Igéző Démon *BEFEJEZETT*

11. A halál nem válogat

Másnap reggel tudtam csak elaludni, de Daniel, mivel azt nem tudta, hogy egész éjjel fent voltam, kedvesen ébresztgetni kezdett:
-Jó reggelt, én Fernevám.
Hangjára mégis oly jó volt ébredni. Kinyitottam türkiz szemeimet és rá néztem Danielre. Kék szemei csak is engem fürkésztek. Mosolya olyan édes volt, mint egy csecsemőé, aki az anyjára vigyorog. Megsimította orcámat és egy csókot adott a számra.
-Szép jó reggelt, Daniel!-mosolyogtam rá kedvesen.-Hogy aludtál?
-Melletted mindig jól. És te szépség?
Hazudnom kellene most Danielnek? Nem akarok hazudni neki. De nem akarom azt se, hogy féltsen engem.
-Igen, én is nagyon jól aludtam.-néztem bele kék szemébe.
-Biztos? Fáradtnak tűnsz.
-Kialudtam magam. Ne aggódj, Dan...Démon vagyok. Nekem elég  egy kevéske alvás is. 
-Én mindig fogok érted aggódni. Azért, mert szeretlek. 
Danielnek hosszasan a szemébe néztem. Nem tudtam levenni a szememet a tekintetéről. Bele túrt a hajamba, majd hátra fésülte a fürtjeimet az ujjaival és megpuszilta homlokomat.

Ez után Daniel és én elmentünk Zackhez. Zack is elég ramaty állapotban volt. Nem nevetett Daniel viccein és nem is mosolygott. Daniel pedig mindent megpróbált, hogy Zack se legyen letargikus állapotban Gery miatt. Rasztával, vagyis Timmel is találkoztunk az utcán, mikor Daniellel és a hosszú hajú sráccal sétáltunk. 
-Zack, Daiel!-örült meg Raszta.-Hát ti meg?
-Próbálom Zacket jobb kedvre deríteni.-mondta fejét vakargatva Daniel. 
-Úgy látom nem sikerült...Cimbi...Daiel csak jót akar neked. 
-Leszarom...-vonta meg a vállát Zack.-Hogy tudtok ilyen életvidámak lenni Gery halála után? 
-Nem lehet örökké gyászolni...-mondta Daniel.
-Na ez szép...Pont a mondja, aki előbb ismerte meg őt, mint mi...Komolyan ennyire érzéketlenek vagytok?? Nem vagytok emberek a szemembe többé...
Daniel vicsorogni kezdett, mint egy kutya, de Raszta előbb elkapta Zack grabancát. Felemelte a ruhájánál fogva a fiút, majd az arcához húzta és belebeszélt a fejébe:
-Ide figyelj, öcsi...-kezdte Raszta a mondanivalóját.-Daniel látta is, ahogyan meghalt...Nem tudott semmit se tenni...Minden azonnal történt. Ő pedig megtette a tőle telhetőt...Mai napig meg van viselve a lelke, de így is próbálja az életnek a szebb részét látni...Ha ő erre képes, akkor te is képes leszel rá. 
-Eressz el, te barom!-förmedt rá Zack Timre. 
Ekkor a fiú eleresztette, Zack pedig szó nélkül elsétált.
-Fordulj fel, te köcsög!!-kiabált utána Tim.
-Raszta, hagyd békén...-szólt rá Daniel.
-De ez egy barom! 
-Hidd el, Tim...Ő is megérti egyszer.
-Remélem is, de ha nem akkor megverem...
-Nyugii...
-Amúgy mi van a csajjal? Összejöttetek?
-Aha.
-És mikor mutatod be nekem?
-Még nincs itt az ideje.
-Nem fogom elcsatlizni nyugi.
-Azt próbálnád meg öregem...-nevetett fel Daniel. Ez után mindannyian elmentünk. 

Könnyes búcsút kellett vennünk délután Rasztáról, hisz Danielnek van egy csomó dolga. Megígérte apjának, hogy beugrik a munkahelyére és hoz neki ennivalót. Így hazamentünk és csomagolt pár szendvicset. Elmentünk az irodába, ahol Daniel édesapja dolgozik. A fiú azt mondta, hogy maradjak, míg vissza nem jön. Én néztem a hivatal épületét és felszippantottam a halandó emberek virágának illatát. Finom volt az illata, bárcsak Kevélység itt lenne. Nem lenne ekkora egója. Neki egyáltalán nincs ilyen finom illata. 
Ám nem volt olyan kellemes kiélvezni a finom illatot, mikor megláttam Bardamort magam mellett. 
-Ismét itt, életem.-csókolt volna kezet nekem, de én elhúztam a becses kacsómat az ő lepra ajkától. 
-Mit keresel már megint itt, te Pokol alja?-fontam össze karjaimat.
-Azt akarom, hogy feleségül gyere hozzám. 
-Bardamor, ne idegesíts fel!! Más fiút szeretek! 
-Azt a fajankó halandót?
-Az a halandó, sokkal jobban szeret, mint te azt bármikor is tetted!
-Ferneva...Drága lidércfényem, egyetlen Pokolvirág szálam...
-Ne folytasd! Utálom, mikor nyalizol...Mindig is ezt csináltad!
-De Ferneva...Én tényleg szeretlek. És mindent megkapnál tőlem, amit csak szeretnél!
-Ezt mondtad akkor is, mikor elkezdtünk járni...Majd 10 év múlva dobtál is...
-Infernó gyöngye...Utoljára kérlek szépen, Főbűnök megtestesítője, hogy légy a feleségem. Hagyd el az ember földet is, meg azt az életképtelen embert és légy az enyém örökre!
-Ha a Pokol egyetlen férfi démona lennél, akkor sem mennék hozzád! Fogd fel azzal a csöpnyi agycsökevényeddel, hogy nem kellesz nekem! Vége van! És elegem van belőled!!!
Bardamornak most nem volt lágy tekintete. Mérges volt és gyilkos szeme csillogása. Ám egyszer csak ördögien elmosolyodott, majd ezt mondta:
-Akkor drága szép szerelmem...Égető alvilági tüzem...Ennek még meg lesz a következménye...Ismerem a gyenge pontodat és tudom is, hogy mi az ami a legjobban fáj neked...Készülj a legrosszabb dologra, amit valaha átélsz ebbe a nyomorúságos életbe!
-Ha bántani mered Danielt...Te leszel a falam következő dísze...
-Legyen ez kihívás? Ám legyen...
Ekkor Bardamor eltűnt. Mérgesen néztem utána. Daniel kijött a hivatal ajtaján de furcsán nézett rám.
-Ferneva...Mondd, minden rendben van?-kérdezte az aggódó fiú.
-Persze!-válaszoltam.
-De olyan furcsa vagy manapság...Figyelj, ha velem van bajod, akkor nyugodtan elmondhatod!
-Nem, Daniel, nem veled van bajom...
-Akkor mégis mi ez az egész??
Ekkor egy nagy csattanást hallottunk, nem messze tőlünk. Mind a ketten a hang irányába fordultunk, de Daniel egészében elsápadt.
-Zack!!!-kiáltotta.
Ekkor mind a ketten a sarokra futottunk, ahol elütötték a fiút. Daniel megfogta a sérült fiú fejét és picit megemelte.
-Zack!-szólt újra Daniel.-Zack, ne csináld ezt! Miért tetted?
-D...Daniel...Esküszöm, hogy nem én akartam. N...Nem volt itt egykocsi se. Mikor leléptem az útra akkor fordult meg...Annyira sajnálom...
Ekkor a sofőr kiszállt a kocsiból és odasietett hozzánk.
-Úr isten!-szólalt meg a férfi.
-Úr isten!? Maga csak ennyit tud mondani? Hívjon már egy kibaszott mentőt!!!
-M...Máris...
Ekkor Daniel letépett egy darabot a pólójából és Zack karján a vérző sebet gyorsan lekötötte.
-Ne aggódj, pajtás!-mondta Daniel.-Jobban leszel meglásd!
-Köszönöm, Daniel...-hörögte Zack.
Könnyeim úgy hulltak, mint a zápor eső.  Nem tudtam elhinni, hogy ezt Bardamor csinálta. Ilyen hidegvérű zsarolót még életembe nem láttam...Muszály lépnem valamit, mert ha nem, következőleg Daniel jön...

A kórházba voltam. Raszta nyugtatta Danielt, hogy nem lesz semmi baja a barátjuknak. Sajnos ebben csak reménykedett. Az orvos behívta Danielt mert ő csak vele akart beszélni. A fiú be is ment, az orvos pedig kint maradt, de én mentem Daniel után. A fiú letérdelt a földre az ágy mellé és beszélt Zackhez:
-Zack...Minden oké? Ne csináld ezt velünk...
-Szerintem én megyek Gery után...Nem kapok levegőt...-mondta mondani valóját tagolva, lassan Zack.
-Ne...Zack, ne hagyj itt minket!
-Egy rohadt oxigén palack tart életben, Dan...Nincs egy ép bordám sem...A kezem eltörve, levegőt alig kapok...Ez nem állapot, Dan...
-Tizennyolc évesen meghalni? Nem gondolod, hogy ez túl hamar történne?
-Kérlek bocsáss meg, Daniel! Amiket mondtam... Amiket tettem... Mind sajnálom... Add át Rasztának, hogy testvére maradok örökre...
Ekkor a fiú fuldokolni és hörögni kezdett. A doki azonnal bement a szobába, de már nem tudta megmenteni őt. Zack meghalt.
Daniel kerek szemmel, ledermedten bámult a lélektelen testre. Kihullt pár könnycseppe, de azt letörölte arcáról. Lassan, de biztosan kibotorkált a szobából, de nem találta ott a váróban Timet.
-Hogy...Hogy mondjam ezt meg Rasztának?-dadogott Daniel.
-Ez az én hibám...-vált síróssá a hangom.
-Dehogy is.
-De igen!
-Nem te tehetsz róla! Nem őt véded hanem engem...
-Hallgass végig!
De ő nem tette azt amit kértem. Semleges arccal indult ki a kórházból. Kint a kórház ajtajánál Raszta cigizett. Daniel odament hozzá, majd közölte Timmel a hírt. Ő pedig úgy elkezdett sírni, hogy Daniel megsajnálta és megölelte. A fiú csak zokogott, Daniel pedig csak szipogott, mert nem akart ő is kifakadni.
-Ne!-sírt fel Raszta.-Nem lehet!! Zack egy barom volt, de a legjobb barátom! Miért?? Miért hal meg körülöttünk mindenki??
Ekkor olyat éreztem, mint még eddig soha: megszakadt a szívem. Elrohantam egy fa mögé, én pedig ott adtam ki magamból a szomorúságot. Ha nem csinálok gyorsan valamit, akkor Bardamor meg fogja ölni Daniel maradék hozzátartozóját és a legvégén őt is...De én ezt nem hagyhatom! Hozzá kell mennem ahoz a zsarnokhoz! De Daniel pedig ezt nem értené meg. Mit tegyek? Kétségbe vagyok esve. Nem tudom mit csináljak!