel újra vissza tett a földre. Ezt párszor eljátszottuk, mire megértette, hogy semmi értelme, ezért hagyta, hogy ott legyek az ágyon. Mellé feküdtem és doromboltam.
-Nagyon makacs macska vagy, csak, hogy tudj róla...-jelentette ki Daniel.-Egy macskám volt egész életembe és őt Dixnek neveztem el. Kandúr volt. A fejér szőre mindig látszott a fekete ruháimon. Szegény meghalt már nagyon rég. Elütötte egy autó. Azóta nem akartam sose macskát, de valahogy első látásra beléd szerettem.
Ettől a mondattól sokkal jobb kedvre derített, de az ő tekintete egy kicsit szomorúnak tűnt. Gondoltam megvigasztalom valahogy. Nyalogatni kezdtem az arcát. Ő erre felnevetett. Tetszett neki ezért folytattam.
-Ne ne!-kacagott.-Ne nyalogass!
Ha nevet, akkor miért ellenkezik? Halandó logika...Abba hagytam a nyalogatást, de már mosolygott. Adott egy puszit a fejemre, majd elfordult. De én látni akartam, ahogy alszik. Át ugrottam a másik oldalára, majd lefeküdtem vele szemben. Rám mosolygott, majd megsimogatta a fejemet és lehunyta kék szemét. Olyan szemei vannak, mint édesapámnak...Én anyám szemeit örököltem. Azt a zöldes kékes csodát.
Egész éjjel azt néztem, ahogy alszik. Nagyon békésen aludt. Szuszogott.
Ám hajnalban elkezdett zihálni és nyögni.
Lucifer szerelmére, milyen démon támadhatta meg, amit én nem látok??? Felálltam, majd szaglászni kezdtem az embert. Aztán egyszer csak felkelt. De hirtelen. Meg is ugrottam. Még mindig zihált. Kapkodta a levegőt, miközben az izzadtsága végig folyt a homlokán és a nyakán is. Rám pillantott kék szemével, majd megsimogatott.
-Csak egy álom...-jelentette ki Daniel.-De lehet jóslat is volt, nem tudom...De rémisztő volt...
Ölébe ültem, majd felnéztem a rémült halandóra. Valamiért imádom ezt a szagot...A félelem szagát.
-Egy lány volt benne.-folytatta a fiú.-Egy nagyon szép lány. Hosszú, sötétbarna haja volt és zöld szemei...meg te is benne voltál. A lány csalogatni kezdett. Aztán képek pörögtek a szemem előtt. Ahogy az a lány véres szájjal felém néz. A szemei szinte világítottak. És egy olyan kép is megjelent, amikor egy véres kéz felém nyúl. Majd újra a lánynak a feje. Szarvai voltak és démoni volt a tekintete.
Nyeltem egy nagy gombócot, mert az a lány, bizony, én voltam. Hangos, üvöltő zenét hallottam meg, amitől szintén megugrottam. A fiú elő vett valami készüléket, majd a füléhez tette.
-Haló?-szólt bele Daniel.
-Tesó, ébren vagy?-kérdezte egy másik fiú hang.
-Igen...volt egy hülye álmom, azért ébredtem fel, Gery...Mi a baj?
-Álom?
-Igen,de ez mellékes...Mondd mi a baj!
-Emlékszel, mikor megjósoltad azt, hogy össze fogok jönni egy csajjal?
-Igen, emlékszem.
-Na...Hát össze is jött a dolog.
-Tényleg?
-És a te álmod?
-Hát...
Ekkor kiment a készülékkel a szobából Daniel. Úgy gondoltam, hogy mit kellene titkolni, ha már egyszer megjósolta azt, amit még én sem tudtam. Emberi alakba öltöttem magamat és az ágyon ülve vártam, hogy a fiú vissza jöjjön.
Ám, mikor vissza jött és rám nézett, egésze elfehéredett és szóhoz nem bírt jutni. A telefonban az a másik fiú már kérdezgette is, hogy mi a baj:
-Tesó...Daniel, hallasz? Mi a baj?
-Később vissza hívlak, Gery...-mondta Daniel, majd lerakta azt a vackot az asztalra.
-Szia, Daniel.-szólaltam meg.-Nincs mit titkolni úgy látom a másik előtt, szóval úgy gondolom, hogy magyarázattal tartozok.
YOU ARE READING
Igéző Démon *BEFEJEZETT*
ParanormalEz a könyv a Házi Démon folytatása. Más karakterekkel folytatódik a történet, ám a régi karaktereket sem feledjük el. A történet Zoe és Ardomor kislányáról szól, Ferneváról, aki emberi években 17 éves és nagyon kíváncsi, hogy milyen is lehet a hal...