Utánad a sötétségbe [☆Átírás Alatt☆]

A verseny

Naruto elkiáltotta magát, elrugaszkodtunk a földtõl és teljes erõnkbõl futni kezdtünk. Vagyis nem mind a ketten futottunk az összes erõnket beleadva. Mind a ketten a biztonságos utat választottuk. A Hokage szobrok mentén, a dombon lefutottunk egy kisebb földúton egészen a falu széléig. Én, mivel már úgy éreztem, hogy jól vagyok a legközelebbi háztetõre ráugrottam és ott folytattam a versenyt, míg a gondomat viselõ fiú a megvilágított utcákon rohant.

Egyik házról a másikra, majd a harmadikra és a negyedikre ugrottam. Mivel én találtam ki a versenyt, ezért úgy éreztem, hogy ezt most nekem kell megnyernem. Bármi áron. Gondolatmenetem közben lenéztem az utcákra, hogy hol lehet az Uzumaki fiú. Vajon mennyire hagytam le?

"Máris kifáradtál?" – kérdezte az ismerõs hang fölöttem. Döbbenetet tükrözött az arcom. Ez hogy lehet? Hogyan érhetett utol? Már megint elhitette velem, hogy leráztam. - "Chh."

"Ne becsülj le ennyire!" – figyelmeztettem. Nagyobb tempóra váltottam és a következõ épületre ugrottam. A hátam mögé néztem, hogy lássam a meglepõdött arcát, ahogy rájön, ezt a csatát elveszti. A szája egy hatalmas O alakot formált a meglepettségtõl, amitõl elfogott a nevetés. Mosolyra húztam a szám, egyrészt, mert nevetséges volt a megdöbbenése, másrészt pedig azért, mert magam is megleptem a fejlõdésemmel.

Már közel voltam a célhoz. Csak néhány színes épület választott el a céltól, amikor váratlanul Naruto egy nagyobb ház tetejérõl leugrott és egyenesen elém csapódott a kemény tetõre. Mintha meg sem érezte volna a becsapódást, úgy futott tovább. Én viszont tisztán hallottam a cserepek törését és zúzódását. Végignéztem, ahogy az ablaka elé ugrik és egy végsõ lépéssel bemászik az ablakon. Gyõztesen kihúzta magát, egy hatalmasat mosolyra húzta a száját és megvárta, míg én is a célba érek.

"Én nyertem!" – mondta Naruto büszkén.

Végre én is eljutottam a nyílásig és bemásztam rajta. A lábam elérte a szilárd talajt, ami már alig bírta tartani a súlyomat. Megkapaszkodtam a nyitott ablak keretében, nehogy elessek. Remegett a lábam és mikor körbenéztem a szobán, észrevettem, hogy a helyiség forog körülöttem. Szédültem, és mintha a tüdõm is összeszorult volna. Nem kaptam levegõt. Levegõt! Oxigént kérek! – kiáltotta a mellkasom.

"Azt hiszem.. ez a verseny mégsem volt olyan.. jó ötlet!" – mondtam elcsukló hangon, mivel a lábam nem bírta tovább, a földre rogytam és eszméletemet vesztettem.

**********

A földön ébredtem, a jobb oldalamon fekve. A hátam lüktetett az ostorcsapások miatt, amit a feketekabátos férfi követett el. Lassan kinyitottam a szemem, s láttam, hogy a hajam csurom vizes volt a nedves padlótól és a magas páratartalomtól. De miért vizes a föld? A feketekabátos azt parancsolta Nejinek, hogy a szobámba vigyen, de ott nem volt vizes a föld. Akkor mégis hol lehetek?

A fülem kezdett kitisztulni és a távolból vízcseppek csepegését hallottam. Talán az esõ? De az lehetetlen, hiszen egy földalatti rejtekhelyen lehetek, az alapján, ahogy a hely kinéz. Ez nem az esõ! Felnyomtam magam a kezemmel a földrõl, s jobb oldalról fényt láttam a szemem sarkából. A fürdõszoba irányából jött. A gyertyák pislákolni kezdtek a kiáramló vízgõztõl, s néhány ki is aludt. A fények egy árnyékot vetettek a földre, ami egyre csak közeledett ahhoz a szobához, ahol én voltam.

Nagyon meglepõdtem, mikor láttam, hogy Neji közeledik felém. A szemeim elkerekedtek és elvörösödtem, hiszen nem volt rajta más csak egy szál hosszú szárú fehér nadrág, amit egy térdig érõ, sötétbarna anyag fedett. Csupasz lábbal tocsogott a vizes padlón, zajt keltve a csendes szobában.

Ahogy közeledett, egyre jobban csak szemléltem a kinézetét, és a mozgását. A felsõteste a lehetõ legszebben volt kidolgozva. A hasa kõkemény lehetett, hiszen a hasizmok nem hazudnak. Bár nem láttam teljesen, mivel a dereka, valamint a karjai is be voltak ötözve. Két oldalán a bordái vonalát is lehetett követni egészen a hátáig. A hátán is feszültek az izomkötegek. Széles válla arányos volt a testéhez, amihez edzett karok kapcsolódtak.

Ez a fejtetõtõl talpig tökéletes fiú már csak pár centire volt tõlem, majd lehajolt, és megragadta a karom. Közelebb merészkedett az arca az enyémhez, s halkan oda suttogta nekem:

"Már vártam, hogy felébredj." – hangjából nyers erõ áradt. Hátrább lépett egy kicsit és a hasonló szemünk összekapcsolódott. – "Remélem, hogy nem okozott túl nagy fájdalmat az apám!" – mondta, mintha egy kicsit aggódna. Az lehetetlen, hogy aggódjon, hiszen õ volt az, aki az apja elé vitt, és õ volt az, aki megkötözött engem, hogy megbüntethessenek. A pillantása a hátam mögött lévõ ágyra összpontosított, majd újara rám nézett.

"Gyere!" – állított fel a talpamra, s maga után kezdett húzni az ágy felé. Csak pár méterre voltunk a fekvõhelytõl, így mikor odaértünk, Neji egy gyors mozdulattal rá feküdt és magával rántott engem is.

Mind a ketten a kemény ágyon feküdtünk, de én még pislogni is alig mertem, mert nem tudtam, hogy mi vár rám. Ekkor - számomra váratlanul – a karjait körém fonta és nem engedett szabadon. Hallottam, ahogy beszívja az illatom és így szólt:

"Mostantól együtt kell aludnunk, ugyanis csak ez az egy ágyam van!"

"Mi?" – hagyta el aggodalmasan a szó a számat.

"Én hozom a szabályokat! Ne feledd el! Valamint ez az én szobám." – húzódott mosolyra a szája, s lehunyta szemeit álomért könyörögve. Vártam pár percet, s mikor úgy láttam, hogy mélyen alszik, megpróbáltam kiszabadulni a szorításából, de minden hiábavaló volt. Amint leszedtem magamról a kezeit õ észrevette és még szorosabban kezdett ölelni.

Ne hidd azt, hogy nem figyelek! – mondta, csukva tartva a szemeit. A vonásai ellágyultak és közelebb feküdt hozzám. – Nem engedem, hogy még egyszer bántsanak!

Nem hittem el, amit hallottam. 'Nem engedi, hogy bántsanak' – miért mondja ezt? - gondolkodtam el. Természetellenesnek éreztem azt, hogy én az elrablóm karjaiban fekszek. De már túl fáradt voltam ahhoz, hogy megpróbáljak kiutat találni fogságomból. Hagytam, hogy átöleljen, hagytam, hogy a szemeim lecsukódjanak és álomba merüljek.

Ha tetszett vote-oljatok és komizzatok léccci!(És igen, direkt 3c :))