Utánad a sötétségbe [☆Átírás Alatt☆]

Otthon

Az esõ hangosan, végtelenül zuhogott, mintha végeláthatatlan körtáncot járnának a cseppek. Bár Kononha legterebélyesebb fájának az ágán voltunk, így sem úsztuk meg szárazon. A cseppek a falevelek között átszûrõdtek, s megtaláltak minket. Meredten néztem Naruto mosolygós arcát, ami mindent elárult róla. De valahogy mégis úgy éreztem, hogy nem tudok errõl a fiúról semmit.

Uzumaki Naruto – ízlelgettem a nevét. Maga a név is nagy erõrõl árulkodott. A hatalmába kerített és nem engedett szabadulni. Egy újabb fogság. Nem régen sikerült végre megszöknöm a kötelességemtõl, de máris egy újabb cellában vagyok. Nem engedhetem, hogy a múlt újra ismétlõdjön. Nagyot sóhajtottam, s lehunytam a szemem, hogy megnyugtassam magam. Még egyszer nem fog megtörténni. Ezt nem engedem.

Úgy látom, nagy vihar dúl most benned. Talán nyomaszt valami? – törte meg a csendet Naruto.

Megráztam a fejem, hogy tudtára adjam, nem akarok róla beszélni. Valójában nagyon is el akartam mondani valakinek, hogy mi történt abban a bizonyos három évben, de úgy érzem, még nem készültem fel sem testileg, sem lelkileg. Ezért csak egy elterelõ választ adtam:

Csak még azt sem tudom, hogy hol kellene aludnom. Talán majd keresek egy szállót a közelben.- közöltem vele.

Vissza kellene mennünk a kórházba! Tsunade banya még nem engedett el! Még néhány napig bent kellene feküdnöd, míg teljesen fel nem épülsz!

NEM! Nem megyek vissza! Ott megint be lennék zárva! – könnyek mardosták a szürke szemem. – Nem vihetsz vissza! Nem engedem! – kapkodtam szaporán a levegõt, amitõl a mellkasom fel és le emelkedett.

Jól van! Nyugodj meg Hinata! – csitítgatott. – Akkor keresünk másik helyet, ahol pihenhetsz egy kicsit. Kimerültnek tûnsz és megerõltetned sem szabad magad.

Örültem, hogy ez a srác ilyen megértõ tud lenni. De miért segítene nekem? Nem tartozik semmivel.

A szálló most nem lenne jó ötlet, mivel most érkeztél a faluba, nem hiszem, hogy tellene rá. – ebben igaza volt. Egy árva jenem sem volt. Sem élelmiszerre, sem szállóra, se semmire. – És mi lenne, ha néhány napig nálam laknál? – kérdezte.

A gondolattól elvörösödtem - Nem. Ez már túlzás egy kicsit. Nem lehet. – ellenkeztem.

Más megoldás nincs. – lesütöttem a szemem, tudván, hogy ebben is igaza van. – Akkor? Megegyeztünk? – tudakolózott.

Kis idejû gyõzködés után rábólintottam. - De csak néhány éjszaka! – jelentettem ki, amit Naruto egy bólintással fogadott el és egy mosoly jelent meg az arcán.

Ezzel a lendülettel gyorsan megfogta a hátam és a lábam, majd a karjai közzé vett és baloldalra leugrottunk a fáról. Mikor földet értünk Naruto nem tett le a talajra, azzal az indokkal, hogy nem akarja, hogy rosszabbodjanak a sérüléseim. Ez egészen ésszerûnek tûnt, de egyben kicsit kellemetlennek is éreztem, s el is vörösödtem. Hogy eltakarjam rózsa vörös arcom, elfordultam.

Eközben a nap is nyugovóra hajtotta a fejét, s egy utolsó pillantást vetett az elcsöndesedõ falura. A sötét égboltot most a hold gyönyörû fehér fénye uralta, ami megnyugvást hozott a település minden lakójára. A csillagok is feltûntek az égen, hogy fényükkel henceghessenek a földi lényeknek.

Házról házra ugráltunk, mire megérkeztünk egy piros színû nagy lakáshoz. Az ajtaja elé ugrott a fiú velem együtt, s hogy megkeresse a kulcsait, letett a földre. Elõkereste a kulcsokat, amik elnyomott csörömpöléssel kerültek a bejárat zárjába. Két kattanás után már ki is nyílt az ajtó. Naruto egy kedves mosollyal beterelt a házba és bezárta maga mögött a bejáratot. A kattanásra felkaptam a fejem és ijedten néztem a fiúra.

Nyugalom! Nem fogok veled csinálni semmit! – terelgette el a rossz gondolatokat a fejembõl. Felém fordult és elindult, hogy mutassa az utat. Néhány lépést egyenesen kellett mennem, s egy elágazáshoz értem. Ahogy balra néztem néhány szekrényt és egy mosogatót láttam. Valószínûleg az volt a konyha. Nem volt nagy a helyiség, de nem is volt olyan kicsi. Magam mögül Naruto lépteit hallottam. Mikor mellém ért, felnéztem rá, s közölte úti célunk végsõ lépését.

Gyere. Erre kell jönni. – biccentett a fejével jobbra. Kavarogtak bennem a különbözõ gondolatok és érzelmek. Vajon miért akar ennyire elszántan segíteni nekem? Lenne valami hátsó szándéka? Lehet, hogy azért küldték, hogy vissza vigyenek abba az eldugott helyre? Vagy lehet, hogy tényleg csak segíteni akar? – Valami baj van? – zökkentett ki Naruto az elmélkedésbõl.

Nem. Semmi, csak éppen. elmerengtem egy kicsit. – Nem tûnt valami meggyõzõnek az arckifejezése, ezért gyorsan folytattam. – Jól vagyok, tényleg. Csak a fáradtság.

Rendben. – megfogta a kezem és nyugodt kifejezéssel egy nagy faajtón keresztül bevezetett egy igen tágas szobába. Mikor felkapcsolta a helyiség lámpáját nagyon meglepõdtem a szoba méretén. A közelébe sem ért a konyha nagyságához. Az ajtótól balra egy éjjeli szekrény állott a hozzá tartozó ággyal. A fekvõhely fölött egy ablak törte meg a falat, amin keresztül tökéletes szögben bevilágított a hold ragyogó fénye és a város lámpáinak fénytengere. Az ablakkal szemben egy ajtót láttam. Elképzelésem sem volt, hogy mi lehet ott. Lehetséges, hogy egy titkos járat van ott? Állj! Miket gondolok?

A szoba közepén egy kis asztal állt, amin egy gyertya és egy könyv volt. Újra körbenéztem a szobában és egy idõ után most elõször szolalt meg Naruto.

Íme, ez az én szobám. Nem túl nagy szám, de nekem épp megfelel. – ment beljebb a helyiségbe, levette a cipõjét, majd ismét felém fordult. – Ahogy látod, csak egy ágyam van, szóval majd én alszom a földön. Emiatt ne aggódj! Azaz ajtó a fürdõszobába vezet. Ott rendbe tudod hozni magad. – Én buta, aki azt hitte, hogy az valami titkos átjáró! – Menj nyugodtan fürödj meg, én meg addig elintézek pár dolgot. Találsz ott törülközõt és mindent, ami szükséges – Nem ellenkeztem. Tényleg jól jött volna egy forró fürdõ. Lehajtott fejjel a fürdõszoba fele vettem az irányt. A testem minden izma sajgott.

Csak zubogott a forró víz a tusolóból. Körülbelül már egy fél órája állok a víz alatt, hagytam had folyjék, had bolyongjanak a vízcseppek a testemen. A meleg víztõl kitágultak az ereim és az oldalamon lévõ sebbõl vér kezdett el folyni. Elzártam az izzó vizet és egy törülközõ segítségével elállítottam a vérzést. Magam köré csavartam a puha anyagot, aminek meglepõen kellemes volt az illata, és kisétáltam a fürdõhelyiségbõl. Vizes hajamat kiengedtem, hogy had száradjon meg. A hálószobában az Uzumaki fiú már az ágyon ülve várt.

Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott. – kértem elnézést, de õ csak megrázta a fejét és elfordult. Nem értettem, hogy miért néz el a másik irányba. Egy hideg szellõ megbizsergette a bõrömet és ekkor döbbentem rá, hogy csak egy szál anyag van rajtam. Az arcom pipacs vörös lett. Gyorsan odaszaladtam a levetett ruháimhoz, amit az ágyon hagytam és magamhoz öleltem õket. A hajam a szemembe hullott, ezért a jobb vállamon helyeztem el a sötét hajtömeget, ezzel szabadon hagyva a hátamat. Szaladva elindultam a mosdó irányába, de Naruto megragadta a csuklómat és nem eresztett szorításából.

Hinata Hol szerezted azokat a sérüléseket? – pillantott át a vállam felett a hátamra utalva. – Kérlek, mondd el! Ki tette ezt veled?

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész. Az elõzõbe nem írtam bele, de most szólok, hogy valószínûleg 2 naponta fogok feltölteni fejezeteket. Elõre is bocsi, de kell az ihlet és alig van idõm, szóval ne aggódjatok, ha néhány nappal elcsúszok egy kicsit. Köszi a kitartást!