For you

Promise

Két hónap...két hosszú hónap telt el azóta amióta Jimin kijelentette, hogy csak barátok semmi több.. Tartotta is magát hozzá, nem beszéltünk sokat és ha mégis mindig meg volt az egy méter távolság... Kerülte azokat a helyzeteketet ahol kettesben lennénk, került engem...

Még mindig New Yorkban laktunk de már nem sokáig... Jin megígérte, hogy két hét múlva haza megyünk...igen engem is haza visz...
Kookienek igaza volt...csak egy kis idő kellett és minden olyan lett mint rég volt. Suga egyre többször járt át a szobámba és visszatértek a beszélgetéseink...
Azalatt a két hónap alatt Min nem mutatkozott...nem láttam. Félt... Tudtam hogy félt...folyton azt hajtogatta, hogy a barátnőjével szeretné tölteni az időt, de nem ez volt az igazság.
Roppantul vágyott elvesztett testvérei társaságára de nem jöhetett ide... Hisz egy nyúl volt a sok farkas között...rosszat tett. És akármennyire is próbáltam beszélni róla Jungkookal, kerülte a témát... szemeiben gyűlölet lángja lobbant ahányszor meghallotta azt a nevet.

Még mindig úgy éreztem magam, mint aki a befagyott víz hajszál vékony jegén járkál. Akár egy rossz tett, akár egy sertés vagy újabb balhé miattam és elveszítem a családomat... örökre..tudtam hogy nem kapok több esélyt, hogy most nem szúrhatom el.

A nap kegyetlen sugarai kopogtattak a szemhéjamon. Nem emlékeztem semmire, csak arra hogy Hobi elrángatott egy bulira a fiúkkal együtt. A fejem kegyetlenül fájt. Nem...én nem lehetek másnapos... hiszen nem is ittam...nem is voltam részeg. Hahahaha hogy én részeg?
Nevettem fel halkan a gondolatra, majd megfordultam és azt hiszem jól hallhatóan elállt a lélegzetem.
Jimin aludt mellettem... meztelen felső teste teljesen kilógott a takaró alól.
Becsuktam a szemem, majd újra kinyitottam de ugyanaz a látvány fogadott.

Istenem milyen tökéletes mellkasa van! Késztetést éreztem, hogy kezem végig húzzam rajta, aztán leesett a dolog. Én és Jimin nem létezik...és én mégis egy ágyban fekszem vele. Azt hiszem teljesen leizzadtam, majd ijedten belestem a takaró alá.. Szerintem egy hatalmas szikla esett le a szívemről amikor megláttam hogy a fiún laza rövid nadrág van.

Gyorsan kiugrottam az ágyból, majd amennyire a fejfájás és szédülés engedte rohanni kezdtem az ajtó felé. Lenyomtam a kilincset, majd kirontottam a szobából. Alaposan nekicsapódtam az épp arra járó Jinnek és Namnak.

-Mit kerestem az Ő szobájában?!?!!!?!!?- mutattam az ajtóra.- Egyáltalán mi történt a tegnap este?!- a két fiú egymásra nézett, majd idegesítően elvigyorodtak.

-Ez nem vicces!!- dobbantottam hisztérikusan.- Mondjatok már valamit vagy nem tudom mit csinálok!

-Talán egy kicsit. Egy ilyen iciri picirit.- mutatta Nam a kezével- megártott az ital. Deeeee nem vészes!- legyintett. Nekem ennyi is elég volt dühösen trappoltam be a konyhába, majd gyógyszert vettem be és idegesen ütöttem az asztalra. Nem hiszem el, hogy a fiúk hagyták hogy leigyam magam. Ahhhhj hogy lehetek ennyire szánalmas.

Felegyenesedtem, majd megfordultam. Taeval találtam szembe magam aki láthatóan jót szórakozott nyomorúságomon.

-Egy szót se!- mutattam felé a mutató ujjam, majd elviharoztam mellette.

Dühös voltam magamra. Hogy lehetek ennyire ostoba?! Most biztos hogy egy szánalmas ribanc vagyok a szemében.
Szitkolózva mentem a szobám felé, majd beleütköztem valakibe. Bosszúsan felnéztem és egy álmos Jimin nézett vissza rám. Léptem egyet hátra, majd úgy néztem rá.

-Mit kerestem a szobádban?!?! És miért voltál félmeztelen???!!!!!!!- kértem ki hisztérikus hangnemben.
Jimin egyik szemöldökét felvonta majd megvetően nézett rám. Lépett egyet, így a közöttünk lévő minden távolság megszűnt. Fülemhez hajolt, meleg lehelete miatt végig futott hátamon a hideg

-Tudod...én mindig félmeztelenül alszom...az már más kérdés, hogy miért jöttél be a szobámba amíg aludtam...más lányok nem akkor jönnek be játszadozni amikor alszom...de hát, te nem vagy más lány..mit csináltál amíg aludtam, Bomi?- nem tudtam válaszolni, egyszerűen időbe tartott amíg megemésztettem a hallottakat.

Ellökte magát mellőlem, majd felnevetett, hangja teli volt gúnnyal és szánalommal.

-Máskor gondolkodj mielőtt nem kívánt személy szobájában lyukadsz ki az éjszaka közepén...nem mindig biztonságos..- mondta majd önelégült vigyorral az arcán faképnél hagyott..

Könnyek mardosták a szemem de nem szabadott sírnom... nem láthattak gyengének...most nem.

Lassan kimentem a ház elé...bár ne tettem volna.

-Miattad veszítettem el!!!! Te vagy az oka mindennek!- Jimin épp Mint püfölte és olyan dolgokat vágott a fejéhez, amit az előbbi párbeszédünk után fájdalmas volt hallani.- Ha te nem vagy akkor talán még mindig boldog lenne!! Akkor talán nem lenne ekkora szarkupac!! Akkor talán még mindig az ÉN barátnőm lenne és nem holmi híres énekesekkel bújna össze minden utcasarkon!- sokkolva néztem a jelenetet. A fiú ökle újra a levegőbe lendült, vér csorgott le róla. Összeszorítottam a szemem..nem akartam végig nézni. A hátam mögötti ajtó kicsapódott. Szemeim még mindig csukva voltak, lábaim remegtek. Kookie hosszú karjai tekeredtek derekam köré és erősen megtartottak. Arcom nyakhajlatába temettem és úgy hallgattam a körülöttünk történteketet.

-Állj már le haver...- hallottam meg Tae mély hangját..- már alig él... ebből kibaszott nagy balhé lesz..- körmeimet Jungkook karjába véstem.
Már alig él...
Az nem lehet. A mentő szirénájára figyeltem fel de mire kinyitottam szememet már Minnek nyoma sem volt. A világos betont meg sötétre festette a vér.
Minden elsötétült körülöttem.

Nyöszörögve nyitottam ki a szemeimet. A szobámban voltam...de nem egyedül.
Jimin ült mellettem és engem fürkészett.

-Én... sajnálom...- mondta suttogva én meg gyűlölettől elhomályosodott szemekkel néztem rá.

-Előszőr úgy viselkedsz velem mint egy igazi vadbarom...majd agyon ütöd a bátyám, mert ő tehet róla hogy már nem vagyunk együtt?!!? Ha az első találkozásunknál tudtam volna hogy ilyen leszel... sírva könyörögtem volna Jinnek hogy dobjon ki a házból...Park.- hangom remegett.

Egy darabig csendben ültem mellette majd ránéztem

-Menj el Jimin...már egyszer megtetted, emlékszel? ... sikerülni fog mégegyszer...hidd el nekem

-Ezt akarod?- nézett rám csendben, nem válaszoltam ő meg lassan bólintott. Elindult az ajtó felé, majd óvatosan vissza nézett és a zsebébe nyúlt. Előhúzott valamit, de olyan gyorsan, hogy nem tudtam kivenni belőle mi az. Lassan odalépett hozzám, majd ajkaimra hajolt. Lágyan csókolt meg, én meg akármennyire is akartam ellenállni nem tudtam...neki soha sem tudtam. Lassan a kezembe nyomott valamit, majd elszakadt tőlem és szomorú mosollyal kiballagott a szobából.

Lenéztem és egy kis képpel néztem szembe... fél éve volt...amikor még minden jól ment..
Összeszorítottam fogaimat, majd kinéztem az ablakon, egy taxi hajtott el az udvarról.

A Napot hamarosan felváltotta a Hold.
Már mindenki aludt de én csak forgolódtam az ágyban... hiányzott valaki.. rettentően.

A hatalmas csendet a telefonom értesítője zavarta meg.

Egy új üzenet tőle: Mochim😍

Azt hittem valami hülyeség lesz benne ..de ahogy megnyitottam.... elállt a lélegzetem

Mochi:

Itt ülök egyedül a padlón, S gondolataim messze járnak..
Mégis mikor kezdtél el bántani engem? Még te magad sem tudod...
Neked is fáj mivel az enyém vagy...csak el akarlak kápráztatni
De így csak egyre távolabb kerülsz tőlem.
Nem igazán érdekel csak elmondom az igazságot
De valójában nem hinném hogy ez így lenne.
A fényed akarok lenni, baby
A saját fényednek kellene lenned
Hogy ne sérülj többet és mosolyoghass
Az éjszakád akarok lenni, baby
A saját éjszakád lehetnél
Így őszinte lehetek veled ezen az éjjelen
Most ígérd meg nekem, többször is egy nap. Akkor is ha egyedül érzed magad, hogy nem dobod félre magad.
Állj meg egy pillanatra, tegyünk kisujj esküt
Ígérd meg nekem...

Szeretlek...
Jimin..