Igéző Démon *BEFEJEZETT*

3. Tűzlidérc

Már melegedett az idő, lassan be is köszönt a nyár. Az esték nem is voltak olyan hidegek és a nappalok is hosszabbak voltak. A virágok többsége is kinyílt. Ez a teliholdas este arról szólt, hogy Daniel és a barátai összegyűltek és éjszakáztak. Ott volt egy fekete bőrű, kopasz srác, -ő volt Gery - Zack, akinek egy karika volt a fülében, hosszú, barna haja volt és barna szeme és volt ott még egy srác, akit egész egyszerűen csak Rasztának becéztek, mert fehér létére Raszta haja volt. De azt hiszem őt Timnek hívják.
A fiúk, Gery házában szálltak meg és beszélgettek. Én Daniel mellett voltam, hiszen a többiek úgy sem  láttak engem. Csendben hallgattam a fiúk duruzsolását: 
-Jól van, tesók!-mondta Raszta.-Én körbeadok egy béke pipát, mindenki hármat egyszerre szívjon bele.
-Milyen cigarettád van, bratyó?-kérdezte Grey.
-Brazil.
-Honnan szerzel te brazil dohányt?-kérdezte Zack.
-Mikor kint voltam a szüleimmel brazilba, akkor vettem egy párat. Ilyen alkalmakra szánom.-válaszolta Raszta.
Körbeadták a cigarettát. Mindegyik fiú köhögött tőle, de mikor Danielnek adták és beleszívott, nem láttam rajta se undort, se pedig azt, hogy erős lenne neki.
-Gyengék vagytok, öcskösök.-mosolygott Daniel.
-Erős tüdőd van, öregem...-jelentette ki Raszta, majd oda dobta Danielnek a doboznyi cigarettát.-Szívjad csak.
Daniel beleszívott egy jó mélyet a cigarettába, majd a füstöt Geryre fújta mind, aki majdhogy nem megfulladt a füsttől. Mindenki nevetett rajta, még maga a fekete fiú is, akire a füstöt fújták. De Daniel csak mosolygott rajta.
-Jól van, meséljen mindenki valamit, ami ezen a héten megtörtént vele és örül is neki.-mondta Daniel.-Gery?
-Én nekem sikerült össze szedni egy csajt.-vágta rá a néger srác.
-Ugyan úgy csoki, mint te?-kérdezte Raszta.
-Jaja.
-Akkor biztosan jó buxái lehetnek.-nevetett fel Zack.
-Srácok, nyugalom!-csitította a nagy kamasz fiúkat Daniel.- Sokáig, amúgy! Zack?
-Mit meséljek?-kérdezte a hosszú hajú srác.
-Mondjuk azt, hogy mikor sikerül végre a fodrászoddal egyeztetni.-viccelte el az egészet Raszta.
-Na te meg befogod, öcsi.-nevetett fel Zack.-Moss hajat meg fésülködj meg, akkor majd beszélünk.
Mindenki felnevetett, de nem tartott sokáig a nevetés, mert abba is maradt. Bevallom én is nevettem sokat, jót mulatok a srácokkal.
-Vissza térve.-folytatta Zack.-Volt egy koncert. Bátyámmal elmentem rá és ittunk is.
-Ja ja, tudom.-mondta Gery.-Még vagy úgy ötször megjegyezted, mikor hívtál, hogy: Tesó, szeretlek.
-Raszta?-nyújtózkodott Daniel.-Te mindig csinálsz valami hülyeséget.
-Hát, gyerekek....-szólalt meg a raszta hajú srác.-Deszkázni veszélyes dolog. Főleg, ha azzal akarsz felszedni egy csajt. Fogtam a deszkát, megláttam egy jó lányt....Gondoltam valami jó deszkás trükkel felfigyel rám. De az előtt én nem tanultam korláton lecsúszni deszkával. Én megtettem. Az volt a legrosszabb, azóta is megvan a nyoma.
-Ne mutasd meg, jó?-kacagott Daniel.-Elhisszük.
-Na de Daniel...-vigyorgott Gery.-Most már te jössz.
-Én unalmas vagyok, mint egy tankönyv.
-Biztos van valami csaj a dologban.
-Jól van, jól van...Megismertem egy lányt.
-És hogy hívják?-kérdezte Raszta.
-Fernevának.
-Ferneva?-kerekedett ki a szeme Zacknek.-Az meg milyen név?
-Ne azzal foglalkozz!-mondta Raszta.-Hogy néz ki?
-Sötétbarna haj, zöldes kék szemek. Kicsi maga a lány, tőlem majdnem húsz centivel, de igazából ennyi.
-Ide süssetek, mit találtam!-vett ki egy boszorkány táblát mosolyogva Zack a táskájából.
-Király!-mondta Raszta.
-Szerintem ez nem kéne...-mondta Daniel.-Amúgy is pizsama partizó kis csajok szokása ez a szellem idézés.
-Mi van, testvér?Beszartál?-nevetett Gery.
-Egyszer kipróbálhatnánk.-mondta Zack.
-Rendben...-sóhajtott Daniel.

Mindenki a tábla köré ült, majd miután megidézte Zack a szellemet, megláttam egy kislány szellemet a tábla másik oldalánál. Szerintem Daniel is láthatta, mert olyan rémült tekintettel meredt előre, mint mikor engem látott meg. Zack a fából készült háromszög mutatót középre helyezte, majd mindenki rá tette a kezét finoman.
-Szellem...Itt vagy köztünk?-kérdezte Zack.
A szellem kislány oda tolta az igen felirathoz a fa darabot. Ekkor tovább kérdeztek:
-Hány évesen haltál meg?-kérdezte Gery.
A lány rátolta a kilences számra.
-Hol haltál meg?-kérdezte Raszta.
A    M-O-C-S-Á-R-B-A-N.
-És ki ölt meg téged?-kérdezte Daniel.
N-E-M  T-U-D-O-M.
Daniel tátotta a száját. Mintha el is fehéredett volna. A fiú felállt, majd táskáját a hátára téve ezt mondta:
-Jól van srácok...Én nem játszok ilyet. El kell mennem kicsit sétálni. Rosszul vagyok.
-Most mi a baj, haver?-kérdezte Raszta.
-Csak sétálok egyet. Majd leszek. Csao.
Ekkor kiment az ajtón és becsapta.

Éjszaka közepén sétálgatni nem a legjobb ötlet. Utána eredtem. Az utcát járta, fején a fejhallgatóval. Rá is gyújtott egy cigarettára megint. Úgy fújta a füstöt, mintha sárkány lenne.
Mögé lopóztam, majd megérintettem a vállát. Ő reflexből neki nyomott egy fának és zsebkést rántott, majd mikor kinyitotta a kést, torkomnak szegezte azt.
-Daniel, nyugalom!-szólaltam meg. Daniel megforgatta a kést, majd lecsukta és vissza tette a zsebébe. Fejhallgatóját lecsúsztatta a nyakához, majd kikapcsolta a zenét és ezt mondta:
-Bocs, Ferneva...Nem tudtam, hogy te vagy az.
-Azt hittem, hogy az emberek nem tudnak harcolni, de most már tudom, hogy mégis.-jegyeztem meg.
-Muszáj volt ezen a környéken tanulnom egyet s mást... Miért jöttél utánam?
-Ezt még megkérdezed? Sokkolt a látvány?
-Is...És az is, hogy még a kislány sem tudta, hogy ki ölte meg.
Daniel egy jó nagy slukkot szívott bele a cigarettája végéből, majd elnyomta a csikket és kifújta a füstöt.
-Úgy nézett rám, mintha a megmentője lehetnék...És kötelességet érzek...-folytatta a fiú. De egy ember mit tudna segíteni egy szellemnek?
Ekkor a földet néztem. Tétováztam, hogy el mondjam e neki, vagy sem, azt a tényt, hogy anyám nem volt démon mielőtt én megszülettem volna. Fogalmam sem volt mit tegyek. De erőt vettem magamon és ösztönözni kezdtem a Danielt a jó tettre. Sajnos kijött belőlem az angyal.
-Daniel...-fogtam meg a vállát.-Anyám is halandó volt...És ő sok szellemet a túlvilágba küldött. Csupán csak egy ember volt. És Lucifer változtatta démonná. Mert látta, hogy édesapámnak megszakadt a szíve, mikor meghalt. Te is meg fogod csinálni.
Daniel zavart tekintettel nézett le rám. Igen, én pici vagyok, ezért le kell néznie rám. De ha felállok egy sámlira, ugyan úgy orrba tudom vágni.
Aztán mind a ketten valami kék fényt fedeztünk fel, ami az erdőbe vezetett. Daniel elkezdte követni a fényt.
-Várj, Daniel!!-eredtem utána.-Nem jó ötlet  bemenni...
-Miért, mégis mi baj történhet?-sietett a fény felé.
-Tudom, hogy ez mi...
-És mi lenne az?
-Tűzlidérc.
-Hogy mi?
-Más néven Lidérc Fény. Becsalogat gyanútlan embereket a mocsárba. És ha a futóhomokba süllyeszti őket, nincs kiút. A Pokol és az ember föld közé süllyeszti áldozatait.
-Okosabb vagyok holmi Lidércnél...
Bele nyugodtam, hogy Daniel úgysem fog rám hallgatni, ezért továbbra is követtem őt.

Mikor a mocsárhoz értünk, Láttuk a Tűzlidércet a futóhomok környékén. Épen vacsorázott. Falta a lelkeket, amik a futóhomokból kitörtek. Daniel mérgesen fürkészte a lidércet. Eszembe jutott, amit édesapám mondott nekem: Bármilyen alakot fel tudok venni. Ekkor csak egy állatra gondoltam és átváltoztam. Egy termetes farkassá változtam. Daniel felvett egy kavicsot, majd megdobta a lidércet. Bevallom ez az emberi hülyeség a végtelenségig kiterjed...
A lidérc dühösen Danielhez fordult, majd elindult felénk.
-Csodás...forgattam szemeimet.-Rohanj, Daniel!!!
Elkezdtünk futni a folyó felé, mert oda irányítottam a fiút. Mikor a folyó parthoz értünk, Daniel felém fordult, majd ezt kérdezte:
-Rendben. Most mi a terved?
-Mivel feldühítetted, lángokban fog állni. Le kell hűteni egy kicsit.-válaszoltam.
Ekkor a fenevad felénk közeledett. A lidérc valóban lángolt. De olyan nagy lánggal égett, hogy Daniel arca is vörös lett tőle. 
Felé irányítottam a vizet, ami azonnal el is oltotta a lángját. A lángoló szörnyből egy fekete alak maradt. Démoni sikolya átjárta az éjszaka csendjét. Felugrottam a lény hátára, beleharaptam olyan erővel a vállába, hogy vérzett is neki a seb. Nem kaptam levegőt, mert az én torkomon is folyt le a vér. Elengedtem, majd szabad esésnek indultam. Átváltoztam az eredeti alakomba, majd szárnyaimmal repülni kezdtem a lény felé. Szemeit szarvaimmal vájtam ki. A szemgolyók messzire repültek. Daniel, amíg a szörny a földön szenvedett, Daniel hátra fogta a fejét és átvágta a torkát zsebkésével. Úgy spriccelt belőle a vér, mintha kerti locsoló lenne a torka. A lidérc fuldoklott. Megszabadítottam a szenvedésétől. Bele nyúltam a mellkasába és kirántottam erekkel együtt, dobogó szívét. A szörny végleg kilehelte életét.
Boldogan lakomáztam a lényből. Megettem a szívét, majd a többi belsőségét falatozgattam. Aztán felnéztem Danielre. A fiú megpörgette a kését, majd eltette a zsebébe.
-Hogy te milyen gusztustalan vagy.-jegyezte meg Daniel.
Ekkor emberi alakot vettem fel. Csurom véres voltam. Tetőtől talpig.
-Éhes voltam.-feleltem.
-Haza kell mennünk.-nyújtotta kezét felém.
Megfogtam a kezét, majd felhúzott. Kisiettünk az erdőből és hazafelé tűztük ki utunkat. Én pedig azon gondolkoztam, hogy Daniel vajon miért nem ijedt meg a valódi alakomtól, ha az ember álcám megijesztette.