For you

Teljesen belezúgtál...

Egész éjjel nem aludtam. Csak forgolódtam és arra a mondatra gondoltam. Biztos csak véletlen egybeesés, és semmi köze az álmomhoz. Hiszen már előre látom, hogy majd Jimin bevallja, hogy szeret és soha semmi sem fog az utunkba állni.

Reggel később keltem, már mindenki reggelizett. Az én részem meg félre volt rakva. Gyorsan megettem majd kimentem a többiekhez. Mindenki fürdött engem is hívtak de nem volt kedvem.

Elindultam befelé amikor meghallottam, hogy Maya eszeveszett ugatásba kezd.
Először nem figyeltem rá, de aztán meghallottam egy ismerős hangot.

-Mayaaaa! Sziaaa!- Yuki hangja volt

Gondolkodás nélkül futottam a kapu felé. És legjobb barátnőm nyakába ugrottam.

-Annyira hiányoztál.- mondtam neki és még mindig öleltem.

-Te is, ezer éve nem láttalak.- válaszolt mosolyogva

Betessékeltem a szobámba, majd mesélni kezdtem. Elmondtam a fiúk beköltözését, hogy milyen aranyosak és kedvesek, hogy mostanában egyre több rossz álmom van, hogy hiányoznak a szüleim, hogy Jungkook mindjárt 22 de még nem tudom mit vegyek neki és hogy nagyon hiányzott.

Ő meg csendben hallgatta, nem szólt bele nem kérdezett vissza, csak mosolyogva nézett.

Majd ő is mesélni kezdett, elmondta hogy nagyon szép volt New York és hogy következőkor muszáj vele menjek.

Hozott nekem egy könyvet és egy hangjegyes medált 😍, nagyon tetszett.

-Köszönöm.- mondtam neki hálásan.

-Semmiség, na és mi van a fiúkkal?- vonogatta a szemöldökét. Kínosan felnevettem.

-Mi lenne. Aranyosak de egyik sem az esetem.- na jó...SOHA ÉLETEMBEN NEM HAZUDTAM EKKORÁT.

Még sokat beszélgettünk, majd Yukinak mennie kellett. Megbeszéltük, hogy holnap nálunk alszik, majd elment.

Olvasni kezdtem, majd egyszer kopogast hallottam.

-Gyere szóltam ki.- Jimin volt az, ahogy megláttam és akaratlanul is de elmosolyodtam.

-Szia.- mondta kedvesen- Bejöhetek? Beszélnem kell veled.-modnta nekem meg szivverésem felgyorsult. Mondtam én, hogy semmi sem állhat az utunkba.

-Persze, foglalj helyet.- mondtam neki

Leült a babzsákomra, szeme megakadt az ágyamon lévő tőle kapott macin, egy percre elmosolyodott, majd újra komoly lett, mélyen a szemembe nézett...

-Az a lány...aki...aki az előbb itt volt, a barátnőd. El szeretném hívni őt egy randira. Tudom, hogy te ismered éppen ezért fordulok hozzád. Mit kell tennem, hogy belém szeressen?

Teljesen megsemmisültem....egy világ omlott össze bennem. De arcomon hatalmas mosoly terült el.

-Uramisten, annyira összeillenétek!!- fájtak a szavak, minden egyes szó egy sebet ejtett bennem. -Vidd el egy étterembe! És légy őszinte, ne akarj más lenni, legyél te magad.- mondtam neki mosolyogva- Hidd el, sikerülni fog.- tanácsot adtam neki, hogyan gyerje el Yuki szívét...

-Köszönöm!- mondta hálásan, majd felugrott és egy szó nélkül kiment a szobámból.

Én meg csak csendben néztem magam elé, majd szemem a tőle kapott szivecskét tartó macira tévedt. És akkor már nem bírtam tovább. Csak ültem csendben, rezzenéstelen arccal miközben könnyeim lassan folytak végig arcomon. Elveszítettem azt a kis reményt is. Sosem tetszettem neki. Átvert!!! Ezt akarta elérni, hogy nekem fájjon, semmi mást. Azért segített mindig és azért volt ott mindenhol ahol én is. Azért kaptam tőle szivecskét tartó macit és azért volt mindig olyan kedves velem. Mert azt akarta, hogy fájjon hogy még apróbb darabokra törje a szívem. Eddig azt hittem már nem lehet mégjobban összetörni megmaradt apró darabjait. De ő jött és bebizonyította, hogy igenis ő akárhányszor, megteheti....és meg is teszi, azzal, hogy kedves volt velem, majd beleszeretett a legjobb barátnőmbe és tőlem kért segítséget 💔