For you

Barátok... igazi barátok

Suga után néztem majd ledobtam a pulcsit a földre. Besiettem a házba és megláttam a fiút amint éppen a lépcső felé halad.

-Suga kérlek én....- fogtam meg a karját, de ő egy durva mozdulattal kirántotta és rámordibált:

-NEM!!!- nézett rám és felviharzott. Én meg csak megsemmisülten néztem utána, az öt fiú meg kérdőn nézetek hol rám hol a lépcső felé.

Lassan elindultam felfelé majd Suga szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam de válasz nem jött és az ajtó zárva volt. Tehetetlenül leültem az ajtó elé, hátamat a falnak döntöttem... szememből potyogni kezdtek a könnyek.

Kit fogok még elveszíteni? Nincs nagy baráti köröm csak pár ember van akikhez olyan közel állok mint még soha senkihez. Csak pár barátom van akikre az életem is rábíznám. De ez a pár barát sorra elfordul tőlem.
Olyan mérhetetlen nagy haragot éreztem az élet iránt aki ennyire meg akar szívatni. Miért... miért szeretné, hogy folyton szenvedjek.

Rosszcsont ugrált mellém és az ölembe férkőzött. Zokogva öleltem magamhoz a kis gombócot.
És akkor Jiminre gondoltam. Tudja mennyire szenvedek miatta?! Tudja mit művelt velem? Tudja és nem érdekli vagy nem is gondolja, hogy miatta vagyok most olyan mélyen mint még soha...

Aztán egyszercsak kinyílt a szoba ajtaja és két kar fonódott körém, majd a magasba emelt. Remegve öleltem magamhoz a fiút. Leült az ágyra én meg még mindig az ölében ültem és könnyeim még mindig nem álltak el.

-Ne sírj Pitypang kérlek. Utálom ha sírsz...- mondta halkan. Pitypang..akkor hívott utoljára így amikor még a legjobb barátom volt. Arcom a mellkasába fúrtam és másodpercek alatt áztattam át pólóját. Ő meg ha lehet mégjobban ölelt magához.

-Sajnálom...- motyogtam neki- nem akartam fájdalmat okozni...szeretlek..

-Végig tudtam...csak volt bennem egy kis remény, hogy megváltozik a véleményed.- mondta halkan.- Aztán rájöttem, hogy amit iránta érzel az nem színjátszás hanem igaz szerelem..és én nem állhatok e közé. Hidd el vissza fog jönni.- nézett rám, nekem meg olyan volt mintha a szívemet szorongatták volna, hogy tud ezután is rámnézni. Hogy nem hal bele a gyűlöletbe? Hogy vigasztal még ezek után is és miért nem húz el a francba mint Jimin? Hogy ilyen jó ember?

-Tudod néha ahhoz, hogy boldognak lássuk az embert akit szeretünk, először el kell engedjük...- nézett mélyen a szemembe.

-Ez azt jelenti, hogy te is elmész, sosem beszélsz többé velem és sosem foglak látni. Attól nem lesz jobb sőt rosszabb lesz. Ez egyáltalán nem szükséges.- hadartam neki riadtan.

-Nem..ez azt jelenti, hogy megpróbálok barátként nézni rád.- mondta keserű mosolyal, majd homlokát az enyémnek döntötte.- Szeretlek Pitypang ha tetszik ha nem...

-Én is szeretlek- mondtam halkan.
Egy darabig csak néztem rá majd megszólalt.

-Azt mondta mindig veled lesz, be kell tartania...

-Tudod mi a legjobb?- néztem rá keserű mosollyal- Amikor a földön vagyok, teljesen magam alatt, és ő aki azt mondta, hogy mindig mellettem lesz és mindig szeretni fog elmegy mellettem, és ahelyett, hogy segítene felállni még belém is rúg. De ha ő kerülne a földre, én egyből mellette lennék és segítenék neki felállni akármennyire is nehéz. Aztán miután felállt és leporolta magát, köszönés nélkül tovább megy és mindenkinek elmondja, hogy mennyire erős, mert egyedül kimászott a szakadékból.

Mindketten némán ültünk. Én csak hallgattam Suga szívének dobogását és elnyomott az álom.

Reggel Suga mellett ébredtem, aztán ahogy átfordultam a másik oldalamra egy alvó Vt láttam meg. Felületem és észrevettem a földön össze vissza alvó fiúkat. Muszáj volt elmosolyodnom. Óvatosan kiszálltam az ágyból és kerülgetve a fiúkat elindultam az ajtó felé. Már épp nyúltam volna a kilincs után amikor valaki megfogta a lábam és nem hagyott elmenni. Lenéztem Jungkookra aki egy "reggel van baszki" mosollyal nézett vissza rám.

Lassan minden fiú ébredezni kezdett, én a földön voltam Kookie mellett amikor Jin felugrott. Boci szemekkel az álmos fiúra néztem:

-Éhes vagyok..

-Én meg álmos..

-Aludjá..-nevettem el magam

-Egyél..- mosolygott vissza rám

-Ezt jól letárgyaltátok..- bólintott elismerően RM

Lassan mindenki szállingózni kezdett a konyha felé én meg segítettem Jinnek előkészíteni a kaját.

Később átjött Hana és Samuel. Mindenki jól érezte magát aztán megláttam a sarokba üldögélő RMet aki elég rossz hangulatban volt. V ült mellette és segítség kérően nézett rám. Odamentem és intettem Vnek aki visszament a beszélgető társasághoz.

Szembe ültem a fiúval és halkan megszólaltam.

-Mi a baj? És ne mond, hogy semmi mert úgysem hiszem el.- a fiú rámézett és szomorúan elmosolyodott.

-Tudod...van Hana....azt hiszem, hogy egy ici-picit... minimálisan tetszik- mondta elvörösödve.

-Igen...tudom. Mondasz valami újat is vagy a sarkadra állsz és teszel is érte valamit?- kérdeztem tőle ő meg döbbenten nézett vissza rám- mindneki tudja egyedül ő nem veszi észre, szóval tenned kell érte valamit- néztem rá amolyan "megértetted? Nincs ellenkezés!!" nézéssel.

-De Samuel...

-Nincs de Samuel! Hagyd őt, azt hiszik lehet belőle valami pedig mindenki tudja, hogy ez nem igaz.- mosolyogtam rá biztatóan. A fiú nem válaszolt csak néha néha rápillantott a vörös hajú lányra.

-Kim Namjoon...azt hittem okosabb vagy..-sóhajtottam szórakozottan.

Hát hellóka armyik. Itt van az új rész. Ahhhhe nagyon örülök, hogy összegyűlt ilyen sok nézettség😍😍😍Hmmmm....666 néző azt hiszem el akartok vitetni az ördöggel. Na nem is baj majd megszököm nektek még jó olvasást 👌😍😍😍💓