Igéző Démon *BEFEJEZETT*

6. Ne is lássalak!

*Eredeti szemszög - Ferneva*

Mióta Daniel ellátta a sebeimet és be is gyógyult, valamiért nagyon sokat veszekedtünk. Folyton ingerült volt, ha nem akkor én kattantam be. Lassan két hete, hogy ezt csináljuk és kezd ez aggasztani. Egy nap, mikor nem is voltam Daniel mellett, kint voltam az udvaron és néztem az embereket az utcán. Csak vártam, hogy Daniel vissza jöjjön és bocsánatot kérjek tőle. Teltek az órák, de én csak vártam. Mikor megéreztem a kölnije illatát, ami annyira férfias szerintem és vadító is, megörültem, hogy végre itt van. Macska alakban az illat nyomába eredtem, majd megláttam Danielt az utca végéről. Rohantam is felé, meg sem álltam, amíg oda nem értem. Daniel már tudta mi a tervem. Leguggolt és tárta a karját. Felugrottam az ölébe és hozzá bújtam. Ember alakot váltva ez a szituáció úgy alakult, hogy nem az ölébe voltam, hanem a földön térdeltem, ahogy Daniel is és öleltük egymást.
-Fer...-szólalt meg hangja.-Ne haragudj...Túl lihegtem ezt az ügyet is..
-De ez az én hibám...-mondtam.-Pontosítok: Ez is...
-Legközelebb ne veszekedjünk ilyen hangosan. A szüleim így is dilidokihoz akarnak vinni...

Amint hazaértünk, sötétedés után vártam Danielt a szobájában. Tudom, hogy utálja ha bent vagyok vele és elég sokszor eljátszottuk már ezt, mire a bennem rejlő démon is megértette, hogy ez neki sok. Akárhogy is tetszett a látvány nem szabad. Azok a kockák a hasán, az az izmos kar...Ó, Lucifer nem teremtene ilyen testet semelyik démonnak sem... Nincs felfújva, de ha befeszíti a karját, akkor dudorodik a bicepsze. De a hasát nem is kell befeszítenie. És az a vöröses szőkés haja, mikor vizes lesz...Ahh, na jó nem áradozok többet.
Mikor Daniel belépett a szobába, félmeztelenül láttam. Csak egy térdig érő nadrág volt rajta és a nyakán a lánca. Befeküdt mellém az ágyba, majd ezt mondta:
-Nem is olyan rossz dolog, ha mindig egy lány fekszik mellettem.
-Ezt most hogy értsem?-kérdeztem zavarodottan.
-Sosem maradt meg mellettem egy lány sem...Mindig csak szex és semmi más. Mindegyiknek csak egy alkalomra kellettem. Ezért vagyok közömbös mindegyikkel. Aztán jött egy lány, aki erőszakosan az életembe akar lenni és azóta is itt van.
-Ki az a lány?
-Hát te...Erőszakos voltál. De azóta is mellettem vagy, szóval nem bántam meg. Mintha egy legjobb barát lennél, vagy inkább egy testvér.
-Hogy őszintén bevalljam, nálam is az a helyzet, mint te nálad. Az előző exem azóta üldöz.
-Viccelsz? Akkor miért nem maradtál vele?
-Mert tudom, hogy nem szeret igazán, csak féltékeny mindig. Ha ott voltam vele le se szart. Csak mikor le akart fektetni.
-Ez gáz...
-Az...Nem is baj. Már nem vagyok a Pokolban és örülök neki.
Daniel elmosolyodott. Azok a gödröcskék a szája szélén...Olyan aranyos. És azok a csillogó kék szemek...Ez a fiú egész magában olyan helyes...És még kedves is. Attól függetlenül, hogy egy rossz fiú, annyira érzékeny a lelke és egy igazi személyiség. Annyira közel voltam hozzá, hogy mikor lehunyja a szemét, simán meg tudnám csókolni úgy, hogy észre se veszi. De mégsem tettem. Úgy harcolnak bennem az érzések, mint több ezer éve a Pokol és a Menny közti háború harcosai. Meg akarom csókolni, de mégis vissza húz a félelem és az, hogy nem lehet. Mert nem is lehet...
-Amúgy egészen megkedveltelek.-mondta Daniel, majd hanyatt feküdt.-Olyan vagy, mint én. Csak te lány vagy, vagy nőstény...Nem tudom, hogy démonoknál hogy szokás mondani.
Ekkor felnevettem, majd ezt mondtam:
-Én is megkedveltelek téged. És valóban hasonlítunk.
Daniel lehunyta kék szemét, majd elaludt. Adtam egy puszit az arcára, majd a mellkasára hajtva fejemet néztem őt, ahogy alszik. Mint egy alvó kisördög...

Hajnalban viszont, Daniel megint látott valami olyat álmában, ami felzaklatta őt. Folyamatosan azt hajtogatta, hogy ,,Gery ne tedd meg".
Mikor felébredt, felült az ágyon és zihálni kezdett. Az izzadtság megint csorgott a homlokán.
-Dani...-szólítottam meg.-Daniel mi a baj?
-Gery...-válaszolt.-Gery meg fog halni, ha nem teszek valamit...Öngyilkos akar lenni...
Ekkor hátulról megöleltem Danielt. Meztelen mellkasán pihentettem kezemet, majd ráhajtottam a fejemet a vállára. Simogattam is egy picit, majd ezt mondtam:
-Daniel, nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! Meg fogod állítani őt. Csak nyugodj meg!
A fiú nekem dőlt, majd sóhajtott egyet. Lehunyta szemét, majd szép lassan kinyitotta. Ölni tudnék azokért a pillantásokért...