Igéző Démon *BEFEJEZETT*

2. Megismerkedés

*Daniel szemszöge*

Nem hagyott békén ez az idióta nőszemély aki egyszer csak a szobámba teremt. Fogadjunk ő az a macska! Tudtam, hogy nem álom volt, hanem jóslás. Most, hogy a megjósolt esemény fele megtörtént,  megpróbálom ezt a nőstényt kitakarítani az otthonomból, mert ha meglátják, végem van! De ő csak fecseg és fecseg...Tipikus nő.
-Ferneva a nevem.-mondta a lány.-1700 éves vagyok. Démon a fajtám neve és azon belül pedig nem tapasztaltam még, hogy milyen démon is vagyok valójában, de ez nem számít. Azért jöttem, hogy megismerjem a halandók világát és azért is, hogy védjek egy olyat, akinek nem jutott őrző. De cserébe szeretnék is valamit...
-Nem, nem és nem!!!-szakítottam félbe a lány mondani valóját.-Egy: Nem érdekel a neved! Kettő: Nem érdekel mi vagy. Három: Ki a franc mondta neked, hogy őrizz engem?? Tudok vigyázni magamra!
-Hát ez nem ilyen egyszerű...De édesapám is megmondta, hogy ez lesz...
-Édesapád? Ki az apád: Lucifer? Jó, tudod mit, inkább ne is válaszolj!
Kezdtem megkattanni és a lány is értetlenül nézett rám. Fel nem fogom a történteket, ráadásul magyaráz olyan dolgokról, amik egyáltalán nem érdekelnek....Lehet, a haverjaim megfektették volna a csajt szó nélkül, de én nem vagyok olyan. Bevallom, nagyon dögös meg minden, de én nem akarom, hogy itt legyen. Zöldes szeme csak is engem fürkészett. Hófehér válláról lecsúszott a fekete felsőjének kivágott váll része.
-Jó...Fer...Fer...-akadtam meg neve kimondása közben.
-Ferneva...-jegyezte meg a lány.
-Tök mindegy...Nem tudom, hogy valójában mit is akarsz tőlem, de ez durva, nem gondolod? Tegnap még macska voltál, ma meg már egy lány testébe bújsz. Valószínűleg nem ez az igazi alakod, de ...Nem gondolod, hogy ez nem normális dolog, hogy csak úgy itt vagy egy idegennek a házában és azt kamuzod, hogy őrizni akarod, ezért vagy itt?
-Te fogadtál be...Ezért teljesítened kell azt, amit én akarok, majd én azt, amit te akarsz...
-Jó...Nem fogok lefeküdni veled, ezt már most szegezzük le. A szexi külsőd ellenére sem...
-Milyen lényegre törőek az emberek...Nem azt kértem volna. Bujaságnál talán bejönne de én nem igazán arra hajtok.
-Akkor mit?
-A lelkedet.

*Eredeti szemszög - Ferneva*

A fiú kerek szemekkel bámult rám, miután kimondtam mit is akarok. Felnevetett, majd ezt mondta:
-Vedd el! Tessék, neked adom! Így is úgyis a pokolra jutok. Csak előbb ahhoz ki kéne nyírnod.
-Látom nem érted...-sétáltam a fiúhoz. Egészen közel hajoltam hozzá, már az orrunk is finoman összeért.-Ahhoz, hogy a lelked enyém legyen, kell egy vérszerződés. Kettőnk vérét meg kell innunk.
-Jó...-hajolt el a fiú.-Megcsináljuk...De cserébe azt kérem, hogy tűnj el az életemből...Így is elég zavarosak a napjaim, ráadásul látok hasonló lényeket is, mint te. Kérlek engem hagyj békén.
-Ám legyen. Áll az alku.
Kinyújtottam a kezemet, majd vártam, hogy megfogja és kezet rázzunk. Ekkor Daniel rám nézett és ezt kérdezte:
-De nem fogsz átverni, ugye?
-Ugyan, Daniel...-néztem szemébe.-Akarod, hogy megtörténjen a szerződés és békén hagyjalak ezzel, vagy üldözzelek egész életedben?
Ekkor a fiú megfogta remegve a kezemet, majd kezet ráztunk.
-Rendben.-mosolyodtam el.-Éjfélkor találkozunk.
-Jó...
 Megigazítottam a hajamat, majd egyszerűen csak eltűntem a fiú szeme elől. A utcán voltam megint, de nem messze Danieltől. Pontosítok: A háza mellett voltam. Ő kiment az ajtón és el is ment valahova. Estig nem is jött haza a fiú. Lehet, azzal a Gery nevű sráccal mászkált. Franc se tudja. Annyi a lényeg, hogy haza jött sötétedés után. Oda sétáltam hozzá, majd megigazgattam a felsőjét, amit érdekes módon hagyott is és ezt kérdeztem:
-Na? Készen állsz, Daniel?
-Igen.-bólintott a fiú.-De még nincs éjfél.
-Tudom én azt...De nem soká az is elérkezik, nem?
Ekkor bementünk a házba.

Daniel már elő is készült. Valami poharat és egy kést helyezett a földre a szobájában. Elmagyaráztam a szerződés menetét, majd miután megértette, együtt vártuk az éjfélt. Közben azért beszélt hozzám:
-Mondd...A vért nem a...
-De a vámpírok is szeretik.-jelentettem ki.-De minden démon imádja a vért. Ne aggódj, nem foglak letámadni...Talán.
-Ijesztő vagy...
-Tudom.-mosolyodtam el.- Köszönöm a bókot.
-Honnan...
-Honnan tudtam, hogy ezt fogod mondani? A démonok tudnak a gondolatodba olvasni. És látják is azt. Szóval tudom mi rejlik a kis agyacskádban.
Daniel piros arccal elfordította a fejét tőlem. Komoly volt arckifejezése. Annyira nem is éreztem rajta a félelem szagot. Lehet, hogy nem is fél tőlem, csak mondta?
Mikor éjfélt ütött az óra, Daniel megvágta a tenyerét, majd bele csepegtette a pohárba a vérét. Mikor elegendő tartalom volt a pohárban, én is megvágtam a kezem és bele is csepegtettem éltető véremet. Lenyaltam a késről kettőnk vérét, majd a padlóra helyeztem a kést és ránéztem Danielre. A fiú megfogta a poharat, majd megitta a tartalom felét. Mikor megfogtam a poharat, láttam, hogy Daniel nincs jól. Megittam a pohár tartalmát, majd a fiú ezt mondta:
-Ferneva...Mit tettél velem? Nem érzem jól magam...Marja a torkomat a véred...Meg akarsz ölni?
-Nem fogsz meghalni!-suttogtam.
Daniel lehunyta a szemét, majd a földön esett össze. Elmosolyodtam, majd a poharat eldobva össze tört a falnak csattanva. Oda hajoltam Daniel arcához, majd ezt mondtam:
-Jó éjszakát, Daniel...Álmodj szépeket.
Megpusziltam az arcát, majd mikor hallottam a szülei lépteit, egyszerűen csak eltűntem.

Másnap reggel, már az ágyában fekvő fiút bámultam.  Éreztem, hogy nem volt semmi baja. Lélegzett is. De a szülei ott álltak az ajtóban, rám se hederítve. Vártam, hogy kinyissa a szemét, de mikor ez megtörtént, Daniel kiabálni kezdett, majd ledobott magáról. Én a földön fájlaltam a hátamat a szülei pedig oda rohantak hozzá.
-Daniel, minden rendben van?-kérdezte édesapja.
-Jól vagy?-kérdezte édesanyja.
-Igen, igen csak...Rosszat álmodtam.-nézett rám mérgesen Daniel.-De nem kell aggódni értem ennyire...
-Jó csak a földön feküdtél.-mondta az anyuka.
-Higgyétek el, hogy semmi bajom, de kérlek, most hagyatok levegőhöz jutni.
-Rendben van.
Ekkor a szülők furcsálkodva kimentek. Daniel csúnyán nézett rám, de én vigyorogva integettem neki a földről.
-Először is...-kezdte mondanivalóját Daniel.-Arról volt szó, hogy miután a szerződést megkötjük, te elmész....Másodszor: Meg akartál ölni??
-Daniel...-mosolyogtam.-A szerződésnek a része volt az, hogy elájulsz. Ne aggódj, ha nem kevertük volna a te véreddel is a szert, már rég megpurcantál volna. Másrészt pedig: Az ördög lányával kötöttél szerződést. Ha egy démon megígér valamit, az soha nem úgy lesz. Hanem úgy, ahogy a démon akarja.
-Fantasztikus....Akkor ezek szerint nem fogok tőled sose megszabadulni, csak akkor, ha megpurcanok.
-Így van.
-Élvezed a szenvedésemet?
-Nagyon is.

Daniel egy irtó higiénikus fiú. Most is a fürdőszobában van és zuhanyzik. Gondoltam kicsit meglepem. A hangját a szobában hallottam, ahogy a zuhanyzó alatt énekel. Meglepően jó hangja van. A fürdő ajtó előtt állva bámultam a fiúra. Annyira el volt foglalva az énekléssel, hogy fel se nézett rám. Mikor pedig befejezte az előadást, elkezdtem tapsolni. Ekkor figyelt csak rám.
-Bravó, nagyon szép műsor volt!-vigyorogtam.
-Te már megint itt vagy??-pirult el Daniel, miközben leguggolt a kádban.
-Kérlek, úgy csinálsz, mintha macska alakban nem láttalak volna téged így. Amúgy meleg vagy?
-Mi??? Nem!!
-Más pasi ennek örülne.
-De én nem vagyok más pasi.
-Ez nagyon aranyos kijelentés volt, csak attól tartok nem hiszek neked.
-Miért nézed le ennyire a srácokat?
-Neked ez nem mindegy?
Ekkor Daniel csöndben zuhanyzott tovább.

Később a fiúval sétálgattam és beszélgettem. Egész könnyen elfogadja azt a tényt, hogy mellette kell lennem egész életében. Persze az emberek furcsán néztek, Daniel azt is elmagyarázta miért: Az emberek nem látnak engem. Csak ő.
-Szóval a Pokolban voltál 1700 évig?-kérdezte Daniel.
-Bizony.-bólogattam.
-1700 év...Te pontosan hány éves lennél emberi években?
-17.
-17?
-Igen. És te hány éves vagy?
-19. És egy elég elitt iskolába járok. Hat éves iskola. Most vagyok az ötödik évben. Azért kell ennyit ott lenni, mert spanyol nyelvet tanulunk.
-A Pokolban nincs ilyen. De a démonok elég hamar tanulnak.
-De jó nektek. Ez a mai szenny világ mindent beleültet a tanulók agyába, csak azt nem amit kéne.
-Figyelj, ha te tudsz jósolni, akkor meg tudod jósolni előre a jövőt? A mostanit is?
-Igen, de ez nagyon komplikált. Nem akkor jönnek a jóslatok, mikor én szeretném. Vagy az álmomban történik meg a jóslás, vagy amikor ébren vagyok, de ez mindig kiszámíthatatlan.
-Ez érdekes.
-Hé, most nem vagy gonosz.
-Igen, mert a nagyim angyal volt, apu pedig örökölte ezt. Én pedig tőle örököltem az angyali énemet. Két énem van igazából, bennem meg ez a kiszámíthatatlan.

Daniel felnevetett, majd tovább sétálgattunk a forgalmas városban. Megmutatott pár helyet, ahol bandázni szokott a haverjaival, vagy pedig egyedül szokott lófrálni.