Utánad a sötétségbe [☆Átírás Alatt☆]

A kérdésre a válasz

Kitartó Olvasóim! :)

Ahogy megígértem, egy újabb (szuper) résszel álltam elõ. Nem is szaporítom tovább a szót....

Jó olvasást! :);)

Hogy mi is volt az elkövetkezendõ napokban? Vagy inkább néhány hétben? Õszintén szólva nem tudom. Hiszen csak két dolgon törtem a fejem:

1.Hogyan szökhetnék meg a fogságomból,

2.és, hogy mit érzek a fogvatartóm iránt.

Valóban túlcsordúl a tartalmasságától, igaz?

És hogy mivel töltöttem a mai napomat? A válasz: a második kérdéssel. Talán már vagy két hete vagyok Neji 'rabja', de még nem sikerült semmit sem kiötletelnem, hogy hogyan is tisztázzam magamat ezzel a kérdéssel. Próbáltam kerülni a témát, nem gondolkozni rajta, de egyszerûen belevájta magát a szívembe, lelkembe. De én nem olyan vagyok, aki meg sem próbálja megcsinálni a lehetetlent. Azonban ez nem volt olyan egyszerû, hiszen ebben a két hétben Neji minden egyes nap próbált közelebb kerülni hozzám. Jelentõség teljes pillantásokat vetett rám, megérintett valahol, vagy éppen esténként hozzámbújt (ami miatt nem mindig tudtam elaludni)

Reggelente mindig hozott valami finom ennivalót, és leült velem szemben, hogy megvárja, míg megeszem. De makacs voltam és nem ettem semmit. Szinte soha. Ezzel nem csak, hogy õt, de még magamat is az õrületbe kergettem. A mai nap sem volt kivétel, de egy kicsit máshogy történtek a dolgok, mint ahogy vártam..

Az ágyon feküdve – a fal fele fordulva - törtem a fejem, mikor egy hangos kattanást hallottam. Tudtam, hogy ez mit jelent. Felemeltem a fejem és a bejárat irányába fordítottam. Ekkor láttam, hogy Neji lépett be a már világosabb szobába (az ittlétem során minden nap eggyel több gyertyát gyújtott meg a szobában). Egy kisebb lendülettel felültem az ágyon és a lábamat lelógattam a földre, amikor a már férfivá érett fiú odalépett hozzám és az ölembe tette a reggelivel teli tálcát. Majd fogta magát és egy széket húzott maga elé a mellette lévõ asztaltól, s széttárt lábakkal, fordítva ráült és engem figyelt.

Lenéztem a bõséges reggelimre és a szememmel faltam a látványt. Uhhh. Egy szép, nagy tál zöld levelû saláta, benne kicsi csíkokra felszeletelt répával és a kedvencemmel, apróparadicsommal. Szinte már a számban éreztem az ízét. De nem szabadott ennem. Nem csak azért, mert bosszantani akartam, hanem mert ezzel büntettem magam, hogy nem tudok válaszolni a saját kérdéseimre, érzelmeimre. És mert még mindig nem tudtam, hogy pontosan mit akar Neji velem tenni. De ezeket leszámítva nem tudtam pontosan, hogy miért nem szabad ennem. Így éreztem helyesnek. Ennyi és kész.

Óvatosan felemeltem a tálcát, vigyázva nehogy kiboruljon a saláta mellé tett vízzel teli pohár, s a kõágy végébe tettem, majd visszafordultam a fal fele és lefeküdtem. Neji nagyot sóhajtott, majd hallottam, ahogy elveszi maga elõl a széket és feláll. Az ágyhoz jött és a szemem sarkából láttam, ahogyan a tálcáért nyúl. Végre elmegy.

Ekkor azonban megragadta a csuklómat, a hátamra fordított és az ágyhoz szegezett. Világos szürke szemébe néztem, amibe nem látszott más, csak az eltökéltség. Az arcomra meglepettség ült ki, mivel egyáltalán nem számítottam rá. A jobb kezét az arcához emelte és egy paradicsomot tett a szájába. Megragadta a másik csuklómat is, majd a másik mellényomta. Lassan elkezdett felém közelíteni, de mikor az arcomhoz ért, megállt. Tisztán éreztem meleg leheletét. Tekintetét végigjáratta a testemen. Lassan és alaposan végig mért, minden apróságot. Majd mikor újra az arcomhoz ért, a szememen megállapodott, nem habozott tovább, s átszelte a távolságot és az ajkait az enyéimre tapasztotta. Szemeit lehunyta, mintha azt mondaná, hogy élvezi a csókot, míg az én szemeim azonnal kipattantak, s ha volt bennük álmosság, akkor az most már teljesen eltûnt. Ajkai puhák és forróak voltak, amik egyre hevesebben falták az enyémet. Neji nyelve betolakodott a számba – akármennyire is próbáltam ellenállni - és körtáncot járt az enyémmel. Ész vesztve mozgatta a nyelvét a számban, amire – akaratlanul is – belenyögtem a csókba. Egyre mélyebben éreztem a fiú egész lényét magamban. És mintha többet akartam volna. Mégis mit mûvel velem ez a fiú?