For you

Igen...téged..

Reggel lementem a konyhába, Jin volt ott amikor meglátott kiment a konyhából. Az én részem ugyanúgy ki volt rakva mint mindig. Lehajtott fejjel ültem le de egyszerűen nem volt étvágyam.

A nappaliba mentem ahol Yuki tévét nézett, amióta Jiminnel van azóta állandó vendég. Ha nem nyalják egymást akkor mindketten elvannak valamivel.

Gondoltam most nem megyek oda hozzá, hanem inkább felmegyek a szobámba rajzolni. Elővettem egy lapot és szabadjára engedtem a képzeletemet. Lassan kirajzolódott egy arc....Jimin arca. Amikor kész lett a kép, gyorsan a szekrénybe raktam. Aztán hirtelen valaki ütni kezdte a szobám ajtaját.

Mosolyogva kinyitottam. Yuki volt az. Már épp be akartam tessékelni amikor hirtelen égő fájdalmat éreztem az arcomon. Megpofozott...
Elkerekedett szemekkel néztem fel rá és alig bírtam elnyelni a könnyeimet.

-Mondd...mit vétettem neked?- kérdeztem tőle elhalt hangon. Ahelyett, hogy szépen válaszolt volna kiabálni kezdett velem

-TUDOM, HOGY KINÉZTED MAGADNAK!!! TUDOM, HOGY ELAKAROD VENNI ELŐLEM. LÁTTAM, HOGY NÉZEL RÁ!!!! DE HA MEGEGYSZER RáTESZED AZT A PISZKOS MANCSODAT, AKKOR MEGTÉPLEK ÉRTED?! MEG-TÉP-LEK!!- kiálltotta, majd megfordult és elment.

Vörös fejjel néztem utána... megalázottnak éreztem magam. Szóval végig csak hazudott nekem, sosem szeretett....soha. Sosem nézett rám igazi barátként, csak egy második voltam számára, egy második akit felhasználhatott bármiben. Kihasznált... kihasználta azt, hogy nincsenek barátaim és hogy bárkiben meg tudok bízni. Eljátszotta a bizalmamat...

Becsuktam a szobám ajtaját. Normális esetben Jinhez, Vhez vagy Jungkookhoz fordulnék, de Jin haragszik rám ami teljesen jogos, Jungkook haragszik rám ami szintén jogos, Vt meg nem akarom unatatni. A napokban csak neki panaszkodtam.
Az ablakom nyitva volt és közvetlen a medence fölött nyílott. Hirtelen meghallottam Yuki hangját.

-Jimiiiiin, kérdezhetek valamit???

-Persze, kicsim...mondd!

-Mi a véleményed...Bomirol??

-Ohmm, szerintem egy normális kedves lány.... miért?- csengett Jimin hangja

-Jah, hát nem minden az aminek látszik.- nevetett fel Yuki gúnyos hangon. Képzeljétek 14 éves de már nem szűz, elmondta nekem. Meg volt egy csomó pasija akiknek sorba beadta a derekát.- mondta nevetgélve...én meg teljesen megsemmisültem, hogy mert ilyent mondani rólam a bátyám előtt...igen Kook is ott volt. Hallottam, ahogy mérgesen azt mondja, hogy nem igaz majd öt perc múlva csattant a szemben lévő szoba ajtaja. Elhitte....elhitte rólam ezt a marhaságot.

Arcomat könnyek áztatták. Lassan minden szét esik körülöttem. És az egész okozója Jimin😭. Miatta van most ez. Ha akkor nem jelenik meg és nem ad nekem macit, talán bele sem szeretek, és akkor nem bántom meg Jint aki eddig mindig mindent meg tett értem. Akkor talán nem veszek össze Yukival és ő meg nem hitet el minden marhaságot Kookkal aki a legfontosabb személy az életemben.

Bár jobban bele gondolva, jobb is hogy megismertem Yukit, úgy igazán.
Most már tudom, hogy ő sem különb senkinél.

Nem tudtam mit tegyek. Majd eszembe jutott Suga.
Eszeveszetten futottam át hozzá, majd amikor benyitottam a karjába ugrottam és hagytam hogy könnyeim végig fussanak az arcomon
Suga érthetetlenül ránézett, de visszaölelt.

-Volt már neked valaki olyan fontos, hogy majdnem belepusztultál, akiért lehoznád
a csillagokat csak hogy megmutasd mennyire is szereted őt. Akinek önmagadat adod de ő nem veszi észre benned a csodát? Szerettél valakit reménytelenül? Hogy tudtad soha nem lehet a tiéd, mégis volt egy minimális kis remény benned? Szerettél valakit...nem barátilag...hanem úgy tényleg.- kérdeztem könnyek között és azt hiszem kiöntöttem a lelkem

-Igen..-mondta halkan- Téged...