For you

Maradj velem!

Durva szavakkal olyan könnyedén sebzed meg a szívem...
Anélkül, hogy bocsánatot kérnél, magamat vigasztalom.
Mindig ideges vagyok amiatt, hogy egyszer csak elhagysz engem
Én csak azt akarom, hogy maradj velem!

A kifejezéstelen arcod egyre egyhangúbb lesz...
A tükörnek suttogom, hogy „Lassan engedjük el”
Természetesnek tekinted, hogy veled vagyok, pedig nem kellene...
De maradj, maradj
Maradj velem

Ez a szomorú dallam rád emlékeztet
S ez megríkat...
Az illatod olyan édes, mint a bűn!
Annyira utállak, de mégis szeretlek!
Mielőtt a sötét éjszaka csapdába ejtene, ne hagyj el!
Még mindig szeretsz engem?
Ha még mindig ugyanúgy érzel akkor ne hagyj el ma!
Ne kérdezd miért te kellesz nekem...csak maradj velem!
Most már nem várok el sok mindent. Csak maradj velem!

Nincs más amit most akarnék.
Még azt sem tudnám megmondani, hogy a szívem dobog-e...
Inkább lennék kínos csendben veled,
Mint hogy másokkal erélyesen beszélgessek.
Ezért maradj, bárhol is legyen az!
Néha, amikor eljő a sötétség, én leszek a fényed!
Ebben a hazug világban te vagy az egyetlen igazság!
Ez a levél neked szól!

Ez a szomorú dallam rád emlékeztet. S ez megríkat..
Az illatod olyan édes, mint a bűn!
Annyira utállak, de mégis szeretlek!
Mielőtt a sötét éjszaka csapdába ejtene, ne hagyj el!
Még mindig szeretsz engem?
Ha még Mindig ugyanúgy érzel, akkor ne hagyj el ma!
Ne kérdezd miért te kellesz nekem...
Csak maradj velem

Ne kérdezd miért te kellesz nekem...
Csak maradj velem!
Mostmár nem várok el sok mindent.
Csak maradj velem!

Maradj velem...
Igen azt hiszem pontosan ezt szeretném....nem érdekel mennyire volt bunkó....nem érdekel hányszor bántott meg...nem érdekel, hogy mit tett. Én szeretem őt... nélküle nem voltam teljes...nem voltam ugyanaz. Mellette tudtam őszintén nevetni és tudtam mi az hogy szerelem...csakis mellette. Hiányzott a régi életem...amikor még a kis külvárosi házban éltünk...az erdő és az óceán mellett...amikor minden reggel futni mentem az erdőbe...amikor Jin ételeinek mennyei illata belepte a házat...amikor a szívdobogására aludtam el és arra ébredtem fel...
Amikor még minden rendben volt...

Nagy levegőt vettem és elküldtem az üzenetet... Ő írt nekem egy dalt, én is írtam neki egyet. Mostmár csak az a kérdés, hogy meg tudjuk-e tenni a következő lépést: Megbeszélni a dolgokat, mert így egyikünknek sem jó..nagyon nem.

Belebújtam a fekete pulcsimba, felvettem a torna cipőmet és halkan elhagytam a lakást. Az utcákon sötétség és hatalmas csend uralkodott.  Nem tudtam hová megyek, a lábaim vittek és a szívem irányított. Nem tudom mennyi idő telt el, de egy ismerős parkban kötöttem ki. Lassan sétáltam a sötét ösvényen és a gondolataim valahol épp a múltamat túrták fel...
Aztán megláttam valakit a közeli padon ülni. Lábait felhúzta a mellkasáig, kezeit átkulcsolta rajta és kapucnis fejét arra hajtotta. Hatalmasat dobbant a szívem. Nem láttam ki az de megéreztem és lábaim maguktól indultak el a pad felé.

Leültem mellé és lassan a kis kezek után nyúltam. Összerezzent, majd lassan rám emelte tekintetét. Az utcai lámpa megvilágította könnyektől átázott arcát. Arcomat pásztázta, majd  lassan átölelt. Csak ültünk ketten a padon és néztük a csillagokat. Nem tudom mit akart...de én csak egy dolgot szerettem volna.... őt!

Ijesztő volt belegondolni...mennyi mindenen mentünk keresztül...mennyit változtunk mindketten... és most mégis itt ült mellettem és hallgatta velem a csendet.

Lassan felnéztem rá...az utcai lámpa megvilágította gyönyörű arcát. Halványan elmosolyodott és nekem nagyot dobbant a szívem. Lassan közeledett és a következő percben ajkai az enyémet égették. Magához húzott én meg olyan gyorsan öleltem magamhoz mint még soha. Annyi emlék jött elé, annyi fájdalom és boldogság egyszerre, hogy alig bírtam meg a kettőt egyszerre. Lassan elszakadtam tőle és homlokam homlokának döntöttem. Kezét végig simította az arcomon engem meg kirázott a hideg.

-Szeretlek...- mondta halkan rajtam meg át futott valami jó érzés...

-Én is téged....és ha mégegyszer valami közbejön, én komolyan mondom lefejelem az életet.- mondtam halkan és vállára hajtottam fejem.

-Veled tartok..- nem láttam az arcát de tudtam hogy mosolyog. Lehunytam szemeim és mélyen beszívtam illatát.

Körülbelül egy órát ülhettünk egymás mellett, néma csendben, a parkban, az éjszaka közepén.

-Vissza kéne mennünk...- törte meg a csendet amolyan "imádok az éjszaka közepén üldögélni veled a parkban de Jin ki fog herélni ha nem kap otthon téged" hangsúllyal. Felállt, majd a kezét nyújtotta és engem is felhúzott. Ujjait ujjaimra kulcsolta és elindult.

Körülbelül 20 perc múlva visszatértünk a ház elé. Fél szemmel rám pillantott, majd kinyitotta az ajtót és besétáltunk a néma házba. Mindketten ledobtuk cipőnket és felsétáltunk az emeletre. Már éppen elköszöntem volna tőle és jó éjszakát kívántam volna neki, amikor hirtelen megfogta kezem és behúzott szobájába.

Nagy szemekkel néztem rá, ő meg csak mosolyogva pizsamába öltözött, majd nekem is ide dobta egyik pólóját. Mosolyogva magamra kaptam és mélyen beszívtam illatát.

Elterültem az ágyon és mosolyogva lehunytam szemeimet. Folyton csak arra tudtam gondolni, hogy Ő újra az enyém. És csak abban reménykedtem, hogy az örökké mostmár tényleg örökké marad. Hosszas gondolkodásomat két kar zavarta meg. Lassan felnyitottam szemeim és oldalra néztem. A szőke hajú fiú mellettem feküdt és már az igazak álmát aludta. Elmosolyodtam és körülbelül öt percig nézhettem ahogy alszik... aztán engem is magával ragadt a világ ami csak az enyém...

Omg omg omg embik ne haragudjatok hogy ilyen sokáig nem volt rész. Egyszerűen semmi időm nem volt és az ihlet se akarat jönni:(
De most elhozta az új részt UwU és remélem minél hamarabb tudom hozni a következőt.^^