Utánad a sötétségbe [☆Átírás Alatt☆]

A parancs megszegése

Sziasztok!

Egy újabb rész érkezett. :) Sokára, de kész lettem vele. Bocsi a folytonos elmaradásért, de már nem megy annyira az írás. Ennek ellenére még lesz pár fejezet. Remélem végig követni fogjátok a cselekményszálat :) :).

Jó szórakozást!

Az idõjárás nagy szerencsémre nem nehezítette meg a dolgomat, hiszen a Nap csodaszépen ragyogott egy ilyen szörnyû naphoz képest, mint amilyen a mai. A sugarak szerteágaztak és az egész földet beterítették, így csak néhol volt árnyék, egy terebélyes fa alatt vagy éppen egy bokor tövében. A szél nem fújt és nem is lengedezett, ezért kicsit mégis nehézkes volt a feladatom, ugyanis már vagy öt órája csak sétálok, és nem csinálok mást, csak megyek és megyek. Vissza kell mennem Konohába, Kakashi elég rosszul fest. Akárhogy próbáltam ébresztgetni, sehogy sem akart magához térni.

"Már csak egy kicsit kell kibírnom." – biztattam magam, hogy ne adjam fel. Semmiképp sem szabad feladnom, hiszen Kakashi számít rám. Felsétáltam az elõttem álló zöld fûvel borított dombon és a tetején megálltam a férfival az oldalamon. Az arcomon megkönnyebbült mosoly terült szét, amint megpillantottam a falu hatalmas kapuját. Rajta díszelgett Konoha jele, amit már régóta nem láttam. Lassú léptekkel megindultam a falum fele.

Amikor már csak pár méter választott el a falu bejáratától, két õr jelent meg elõttem, akik meglepõdve mértek fel minket. Oda-vissza járt a tekintetük rajtam és az oldalamon támaszkodó Kakashin.

"Hinata-san! Mi történt?" – kérdezte aggódva Izumo, és odasiettek hozzánk.

"Erre most nincs idõm, engedjetek át. El kell vinnem Kakashit a kórházba!" – hadartam a szavakat. Izumo és Kotesu félre állt az útból, én pedig szaladni kezdtem a kórházba.

**********

"Valaki! Valaki segítsen!" – kiabáltam a kórház folyosóján, de nem láttam senkit. Néhány pillanat múlva egy fiatal rózsaszín hajú lány jelent meg elõttem piros ruhában.

"Kakashi sensei!" – kiabált ránk a lány. Odajött hozzánk és átvette a senseit, hogy segítsen nekem.

"Kérlek vigyázz rá! Egy genjutsu alá került, de akárhogy próbálkoztam, nem tudtam felkelteni. Már egy fél napja genjutsu alatt lehet, vagy több. Nem tudom pontosan." – Éppen indulni készültem, de iszonyatosan megszédültem, ezért a falnak kellett támaszkodnom, hogy el ne essek. Lehunytam a szemem és megnyugtattam magam.

"Minden rendben?" – kérdezte a lány. – "Te sem vagy túl jó bõrben. Gyere, téged is megvizsgállak." – utasított az ismeretlen lány.

"Nem. Kérlek vigyázz Kakashi senseire. Nekem még dolgom van." – mondtam, s elrohantam a kórházból egyenesen az Ötödik Hokage irodájába. Az úton meg sem álltam, míg el nem értem a célomat.

**********

A végtelennek tûnõ folyosókon rohantam fel s alá, hogy a Hokage irodájába jussak. Tekercsek sora tûntek el mellettem a falon, ahogy csak szaladtam és szaladtam az Ötödikhez. A piros fal szinte biztatásként hatott rám. 'Már csak pár méter és ott vagyok.' – hangzott magamban a kis hang.

Megálltam az elõttem álló ajtó elõtt, s a fejemben a fogaskereket õrült sebességgel kezdtek kattogni. Törtem a fejem, hogy milyen módon közöljem a Hokagéval a történteket és a elkövetkezendõ dolgokat. Olyan erõsen hatottak rám az elmúlt nap eseményei, hogy másra sem tudtam gondolni, csakis RÁ.

Amint ezen gondolkoztam az ajtó szélesre tárult, s egy jounin állt elõttem. Bocsánatot kért, arrébb állt az utamból és beengedett az Ötödik irodájába.