For you

Kellemes meglepetés😍😍

Szóval ez volt az én kis szívszorító történetem. Azóta kereken hat év telt el. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem hiányoznak és hazudnék ha azt mondanám,hogy Kooknak sem hiányoznak. A baleset után nagyon sokáig nem voltam az a kislány akit nyolc éven keresztül megismertek. Szomorú voltam és nagyon hiányoztak a szüleim. De kinek nem hiányoztak volna?

De nem maradtam sokáig ilyen. És mint mindig, megint Jungkook segített túllépni ezen az egészen. Mindig azzal bíztatott, hogy ha egyszer valaki elment, akkor ne sirassam, hanem nézzek fel az égre és mondjam neki, hogy viszlát. Azt mondta anyuék egy csillag mögött vannak elbújva ott a lakásuk. És ők ébren vannak éjszaka és vigyáznak ránk.

Többször voltak rossz álmaim, amik a mai napig kísérnek. Ilyenkor mindig vagy Jinnél vagy a Kooknál aludtam. Persze ez a mai napig így van csak mostmár nem csak két fiú közül válogathatok hanem hét közül.

Amikor azt mondtam, hogy a kapcsolatunk Jungkookal átlagos....akkor hazudtam. Mert egyáltalán nem olyanok vagyunk mint a fiú-lány testvérek 90%. Nem tépi a hajamat én meg nem tépem az ő haját.
Azt nem mondom, hogy néha nem lep meg egy-két buta tréfával de az belefér nem? Hiszen miatta vagyok most az aki. Ha nincs ő talán még mindig a múltat siratnám.

Ő és Jin öntötték belém a lelket aztán rá két évre amikor öt ismeretlen fiú sétált be a lakásunk ajtaján. Na onnantól nem lehetett ám sajnálni a múltat. Mert jöttek és feldobták a szürke mindennapjaimat.
De hogy is volt ez az egész?

Amikor Jin 20 lett Jungkook meg 15 akkor hárman külön házba költöztünk. Mellettük sosem unatkozhattam. Jin minden nap finomabbnál finomabb ételeket varázsolt az asztalra. Nála jobb szakácsot még életemben nem láttam. Egyszerűen isteni ételeket készít.
De aztán két év múlva amikor én betöltöttem a tizennégyet. A reggelinél nem a megszokott társaság volt és nem azért mert születésnapom volt

~Visszaemlékezés~

Reggel arra ébredtem, hogy a nap vakítóan süt a szemembe. Felületen az ágyamon és a telefonomra néztem, tíz óra volt. Gyorsan felöltöztem:

Aztán elmentem megfésülködni és már ki is mentem a szobámból. Ahogy a lépcsőhöz értem egy gyerekes nevetést hallottam meg. Megálltam és elgondolkoztam, sem a bátyám sem az unokatestvérem nem nevet így. Lehet, hogy alva járó vagyok és éjszaka elszöktem majd egy kiló métert sétáltam az utcán végül a város másik felén köttem ki egy idegen házában? Na mindegy majd bocsánatot kérek és hazamegyek.

Oké...túl nagy a fantáziám. Tovább mentem a lépcsőn, majd amikor leértem lelassítottam lépteimet.
Majd bementem a konyhába. De ami ott várt....na arra nem készültem fel. Úgy álltam az ajtóban mint egy szobor és bámultam az asztalnál ülő hét...ismétlem HÉT fiúra.