Igéző Démon *BEFEJEZETT*

5. Akarsz velem játszani?

*Daniel szemszöge*

Volt egy álmom. Fogalmam sincs mit jelenthetett.
A fák között futottam el, majd megálltam egy jó nagy bükknél. Felnéztem és egy kötelet láttam fent lógni, hurokkal a végén. Majd bevillant pár kép kocka. Amit láttam, az az, hogy egy kislány fogja a kezemet. Köztük volt olyan is, mikor egy kút mélyébe néztem; egy labda gurult el a lábam mellett és olyan is, amin egy zöld léggömböt fújt a szél.

Felébredtem. Ferneva mellettem feküdt csukott szemmel. A lány selymes haja a karomhoz ért. Mintha a fejét is a mellkasomra helyezte volna. Talán akkor a legszebb ez a lány, mikor alszik. Akkor nem ördögi. Olyan, mint egy angyal. Sokkal vonzóbb, mikor az ördög mélyen bent szunnyad a lelkében. Még így is úgy mosolygott, mintha rosszban sántikálna.
Aztán a plafont néztem és gondolkoztam az álmomon. De nem túl sokat, mert Ferneva felébredt. Kómásan, gyönyörű, hosszú sötétbarna hajába túrt, majd hátra söpörte azt és rám nézett smaragd zöld szemével.
-Zavart, hogy a mellkasodra hajtottam a fejemet?-kérdezte elbűvölően csábító hangjával.
-Nem. Nem zavart.-válaszoltam röviden.
-Tudom, nem szereted, ha melletted vagyok. Csak kimerültem.
-Egy egész hónap alvás kihagyás után nem is csodálom.
Ekkor a lány elmosolyodott. Olyan gyönyörű...Ez a mosoly engem igen is csábít. Főleg, mikor a szemeit kicsit összehúzza mosolygás közben. És azok a tekintetek...Annyira igéz, de tudom, hogy nemsoká előtör belőle az ördög. Bár bevallom, akkor még jobban elbájol, de vissza fogom magam. Sosem szerettem a jó kislányokat.
-Úgy nézel engem, mint aki el van varázsolva.-fordult teljesen oldalra Ferneva.
-Csak a szemeidet nézem.-feleltem.-Ahhoz képest, hogy démon vagy, nem is ijesztőek.
-Apa azt mondta, hogy az embereknek sosem szabad a démon szemébe nézni.
-Miért?
-Azt mondta, hogy akkor az ember vagy beléd szeret, vagy pedig félni fog tőled.
Ferneva elnézett egy másik irányba, majd lehunyta a szemét. Nem tudom mennyi lehet ebben az igazság, de én nem félek tőle. Sőt...Már akkor tetszett ez a lány, mikor még csak bele se nézett a szemembe.
De erre nem is mondtam semmit. Csak megsimogattam a hátát és kikeltem az ágyból. El kellett valahogy kezdeni a napot. Anyu és apu üzleti úton voltak, tehát enyém lett két hétig a ház. Hagytak itt pénzt is, de azt inkább kajára költöm. Nem akarok most fizetős helyekre menni.
-Figyelj csak, Ferneva...-szólaltam meg.-Akarsz velem sétálni?
-Hát persze.-csillant fel a lány szeme.

Utunk a bolt felé esett. Bementünk az élelmiszer boltba, majd nézelődni kezdtem. Vettem húst, pár zöldséget és még pár fűszert.
-Főzni fogsz?-kérdezte érdeklődve Ferneva.
-Bizony.-bólogattam.
-Pedig úgy tudtam, a fiúk nem tudnak főzni.
-Még ilyet...Lealacsonyítod a férfi nemet?
-Háát...
-Na jó, ez kihívás volt a számomra. Olyan ragut főzök, hogy még maga az ördög lánya is megnyalja mind a tíz ujját. Amúgy is sovány vagy.-mosolyogtam.
-Sovány?
-Igen. A pasik nem a pálcikákra hajtanak. Habár mellkas és csípő tájékon egész jó vagy.
-Te megnézted?
-Pasiból vagyok még mindig, attól függetlenül, hogy nem vagyok vadász típus.

A szatyrokat cipelve, hazafelé tartottam. Ferneva mellettem sétálgatott és nézte a nyári városi terepet.
-Olyan forgalmas ez a város.-jegyezte meg Fer.
-Persze, hogy az.-válaszoltam.-Nagyon sok ikerház van a környéken. Habár mi nem olyan házban lakunk. De nagyon sokan ismerik egymást ezen a környéken. Jó és rossz emberek egyaránt.
Végre a házunk kapujához értünk. kinyitottam a kaput, majd besétáltunk és már kezdtem is neki a zöldség pucolásnak és a hús vágásnak.
Ferneva csak ült a széken és nézte, hogy mit csinálok. Látta, hogy a csontokat arrébb rakom a filézett hústól, majd azt vettem észre, hogy már egy csontot rágcsál is. Felnéztem rá. Ő megállt a csont rágásban, majd dermedten rám tekintett. Elmosolyodtam, majd ezt mondtam:
-Egyed csak nyugodtan!
Ekkor tovább rágcsálta a csontot.