For you

Akkor... barátok

Az irodában voltam a kis fotelen. Először azt hittem az egészet csak álmodtam de aztán mikor megláttam bekötött lábam rájöttem, hogy mégsem.

Kimentem a kávézóból és a park felé vettem az irányt amikor valaki szorosan megfogta a karom. Már azt hittem valaki ki akar rabolni de mielőtt megszólalhattam volna magához húzott. Nem láttam az arcát de illatáról tudtam ki az.

-Sajnálom.- zokogtam és a mellkasába.- Annyira hiányoztál.. kérlek bocsáss meg.- simogatta a hátam. Felnéztem rá ő meg a fülem mögé tűrte a hajam. Fejem ajkaihoz húzta és egy puszit nyomott a homlokamra.

-Hiányoztál Törpe...- suttogta halkan.- mindenkinek hiányoztál..Nemlegesen megráztam a fejem.

-Ne mondj ilyent, ha te is tudod hogy nem igaz. En szeretem őt Tae.- zokogtam el magam.- Esküszöm, hogy nem szeretem. Ő csókolt meg...nekem meg annyira szükségem volt valakire, hogy nem löktem el.

-Miért mentél el?- kérdezte halkan.- Katasztrófa volt... Először azt hittük, hogy csak az erdőbe mentél. Aztán nem jöttél haza, Jimin meg egyedül kapta a lovat. Makacs volt, más mint eddig. Nem engedte, hogy megfogják. Majdnem fejbe rúgta Chimt. A kutya és a macska nem volt meg. Aztán bementünk a szobádba ami jócskán üres volt. Hiányzott a bőröndöt, akkor esett le mindenkinek , hogy elmentél. Jimin tejesen magába fordult... Több napig nem beszélt senkivel. Semmi sem volt jó Bom... Felfordulás volt...mindenhol. Jin ki volt akadva mert minden pénze odaveszett amit Jimin szülinapi ajándékára szánt. Veled akarta tölteni a szülinapját. Jin azt bizonygatta, hogy te nem lehettél, hogy te nem vagy olyan. Te voltál igaz? Tudom hogy te voltál...- összeszorult a torkom. Lemaradtam a szülinapjáról, egész évben erre vártam...és most nem kapott egyebet csak egy képet, ahol épp a példaképével smároltam.- miért mentél el?- ismételte meg a kérdést.

Felnéztem és az iroda ablakában Min állt. Bólintott. Mint aki pontosan tudja mire készülök. Így hát elmondtam, mindent elejétől végéig. Ő meg végig hallgatott, néha letörölte a könnyeim. Majd magához ölelt.

-Most eljössz velem hozzájuk.- mondta halkan, mire rémülten néztem rá, akartam velük találkozni, hogy ne akartam volna de a félelem nagyobb volt. Féltem az elutasításától, féltem a rossz szavaktól, féltem attól, hogy talán most fogok elveszíteni mindent.- Nem lesz baj oké? Én hiszek neked és ők is hinni fognak. Jimin miatt meg ne aggódj. Mostanában abba köt bele amibe csak lehet. De hidd el ő akar a legjobban megbocsátani neked. Szüksége van rád...- olyan meggyőző volt,
hogy beadtam a derekamat. Mély levegőt vettem, majd bólintottam. Megragadta a kezem és elkezdett húzni maga után. Engedelmesen mentem utána közben magam előtt láttam a jelenetet. Ahogy belépek Jin meg a gyűlölettől eltorzult arccal néz rám. Jungkook ki sem jön a szobájából, nem akar látni. A többiek úgy csinálnak mintha ott se lennék. Jimin kárörvendő arccal nézett rám majd elfordult. Én meg csak néztem a fiúkat akik valaha a családom voltak.

Megérkeztünk egy kis weekend ház elé. Akármennyire is féltem elmosolyodtam. Hiszen nem is ők lennének, ha nem egy kis házban nyomorognának egymás hegyén hátán. Tae magához húzott majd adott egy puszit a homlokamra.

-Nem lesz semmi baj...- suttogta, majd kinyitotta az ajtót. Görcsbe rándult a gyomrom és szédülni kezdtem. Meg kapaszkodtam az ajtó félfába, majd tovább mentem Tae után.

-Megjöttem!!!- kiáltotta be a fiú.

-Már épp ideje. Kész a kaja.- hallottam meg Kookie kuncogását. Hirtelen megfordult a fejemben, hogy mit is keresek itt ezért megfordultam de mielőtt elindultam volna Tae visszarántott a karomnál fogva.

-Hoztam valakit, kérlek legyetek vele kedvesek.- mondta halkan.

-Uuuuuuuu új lány TaeTae?- hallottam meg Jimin gyerekes hangját. Aztán dobogás hallatszott én meg lehajtottam a fejem. Nem tudtam a szemükbe nézni...nem ment. Nem tudtam mi történik de hallottam, hogy mindenki megérkezett a helyiségbe. Nem néztem fel... véres háborút vívtam a könnyeim ellen. Még is elszabadult egy rakoncátlan csepp.

-Sajnálom...- nyögtem ki.- mindent annyira sajnálok.- még mindig nem emeltem fel a fejem. Néma csend volt.- tudom, hogy ez nem elég..de...- nem tudtam tovább mondani. Tae beszélt helyettem. Elmondott mindent, elejétől végéig. Én közben az ő kezét szorongattam.

Egy darabig még csend volt... aztán dobogás hallatszott és Kookie ölelt magához. Olyan gyorsan öleltem vissza mint még soha. Beszippantottam illatát annyira boldog voltam. Három hónap után végre újra magamhoz ölelhetem. Aztán hirtelen eszembe jutott amikor tíz évesen megígértettem vele, hogy sose hagy el. Megígérte...de ő sosem kérte tőlem mert azt hitte felesleges. És én elhagytam...
Szememet könny égette, de nem hagytam hogy kiszabaduljanak. Hiszen örülnöm kéne.

Aztán egyre több kar fonódott körém. Hirtelen minden problémám kiszaladt a fejemből... köddé vált. Biztonságban éreztem magam. Fejem Jungkook vállán pihentettem , majd kinyitottam a szemem és elém tárult a fájdalmas látvány. Jimin a falnak dőlve karba tett kezekkel, unottan nézett minket, majd amikor a szemembe nézett elhúzta a száját...mint aki undorodik tőlem...mintha tekintete azt sugallta volna, hogy a csatát megnyertem de a háborút nem fogom. Újra összetörtem...nem hitt nekem....

Lassan mindannyian elengedtek, majd rám villantottak egy halvány mosolyt és a konyhába mentek. Lassan leereszkedtem az ágyra, majd egy kar nehezedett a vállamra. Oldalra pillantottam, Jin volt az.

-Csak idő kell nekik...- mondta halkan.- összetörtek.... csalódtak benned Picur... én is...- kész...kimondta a fájdalmas szavakat....az igazságot....ami miatt összerándult a gyomrom.- Jimin meg.... megváltozott...- láttam, hogy kereste a megfelelő szót de nem találta...nem is kellett csak jobban fájt volna.- először nagyon magába zárkózott, aztán dühkitörései lettek... Volt hogy csak úgy eltűnt és este jött haza...néha csak felment a szobájába és csendben volt. Volt hogy kicsit....kicsit részeg volt....rossz társaságba keveredett....nagyon rosszba....de sosem lépett félre... Kitartóan a mellett volt, hogy be fogsz kopogi és megint minden jó lesz. Hogy együtt élitek túl a nehézségeket. Nem így lett....- mondta halkan, majd egy puszit nyomott az arcomra és vissza ment a konyhába.

A fiúk megengedték, hogy ma ott legyek majd hétvégén velük együtt hazaköltözzek. Bementem az üres szobába amibe senki nem aludt... Elővettem a naplóm és villám gyorsasággal írni kezdtem. Kiírtam magamból minden bánatot és fájdalmat. Aztán kopogtak az ajtón...azt hittem Tae vagy Suga lesz az. Összecsuktam a naplóm és vártam, hogy belépjen az illető.

Jimin szőke feje kukkantott be, majd lassan bejött. Leült az ágyam szélére, és magához ölelt. Nem szorosan csak épp alig ért hozzám.

-Akkor barátok...- suttogta halkan.....