Igéző Démon *BEFEJEZETT*

16. Az arc nélküli nő

Daniel szemszöge

Rasztával és Fernevával sétálgattam este az utcán. Ferneva csendben követett és hallgatta a beszélgetésünket. Raszta iszogatott valamit egy palackból, ami nem egészen víznek látszódott. Kivettem a kezéből, majd ittam belőle és mikor lenyeltem, égette a torkomat. Ez bizony vodka volt. Lenyeltem a maró alkoholt, majd mikor Raszta nyúlt volna az üvegért, én kiöntöttem a tartalmát.
-Hé!-szólt Raszta.-Ez drága volt!
-Nem érdekel.-mondtam határozottan.-Raszta, meg kell értened, hogy ennek semmi értelme nincsen!
-Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy két barátunkat is elveszítettük...Mi van ha most te következel, vagy én? Mi van, ha valami történni fog velünk?
-Tim, nem mondom el még egyszer...Ha nem is történik velünk semmi, akkor te fogsz a detoxba menni...Azt akarod???
-Nem...Azt akarom, hogy vissza jöjjön Gery és Zack...Azt akarom, hogy minden a régi legyen...Hogy eltörlődjön az a sok meggondolatlan szavam, amit feléjük mondtam ki...Annyira fájnak...
Raszta szemében a fájdalom csillogását fedeztem fel. Már nem tudott sírni. Vörösebb a szeme alja, mint valaha, vagyis elég sokat sírt az elmúlt napokban. Valóban nem képes feldolgozni a haláleseteket. Valójában én sem, de erősnek kell maradnom. Miatta is és Ferneva miatt is. Átkaroltam Rasztát barátian, majd rá néztem és ezt mondtam:
-Tim...Ha valami igazán fáj, csak akkor érzed magad élőnek. Az a mardosó érzés a szíven túl...Az tud csak erősebbé tenni. Hagyni kell, hogy marjon, de felül kell rajta kerekedni egy idő után. Különben megbolondulsz. Én magam sem tudom feldolgozni Zack és Gery halálát...De próbálok erős lenni. Kitartok. Nem csak a barátnőm miatt, hanem miattad is. Értetted?
-Igen...Megpróbálok, Daniel...Megpróbálok én is erősebb lenni már. Köszönöm!
Tim megölelt, majd én is viszonoztam gesztusát. Nem éreztem magam ezért kínosan sosem...A múlt viszont eszembe jutott:
Geryvel annyira összevesztem egy adott dolgon, (sajnos egy lányon, aki egy fabatkát sem ért) hogy egy nagyon rasszista szólásom volt a végén hozzá. Hónapokig nem beszéltünk, majd mikor a lány ejtette őt, csak akkor jött oda hozzám. Ő kért bocsánatot tőlem, pedig nekem kellett volna...Nem gondoltam komolyan az akkori hirtelen felindulásból történt rasszizmusomat. Csak nagyon mérges voltam rá, hogy az exemmel jött össze .
Szememből, ahogy Timet öleltem, kibuggyant volna egy könnycsepp, de lehunytam pilláimat, majd mikor újra kinyitottam, el is párolgott a könnyem. Csak markoltam Tim vállát és reméltem, ha már egymásra maradtunk, nem fog történni vele semmi baj. Ha a legjobb barátomat elveszítettem, akkor legalább őt ne veszítsem el. Bosszút fogok állni Bardamoron minden képen. Hisz miatta nincs meg a legjobb cimborám. Miatta veszítettem el majdnem Fernevát és miatta veszítette el Raszta Zacket. 

Otthon Ferneva az ágyam szélén fonogatta hosszú haját, míg beszéltünk. 
-Daniel, Tim nincs biztonságban egyedül.-mondta a haját babráló lány. 
-Miért gondolod ezt?-kérdeztem.
-Az angyala is lassan feladja a harcot. Láttam a tekintetén. Sosem láttam angyalt...De az a lány nagyon úgy nézett ki. És nem is látta őt Tim. Szólt hozzá, de nem válaszolt neki. Míg ti beszéltetek, én ott voltam az angyallal. Kellemetlen érzés volt. Nem volt szimpatikus. Ahogy én sem neki. De ő tudta, hogy az őrződ vagyok és Tim barátja vagy így ártani se tudnék neki. Valami Termessia nevű halálistenről beszélt. Míg nálunk kaszás van, ő náluk halálisten. Azt mondta, hogy Termessia hozza el a halált. Zackat és Geryt is ő vitte el. A lelkük nála van. Ők jó lelkek voltak. Igaz, ebben Bardamor keze is benne van. De ő vitte el a lelküket. Az az angyal azt mondta, hogy biztonságban van a lelkük, de Timet nehezen lehet kezelni. 
-Depressziós, nem csoda. De hogy hogy nem tudja kezelni?
-Neked is mesélte Tim, hogy mennyit iszik. Azt mondta az angyala, hogy neki kellett levágnia a kötelet a fáról. Az udvarban akarta felakasztani magát, mikor részeg volt. Végig figyelte részben a kaszás, részben Termessia.
Teljesen ledöbbentem. Tim ezt miért nem mondta el nekem? Miért nem figyeltem rájuk is, hogy megtudjak olyat, amit ő nem mondott el nekem. Kinéztem az ablakon, majd egy arc nélküli nőt láttam. Haja fekete volt és hegyes karmai a párkányon is átnyúltak. 
-Ez a Termessia ijesztően néz ki?-kérdeztem.
-Az angyal szerint igen.-válaszolt Ferneva.
-És hosszú, fekete haja van?
-Igen.
-Van arca?
-Azt mondta, hogy nincs. 
-Akkor azt hiszem látom...
-Hogy mi?
Ferneva oda nézett az ablak felé, ahová én is néztem, de ő furcsálva nézett vissza rám. 
-Mit látsz, Daniel?-kérdezte.-Nincs ott semmi! 
-De...De ott volt.-dadogtam.
-Daniel, ne butáskodj! Daniel, pihenned kell! Hajnali kettő van. Nem aludtál semmit. 
-Ferneva én láttam...Láttam őt!!
-Rendben...Dan, kérlek nyugodj meg! Nyugodj meg, rendben, életem?-fogta meg az arcomat.-Figyelj...Menj, pihenj egy kicsit. Holnap utána járunk. 
Annyira aggódik értem ez a lány...Szót fogadtam neki. Lefeküdtem az ágyra, szokása szerint a mellkasomon pihentette fejét. Haja szétterült a vállamon és a karomon, leomlott még a párnára is. Átölelt, majd én is őt. Arcomat simogatva csitítgatott. Tudom, hogy valójában nem hisz nekem. Azt hiszi megbolondultam. Pedig valóban láttam és nem akarom annyiban hagyni.
Lehunytam a szememet és elaludtam.